Itality: a raszta lélek gasztronómiája

Mózes, Jézus, Bob Marley: az „Itality” elvén nyugvó raszta táplálkozás lényege dióhéjban. E spirituális gasztronómia szerint étel és élet elválaszthatatlan fogalmak, írásunkból egyben kiderül az is, hogy kopaszon vagy szőkén is lehetsz tökéletes raszta. Kalandozásunk során a „Livity” által hajtva ellátogatunk egy gyümölcsökben, fűszerekben dúskáló jamaikai kiskertbe, és a raszták szellemi szülőföldjét, Etiópiát sem hagyjuk ki. Join the journey!

bob_marley.jpg

Teljes élet „v”-mentesen

A raszta gasztronómia az ún. „Itality” filozófián alapul. Az elnevezés az angol „vitality” (életerő) szóból ered a jamaikai raszták által alkotott nyelven, amit Worldsound-nak, Iyaric-nak, Livalect-nek, I-talk-nak vagy Dread talk-nak hívunk. A nyelv lényege, hogy a Jamaikán beszélt angolból elhagynak minden negatív, az életerőt visszafogó szót és szótagot, mint pl. „back” (vissza). Mindezt azért, mert a rasztafáriánus mozgalom követői az angolt alapjában véve a rabszolgakereskedelem-kori elnyomással azonosítják, hiszen őseiket ezalatt hurcolták az afrikai őshazából a brit korona által birtokolt Jamaika szigetére. Legjobban úgy érthetjük meg Worldsound mibenlétét, ha belehallgatunk Bob Marley valamelyik reggae-dalába: a mentálisan nyugtató, feltöltő hangfűzér egyre ismétlődő, pozitív szavai szinte mantra-hatásúak.

A rossz jóra fordítása, a negatív energiák pozitívra váltása céljából a raszták szükségesnek látták tehát egy új nyelv megalkotását, mely kifejezi, hogy az élet a fejlődés, az emberiesség útján halad tovább. A Worldsound alapelve: „World, Sound and Power” (világ, hang és energia) sok ősi, többek között közel-keleti és afrikai kultúrában megjelenik, lényege, hogy a kimondott szó, a testet öltött hang magába sűríti a szándékot (energiát) amiért létrejött, így valós erővel formálja a jelent és a jövőt. A szó erejét hazai közmondások is hangsúlyozzák: „Szó, ami szó, de a való is való”, „Néha egy szó egész háború”, „Egy szó is lelket zavarhat”, „Szép szó legjobb békéltető”, „Kimondott szót nem lehet visszanyelni”, „Ki megszegi szavát, ne tartsd neki szavad”, „Adott szó kötelez”, valamint, hogy bizonyos dolgokat „ne vegyünk a szánkra”, ami szintén megfelel a raszták által a kimondott szónak tulajdonított jelentőséggel, a rossz, negatív szavak és a káromkodás tiltásával.

Pár kifejezés a raszta Iyaric-szótárból:

- Iyaric: a szó eleji „I” a rendszer egyik legfontosabb eleme. Az említett Worldsound – pozitív életerő, energia – égisze alatt a raszták az angol „me” (engem, nekem, hangsúlyos én) helyett az „I-t” (én) használják, mivel úgy gondolják, hogy a „me” tárgyiasítja, ledegradálja a személyt, így nem megfelelő az ember komplex valójának kifejezésére. Ennek fényében nyelvükben rengeteg szót a szokásos kezdőbetű helyett I-jal indítanak: ital, itality (a vitality helyett), iration (a „creation”: teremtés helyett), irator (a „creator”: teremtő helyett), inity (a „unity”: egység helyett). Összességében bármely raszta szó első betűjeként megjelenő „I” ez utóbbit (egység) fejezi ki valamilyen formában.

- „I & I”: én és én: szintén összetett fogalom, mely az ember Jah-val (istennel) való közösségét fejezi ki. A kettő elválaszthatatlan egységet alkot, ez egyben az „ital” táplálkozás lényege is: amikor eszünk, istent, vagyis magunkat tápláljuk, őt (magunkat) töltjük fel energiával. Az „I & I” azonban nemcsak istennel, hanem az emberek egymással létező egységét is kifejezi, azt, hogy valójában minden ember „egy”: önmagában egész és a nagy egész része. Ezért a raszták nyelvükben szándékosan elhagyják a „you” (te) és a we (mi) szavakat, helyettük is az „I & I”-t (én és én) használják.

- Iya (higher: magasabb, felsőbb): a felsőbb ént (Iya Man) jelképezi, akivel való egyesülés az ember fő életcélja: kiterjedt tudatállapot, melyben megtapasztalható az említett univerzális egység. Beszélt, informális nyelvben „barátot” is jelent.

Di food fulla itality: erőtől duzzadó étel, egységben a mindenséggel

Az „Ital” táplálkozás lényege tehát, hogy – ahogy nevében is benne van – tápláljon, és ez már önmagában komoly minőségbeli követelményrendszert állít fel: rasztáéknál a szó szoros értelmében kizárólag természetes, mesterséges tartósítószerektől, kemikáliáktól mentes ételek jöhetnek szóba. Az én táplálásának célja ugyanis nem más, mint feltöltődés „Livity”-vel: életerő-energiával, amit a közösség tagjai az étkezések során kiterjesztenek, megosztanak egymással (náluk szinte elképzelhetetlen egy magányosan elköltött vacsora). A Livity-nek megfelelő ételben nem lehet mesterséges adalék, színezék, tartósítószer, nem eshet át mesterséges feldolgozási eljárásokon, természetközeli, tiszta, és egyenesen a „földből származó” kell, hogy legyen.

Fontos hangsúlyozni, amire egyes raszták is rámutatnak, hogy nincsenek kötött szabályok, sokan közülük magát a rasztafáriánizmus fogalmát (mint ahogy minden más „izmust”) is elvetik, mivel szerintük a különböző szokásokra, rituálékra vonatkozó szabályok csak korlátozzák az egyén szellemi kiteljesedését, egyszóval „It's not the dread upon your head, but the love inna your heart that mek ya Rasta...”, azaz: nem a haj a fejeden, hanem a szeretet a szívedben tesz igazi rasztává, nem attól leszel raszta, hogy betartod a szabályokat, hanem attól, hogy belső igényeid, mozgatórugóid miatt jól cselekszel.

Bár kötött szabályok nincsenek, és nem is minden raszta vega, a többség a Mózes Első Könyvének 29. bekezdésében foglaltak szerint táplálkozik: „És mondá Isten: Íme, néktek adok minden maghozó füvet az egész föld színén, és minden fát, amelyen maghozó gyümölcs van: az legyen néktek eledeül.” Míg egy igazi raszta – aki ezek szerint akár kopasz is lehet – minden tette az életerő és az egység előmozdításának égisze alatt zajlik, a különböző raszta közösségekben azért vannak eltérő táplálkozásbeli szokások: míg egyes csoportok „simán” vegák, mások egy fokkal tovább mennek és vegánok lesznek, erőteljes fruitariánus jelleggel, vagyis kizárólag növényi eredetű ételt vesznek magukhoz (halat, tejterméket és tojást sem), a hangsúlyt pedig ezen belül is a magvakra, gyümölcsökre helyezik.

A zöld bármely árnyalatát képviselje is, a raszta táplálkozás alapjában véve követi a mózesi hagyományokat, a „Kásrút” elvrendszerét, csak a fenti ószövetségi irányelvre hivatkozva vega interpretációban. Kásrút jelentése: alkalmas, megfelelő, a zsidó vallási előírások szerint való. Lényege nagy vonalakban: bizonyos húsok fogyasztásának engedélyezése, őket hívjuk kósernek: páros ujjú, kérődző patások, pikkelyes, uszonyos halak; bizonyos húsok tiltása, ők a tréflik (sertés, nyúl, teve, ló, mormota és minden olyan vízi élőlény, melynek nincs pikkelye és/vagy uszonya, így a tengeri rák- és kagylófélék is). A Kásrút előirányozza ezen kívül a húsok és tejtermékek különválasztását – mely szintén egészséges és higiénikus elv, eszerint mindkét csoportot külön-külön, zöldséggel vagy gyümölccsel fogyasztjuk –, valamint meghatároz egy ún. parve (semleges) ételcsoportot is, ami hússal és tejtermékkel egyaránt fogyasztható: ide tartoznak azon táplálékok, amik „a földből nőnek ki” (zöldség, gyümölcs, magvak), valamint a hal, a tojás, a só és a víz. Rasztáéknál értelemszerűen ez utóbbi kategória játsza a főszerepet.

A raszták tehát vega módon interpretálják a mózesi gasztronómiát: a hús, mivel „halott anyag”, szerintük ugyanis akadályozza a Livity (életerő-energia) terjedését, ezért fogyasztását a többség kerüli. A vegetáriánizmus felé fordulás során persze hatással volt rájuk a Brit Birodalom korában Jamaikára beáramló indiai közösség is, akiknek filozófiája, ételei, fűszerei a jamaikai-karibi konyha és kultúra szerves részévé váltak. Sok raszta a mesterséges adalékokkal, tartósítószerekkel, színezékekkel készült ételek, konzervek, szárítással tartósított élelmiszerek mellett egyébként jóddal dúsított konyhasót sem fogyaszt – mivel a jódozás is beavatkozás a természetbe –, inkább kóser sót vagy tengeri sót használnak. A legtöbb „ital” konyhában nem fogunk találkozni fémből készült, elektromos konyhai eszközökkel sem, csupán természetes, főleg fa eszközökkel, valamint archaikus kő mozsarakkal.

Az alkohol és a nikotin is nyilvánvalóan piros lámpát kap: a raszták mindkettőt elvetik, mivel súlyosan gátolják a Livity terjedését. Egyes raszták ugyan isznak alkoholt, alkalomszerűen és vigyázva arra, hogy ne hozza őket mentálisan romlott állapotba. Az olyan élvezeti cikkekkel kapcsolatban viszont, mint a csokoládé és a kávé, megosztott a raszta közösség: van, aki soha nem nyúlna hozzájuk, mert az elnyomó „Babilon” attribútumai (ld. az utolsó bekezdést), és van, aki csak a boltban kapható termékektől tartózkodik, de saját magának megtermeli a kávét és a kakaóbabot. Nem csoda, hiszen ki akarná kihagyni az élményt, hogy eme ínyencségeket egyik leghíresebb termőhelyükön, kézműves formában fogyassza? (A sziget egy csodás termékét, a Jamaican Blue Mountain kávét pl. világszerte a legjobbak között tartják számon, minőségi kávémanufaktúrákban hazánkban is kapható, mindenkinek ajánljuk kipróbálását egy különleges alkalommal.)

Fentiek fényében felmerülhet a kérdés: akkor vajon MIT esznek a raszták? Elsősorban azt, amit megtermelnek a ház körül vagy a közösségben, és mint az előző írásunkban elmesélt történet is mutatja (Rasta pasta: a legkisebb fiú meséje karibi módra), ez a ház körüli kertészkedés, „kapirgálás” olykor olyan minőségben zajlik, hogy eredményeként egy jamaikai fűszerkertben felnövő, írástudatlan kisfiú pár évtized múlva Nagy-Britannia tinédzsereit tanítja az ízek művészetére. (Hozzátéve, hogy az Angliában nagy sikert arató Reggae Reggae-szósz nem biztos, hogy átmenne egy jamaikai raszta gasztroszűrőjén. Nem az íz, hanem a tartósítás, a természetbe való beavatkozás lenne a kérdés.)

garden.jpg

Maghozó füvek, gyümölcsök: mit terem egy jamaikai „ital” kert?

1. Ackee vagy akee-gyümölcs: Jamaika hivatalos gyümölcse, mely a rabszolgakereskedelem során érkezett a szigetre a 18. században. Nyugat-Afrikában őshonos, a szappanbogyók családjába tartozik, a licsi rokona. Sokoldalúan használják, Jamaika nemzeti étele, az ackee-s tőkehal alapanyaga, mely a National Geographic „nemzetek ételei” listáján volt, hogy az előkelő 2. helyet szerezte meg.

2. Banán, főzőbanán (plantain): mint általában az afrikai eredetű konyhák, a jamaikai sem kizárólag édes gyümölcsként tekint a banánra: különböző fajtái főételként, köretként, napi alaptáplálékként szerepelnek. A szénhidrátban, tápanyagokban gazdag főzőbanánból finom, fűszeres, vega vagy akár húsos ételek készülnek sütve, főzve, gőzölve, lábasban, bográcsban, sőt, akár ropogós chipsként, forró pálmaolajban kisütve is. Többen vélekednek úgy, hogy a jövőben a világ élelmezési térképén a főzőbanán legalább akkora súllyal esik majd latba, mint a burgonya, ill. bizonyos helyeken akár első helyre is léphet a fontossági-termelhetőségi sorrendben.

3. Majomkenyérfa-gyümölcs: A szintén afrikai származású, akár 4-5000 éves kort is megélő baobabfa szénhidrátban gazdag termése és „jó” zsírokban bővelkedő magja egyaránt fogyasztható. Sokak szerint, ha jobban felfedeznék, ez a gyümölcs jelentősen hozzájárulna a világ élelmezési gondjainak kezeléséhez, az éhezés és alultápláltság elleni fellépéshez. A gyümölcs bizonyos források szerint 6x több antioxidánst tartalmaz, mint a fekete áfonya, 6x több C-vitamint, mint a narancs, 6x több káliumot, mint a banán, 2x annyi kalciumot, mint a tej, több magnéziumot, mint a kókuszlé, mindemellett tele van értékes rostokkal, immunerősítő, vércukor-stabilizáló tápanyagokkal, és értékes gyümölcscukorral (melynek felszívódását gazdag rosttartalma lassítja).

4. Mangó, ananász, guava: számos rajongójuk szerint a világ legjobb gyümölcsei. Talán érthető az elfogultság, ha elképzeljük, ahogy egy forró, párás reggelen ott himbálóznak az ablakunk előtt a Kingston mögötti Kék Hegy lankáin, várva, hogy leszakítsuk és egy raszta reggeli első akkordjaként beléjük harapjunk. Napközbeni energetizáló smoothie-ként is áldás a lédús, zamatos gyümölcsök eme szentháromsága, remekül mixelhetőek, pürésíthetőek akár némi kesudió és kókusztej társaságában, de mozsárban összetörve, finom kiegészítőkkel (zöldfűszerek, magvak, kerti zöldek) salátakompozícióként is büszkén megállják a helyüket.

5. A legfontosabb jamaikai fűszernövények: szegfűbors (Jamaikán „pimento” néven fut), szegfűszeg, szerecsendió, fahéj, kakukkfű, mogyoróhagyma, fokhagyma, karibi pirospaprika (elsősorban a chili egyik fajtáját, a Scotch bonnet peppert termesztik a szigeten). Jamaika világhírű, a szigorú raszta elveknek nem igazán megfelelő fogása, a „jerk chicken” (ragacsos csirke) a felsoroltak virtuóz keverékében fürdik, majd sül ellenállhatatlanul ragacsossá grillen vagy (nem csirkehús esetén) barbecue-n.

Babilontól Bob Marley-ig

rasztafáriánus mozgalom – mely kategóriát, mint említettük, egyes raszták kapásból elvetik, mivel elleneznek mindennemű besorolást –, az 1930-as években alakult ki Jamaika szegénységgel, traumákkal, munkanélküliséggel sújtott gettóiban a gyarmatosításkor behurcolt rabszolgák dédunokái között.

Háttere, hogy 1930-ban Etiópia királyává koronázták Ras Tafari Makonnent – a bibliai Dávid király állítólagos 225. örökösét, Salamon és Sába leszármazottját –, aki ettől kezdve I. Hailé Szelasszié néven uralkodott, vallását tekintve természetesen etióp ortodox keresztényként. Etiópiától többezer kilométerre, a jamaikai fekete közösség számára – akik helyzetüket a zsidók i.e. 597-538 közötti babilóniai fogságával azonosították, amikor a babilóniai uralkodó, Nabukodonozor legyőzte Júdeát, leromboltatta az I. Jeruzsálemi Templomot, a zsidókat pedig Babilonba vitette –, Hailé Szelasszié felemelkedése megcsillantotta a reményt és hitet abban, hogy az ősi földtől elszakított ex-rabszolgaként is van esély a jobb életre. A történelmi párhuzam miatt a raszta szóhasználatban „Babilon” (vagy olykor: Róma) mindig az igazságtalanság, erkölcstelenség, a romlás és elnyomás jelképe, legyen szó hitről, társadalomról, szellemi dolgokról vagy akár egy tárgyról, mint pl. fésű vagy lábas. A raszta haj, amit Mózest követve nem érinthet fésű vagy borotva, a filozófia külső manifesztációja: először Hailé Szelasszié magánhadserege hordta, a feketék eljövendő igazságában hívő jamaikai raszták pedig átvették. A „fekete király” megkoronázásától a raszták Etiópiát az Ígéret Földjének (Zion), Jamaikát pedig az elnyomó Babilonnak tartották, és voltak közöttük, akik a karibi szigetet hátrahagyva ki is vándoroltak Etiópiába.

A teljesség kedvéért érdemes megjegyezni, hogy míg a jamaikaiak a Babilonba hurcolt zsidók sorsával vállaltak közösséget, Etiópia hivatalos vallása, az etióp ortodox kereszténység szintén folytonosságot képez a zsidó múlttal. A kereszténység az európainál archaikusabb ágában Ó- és Újszövetség egybefonódik, az etióp fesztiválokon intenzív természetközeliségben nyilvánul meg a közösség jelenléte. Ha csak az építészetre gondolunk, az ősrégi etióp templomok is magukban hordoznak egyfajta transzcendens atmoszférát – Európában a feeling talán az UNESCO-világörökség részét képező Ravennában tapasztalható meg leginkább: a bájos tengerparti kisváros tele van csodás ókeresztény templomokkal, katakombákkal, bár hazánkban kevésbé ismert úticél, mégis Itália és a kontinens kivételes gyöngyszeme.

timkat3.jpgTimkat: a legfontosabb etióp keresztény fesztivál, a "megtestesülés" ünnepe. (Kép>>)

A rasztákhoz visszatérve, az 1930-as évektől a mozgalom sokat változott, árnyaltabb lett, és mint a fentiek mutatják, univerzális irányba fordult, elvetve a szabad szellemet korlátozó szokások, „izmusok” rabságát. „It's not the dread upon your head, but the love inna your heart that mek ya Rasta...”: nem a haj, hanem a szeretet tesz rasztává, szól az idézet, melyre szépen reflektál egy Jézusnak tulajdonított mondás Tamás Evangéliumából. Amikor Jézust megkérdezték a tanítványok, hogy mit egyenek, hogyan viselkedjenek, mikor böjtöljenek, így válaszolt:

„Jézus mondta nekik: Ha böjtöltök, bűnt nemzetek magatoknak, és ha imádkoztok, megítéltettek, és ha alamizsnát adtok, rosszat tesztek a lelketeknek.

És ha bejártok minden földet, és vándoroltok a vidékeken, ha befogadnak titeket, azt, amit elétek adnak, egyétek meg! A köztük levő betegeket gyógyítsátok! Mert nem az tesz titeket tisztátalanná, ami a szájatokon bemegy, hanem ami kijön a szájatokon, az, ami tisztátalanná tesz titeket.”

(Forrás: Tamás Evangéliuma, 14. bekezdés. A könyv egy apokrif irat a Jézus utáni időkből, mely nem része az Újszövetségnek, 1945-ben Egyiptom homokjából került elő vadregényes körülmények között Nag Hammadinál, más dokumentumokkal egyetemben.)

A szellemi kiteljesedést célzó rasztáknak – legyenek akár szőkék, kopaszok vagy egyeltalán nem jamaikaiak – kellő energiabefektetéssel tehát sikerülhet felülemelkedni a korlátokon, összekötni a mózesi és jézusi hagyományokat és továbblépni egy szabad, pozitív energiával teli világ felé, ahogy azt a Bob Marley által megformált, teremtő hang is közvetíti a reggae nyelvén: One love, One heart, Let's get together and feel all right...

Egy harapást az élet gyümölcskenyeréből a fák ünnepén?>>

Karibi világsüti: hódító kreol démon>>

Egy lángoló sajtszelet filozófiája: serpenyőben egyesül pünkösd és sávuót>>

A történelem legnagyobb pálfordulása: vérengzőből vega>>

Mákos lokshen ökogasztro-tippekkel a környezetvédelem ünnepén>>