Itality: a raszta lélek gasztronómiája

Mózes, Jézus, Bob Marley: röviden így foglalhatjuk össze az „itality”, azaz a jamaikai raszta vegák táplálkozásának lényegét. E spirituális vegetáriánizmus mélyére hatolva kiderült, étel- és életfilozófia elválaszthatatlan fogalmak rasztáéknál, valamint, hogy kopaszon is lehetsz raszta. „Zöld színei” c. sorozatunk harmadik részében a „Livity” által hajtva egy jamaikai kiskertbe is ellátogattunk, hogy virtuálisan egyesüljünk a természettel. 

bob_marley.jpg

Miért nincs „v”?

Az „Itality” az angol „vitality” (életerő) szóból ered a jamaikai raszták által alkotott nyelven, melyet „Worldsound-nak”, „Iyaric-nak”, „Livalect-nek”, „I-talk-nak”, „Dread talk-nak” hívnak. Lényege, hogy a Jamaikán beszélt angolból elhagynak minden negatív, az életerőt visszafogó szót és szótagot, mint pl. „back” (vissza). Mindezt pedig azért, mert a rasztafáriánus mozgalom követői az angolt alapjában véve a gyarmatosítások és a rabszolgakereskedelem korának elnyomásával azonosítják, hiszen őseik ezekben a brutális időkben kerültek Jamaikára az afrikai őshazából.

A rossz jóra fordítása, a negatív energiák pozitívba terelése céljából a raszták szükségesnek látták egy új nyelv megalkotását, mely egy lépés előre az élet, a fejlődés, az emberiesség útján. Ez lett a „Worldsound”, ami a rasztafári alepelvet: „World, Sound and Power” (világ, hang és energia) fejezi ki. Ez az alapvetés rengeteg ősi, többek között közel-keleti és afrikai kultúrában is jelen van, lényege, hogy a kimondott szó, a testet öltött hang magába sűríti a szellemi szándékot (energiát) amiért létrejött, így valós erővel formálja a jelent és a jövőt. Hazai közmondások egész sora fejezi ki kb. ugyanezt: „Szó, ami szó, de a való is való”, „Néha egy szó egész háború”, „Egy szó is lelket zavarhat”, „Szép szó legjobb békéltető”, „Kimondott szót nem lehet visszanyelni”, „Ki megszegi szavát, ne tartsd neki szavad”, „Adott szó kötelez”, valamint, hogy bizonyos dolgokat „ne vegyünk a szánkra”.

Pár jellemző kifejezés a raszta Iyaric-szótárból:

- Iyaric: a nyelv nevében jelen lévő „I” a rendszer egyik legmeghatározóbb eleme. A fent említett „Worldsound” nevében – pozitív életerő, energia – a raszták az angol „me” (engem, nekem, hangsúlyos én) helyett is az „I-t” (én) használják, ugyanis úgy gondolják, hogy a „me” tárgyiasítja, ledegradálja a személyt, így nem megfelelő az ember komplex valójának kifejezésére. Nyelvükben rengeteg szó kezdődik I-jal: ital, itality (a vitality helyett), Iration (a „Creation”: teremtés helyett), Irator (a „Creator”: Teremtő helyett), Inity (a „unity”: egység helyett). Bármely raszta szó első betűjeként megjelenő „I” ez utóbbit (egység) fejezi ki valamilyen formában, hangsúlyosan, a szó, vagyis a szándék felütéseként.

- I & I, azaz „Én és Én”: szintén egy összetett fogalom, mely az ember Jah-val, Istennel való közösségét fejezi ki. A kettő megbonthatatlan és elválaszthatatlan, ez egyben az „ital” táplálkozás lényege is: amikor eszel, Istent (vagyis magadat) táplálod, az univerzális egységet, ami épp a Te fizikai testedben öltött formát. Az „I & I” tehát nemcsak Istennel, hanem az emberek egymással való egységét is kifejezi, azt, hogy valójában minden ember „egy”, és ez szintén megbonthatatlan. Ezért a raszták szándékosan elhagyják a „You” (te) és a We (mi) szavakat, helyettük is az „I & I”-t (Én és Én) használják.

- Iya (higher, magasabb, magasabbra): a felsőbb ént (Iya Man) jelképezi, akivel való egyesülés az ember fő életcélja, kiterjedt tudatállapot, amiben megtapasztalható az említett egység. Beszélt nyelvben „barátot” is jelent.

Di food fulla itality: erőtől duzzadó étel, egységben a mindenséggel

Az „Ital” táplálkozás lényege, hogy – ahogy a szóban is benne van – tápláljon, és ez már önmagában egy igen komoly minőségi követelményrendszert jelöl: rasztáéknál kizárólag természetes, mesterséges tartósítószerektől, kemikáliáktól mentes ételek jöhetnek szóba. Az én táplálásának célja nem más, mint a „Livity”, vagyis életerő-energia bevitele, egyben kiterjesztése, megosztása a közösséggel (náluk szinte elképzelhetetlen egy magányosan elköltött vacsora).

A Livity-nek megfelelő ételben nincs mesterséges adalék, színezék, tartósítószer, nem esett át mesterséges feldolgozási eljárásokon, tehát a szó legszorosabb értelmében természetközeli, tiszta és a „földből való”.

Fontos hangsúlyozni, amit kiemelnek egyes raszták is, hogy náluk nincsenek kötött szokásbeli szabályok, sokan közülük a „rasztafáriánizmus” fogalmát is elvetik (mint ahogy minden más „izmust” is), mivel szerintük a különböző szokásokra, rituálékra vonatkozó szabályrendszerek bezárnak, korlátozzák az egyén szellemi kiterjedését és egyébként is  „It's not the dread upon your head, but the love inna your heart that mek ya Rasta...”, azaz: nem a haj a fejeden, hanem a szeretet a szívedben tesz igazi rasztává.

Bár kötött szabályok nincsenek, és nem is minden raszta vega, a többség betartja a Mózes Első Könyvének 29. bekezdésében foglaltakat: „És mondá Isten: Íme, néktek adok minden maghozó füvet az egész föld színén, és minden fát, amelyen maghozó gyümölcs van: az legyen néktek eledeül.” Míg egy igazi raszta – aki a fentiek szerint akár kopasz is lehet – minden tette az életerő és az egység létrehozásának égisze alatt zajlik, a különböző raszta közösségekben azért vannak jellemző táplálkozásbeli elemek, pl. míg egyes csoportok „simán” vegák, mások egy fokkal tovább mennek és vegánok lesznek, erőteljes fruitariánus jelleggel, vagyis kizárólag növényi eredetű ételt vesznek magukhoz (halat, tejterméket és tojást sem), valamint a hangsúlyt ezen belül is a magvakra és a gyümölcsökre helyezik.

A zöld bármely árnyalatát képviselje is, a raszta táplálkozás alapjában véve követi a mózesi zsidó hagyományokat, a „Kásrút” rendkívül egészséges szabályrendszerét, csak vega interpretációban. A „Kásrút” jelentése: alkalmas, megfelelő, a zsidó vallási előírások szerint való. Lényege nagy vonalakban: bizonyos húsok fogyasztásának engedélyezése (őket hívjuk kósernek: páros ujjú, kérődző patások, pikkelyes, uszonyos halak), bizonyos húsok tiltása (ők tréflik), vagyis azok az állatok, amelyeknél bármely „kóser” tulajdonság hiányzik a kettőből. Tiltott eszerint a sertés, a nyúl, a teve, a mormota és minden olyan vízi élőlény húsának fogyasztása, amelynek nincs pikkelye és/vagy uszonya, így a tengeri rák- és kagylófélék is. A Kásrút előirányozza még a húsok és tejtermékek szétválasztását – ami jó többek között az emésztésnek is, ha mindkettőt külön-külön, zöldséggel vagy gyümölccsel fogyasztjuk –, valamint meghatároz egy ún. parve (semleges) ételcsoportot, mely hússal és tejtermékkel egyaránt fogyasztható: ide tartoznak azon táplálékok, melyek „a földből nőnek ki” (zöldség, gyümölcs, magvak, stb.), valamint a hal, a tojás, a só és a víz. (Még több infó Zsidó ízek, bibliai wellness-tippek>> c. írásunkban.)

Mint említettük, a raszták vega stílusban adoptálták a mózesi táplálkozási rendszert: a hús, mivel „halott anyag”, szerintük akadályozza a Livity (életerő-energia) kiterjedését, ezért nem fogyasztják. A vegetáriánizmus felé fordulás során persze hatással volt rájuk a Brit Birodalom korában Jamaikára beáramló indiai közösség is, akiknek filozófiája, ételei, fűszerei fokozatosan a jamaikai-karibi konyha és kultúra szerves részévé váltak. Emellett sok raszta a mesterséges adalékokkal, tartósítószerekkel, színezékekkel készült ételek, konzervek, szárítással tartósított termékek mellett nem fogyaszt jóddal dúsított konyhasót sem – mivel a dúsítás is beavatkozás a természetbe –, ezt tiszta, kóser sóval vagy tengeri sóval helyettesítik. A legtöbb raszta „ital” konyhában nem fogunk találkozni fémből készült, elektromos konyhai eszközökkel sem, csupán természetes, fából készültekkel, valamint archaikus kő mozsarakkal.

Az alkohol és a nikotin is piros lámpát kap a rasztáknál: mindkettőt elvetik, mivel súlyosan gátolják a Livity terjedését. Egyes raszták ugyan isznak alkoholt, alkalomszerűen és vigyázva arra, hogy ne hozza őket mentálisan romlott állapotba. Az olyan élvezeti cikkekkel kapcsolatban viszont, mint a csokoládé és a kávé, elég megosztott a raszta közösség: van, aki soha nem nyúlna hozzájuk, mert az elnyomó „Babilon” termékei (ld. az utolsó bekezdést), és van, aki csak a boltban kapható termékektől tartózkodik, de saját magának megtermeli a kávét és a kakaóbabot, így finom kézműves csokik és kávék születnek a Jamaika dús lankáin megbújó mini-manufaktúrákban… (Ki mondana le szívesen a kávéról és a csokiról?)

Felmerül a kérdés, hogy akkor vajon MIT esznek a raszták. Válasz: általában azt, amit megtermelnek a ház körül vagy a közösségben, és mint az előző írásunkban elmesélt történet is igazolja (Rasta pasta: a legkisebb fiú meséje karibi módra>>), ez a ház körüli „kapirgálás” néha olyan minőségben zajlik, hogy az akár a világhírhez és ahhoz is elegendő, hogy egy jamaikai fűszerkertben felnövő, írástudatlan kisfiú ma Nagy-Britannia tinédzsereit tanítsa az ízek művészetére. (Hozzátéve azt, hogy az Angliában nagy karriert befutott Reggae Reggae-szószok nem biztos, hogy átmennének egy jamaikai raszta „ital” szűrőjén. Nem az íz, hanem a tartósítás, a természetbe való beavatkozás lenne a kérdés.)

garden.jpg

Egy raszta „ital” kert fő növényei:

1. Ackee (angol) vagy akee-gyümölcs: Jamaika nemzeti gyümölcse, a rabszolgakereskedelem során érkezett a szigetre még a 18. szd-ban. Nyugat-Afrikában őshonos, a szappanbogyók családjába tartozik, rokona a licsi. Rendkívül sokoldalúan használják, a vele készült legnépszerűbb fogás Jamaika nemzeti étele, az „ackee-s tőkehal”, mely a National Geographic „nemzetek ételei” listáján az előkelő 2. helyen végzett.

2. Banán, főzőbanán (plantain): mint általában az afro eredetű konyhák, a jamaikai sem kizárólag édes gyümölcsként tekint a banánra: köretként, főételként mindennapi táplálék. A szénhidrátban, tápanyagokban gazdag főzőbanánból finom, fűszeres, vega vagy akár húsos finomságok készülnek sütve, főzve, gőzölve, lábasban, sütőben, bográcsban, sőt, akár ropogós chipsként, pálmaolajban sütve. Többen vélekednek úgy, hogy a jövőben a világ élelmezési térképén a főzőbanán legalább akkora súllyal esik majd latba, mint a burgonya, ill. bizonyos helyeken akár első helyre is lép majd a fontossági-termelhetőségi sorrendben.

3. Majomkenyérfa-gyümölcs: A szintén afrikai származású, akár 4-5000 éves kort is megélő baobabfa szénhidrátban gazdag termése és jó zsírokban bővelkedő magja egyaránt fogyasztható. Sokak szerint, ha jobban felfedeznék, ez a gyümölcs jelentősen hozzájárulhatna a világ élelmezési gondjainak kezeléséhez, az éhezés és alultápláltság elleni fellépéshez. A gyümölcs az egyik weboldal szerint 6x több antioxidánst tartalmaz, mint a fekete áfonya, 6x több C-vitamint, mint a narancs, 6x több káliumot, mint a banán, 2x annyi kalciumot, mint a tej, több magnéziumot, mint a kókuszlé, mindemellett tele van értékes rostokkal, immunerősítő, vércukor-stabilizáló tápanyagokkal, „jó” cukrokkal.

4. Mangó, ananász, guava: őket szükségetelen ecsetelni, a világ legjobb gyümölcsei. Elfogultak vagyunk, de képzeljük csak el, ahogy egy forró, párás reggelen ott himbálóznak az ablakunk előtt, várva, hogy azonnal beléjük harapjunk (lehetőleg mindháromba egyszerre), esetleg pürésítsük őket egy kesudióval, kókusztejes zabkásával turbózott reggelihez vagy mozsárban alkossunk belőlük valamit, finom kerti zöldfűszerek társaságában…

5. Jellemző jamaikai fűszernövények: szegfűbors (Jamaikán „pimento” néven fut), szegfűszeg, szerecsendió, fahéj, kakukkfű, mogyoróhagyma, fokhagyma, karibi pirospaprika (a chili egy fajtája, más néven Scotch bonnet pepper). Jamaika másik világhírű étele, a „jerk chicken” (pácolt csirke) mindezek keverékében fürdik, majd sül ellenállhatatlanul ragacsossá a grillen vagy barbecue-n (a hús fajtájától, minőségétől függ, hogy melyiken). A népszerű sütési eljárást a karibi raszták is a tainó indiánoktól örökölték, ld. írásunkat>>.

Babilontól Bob Marley-ig

Mint az az interneten is olvasható, a rasztafáriánus mozgalom – aminek fogalmát, mint említettük, egyes raszták kapásból elvetik, mivel elleneznek mindennemű besorolást – az 1930-as években alakult Jamaika szegénységgel, traumákkal, munkanélküliséggel sújtott gettóiban, a gyarmatosítás korában behurcolt rabszolgák dédunokái között.

1930-ban Etiópiában királlyá koronázták Ras Tafari Makonnent, aki ettől kezdve I. Hailé Szelasszié néven uralkodott, ő maga vallását tekintve természetesen etióp ortodox keresztény volt. Többezer kilométerre Etiópiától, a jamaikai fekete közösség számára, aki helyzetét a zsidók babilóniai fogságával azonosította (i.e. 597-538: a babilóniai uralkodó, Nabukodonozor legyőzte Júdeát, leromboltatta az I. Jeruzsálemi Templomot, a zsidókat Babilonba hurcoltatta), a „fekete király”, I. Hailé Szelasszié felemelkedése – aki a bibliai Dávid király 225. örökösének, Salamon és Sába leszármazottjának számított –, sokukban felcsillantotta a reményt, visszaadott némi önbecsülést, hitet abban, hogy az ősi földtől elszakított feketeként is van fény az alagút végén. Ezért a raszták szótárában a fent említett „Babilon” (vagy olykor: Róma) mindig az elnyomást, a romlást, az igazságtalanságot, erkölcstelenséget jelképezi, legyen szó hitről, társadalomról, szellemi dolgokról vagy akár egy tárgyról, mint pl. fésű vagy lábas. A raszta haj – melyet Mózest követve nem érinthet fésű vagy borotva – külső manifesztációja az elvieknek, először I. Hailé Szelasszié magánhadserege hordta, a feketék eljövendő igazságában hívő jamaikaiak pedig átvették. Ettől kezdve Etiópiát az Ígéret Földjének (Zion), Jamaikát pedig Babilonnak, az elnyomás és szenvedés országának tartották (voltak közülük, akik vissza is vándoroltak Etiópiába).

Meg kell jegyezni azt is, hogy míg a jamaikaiak a Babilonba hurcolt zsidók sorsszenvedésével vállaltak közösséget, Etiópia és vallása, az etiópiai ortodox kereszténység máig szintén a legélőbb kapcsolatot, kulturális folytonosságot ápolja a zsidó múlttal. Ó- és Újszövetség itt egybefonódik: az etiópiai keresztény összejöveteleken, fesztiválokon olyan intenzív mélységben és természetközeliségben nyilvánul meg a közösség ereje, mely szinte fizikai élmény, ilyen ritkán tapasztalható Európában. Ha csak az építészetre gondolunk, az ősrégi etióp templomok még magukban hordozzák Jézus korának levegőjét és – nem tudunk mást mondani – egyfajta átható természetközeliséget, amit egy barokk templom véleményünk szerint képtelen nyújtani. Ezt a feelinget Európában talán az UNESCO-világörökség részét képező Ravennában lehet valamennyire megtapasztalni: a bájos tengerparti kisváros egész területe tele van csodás ókeresztény templomokkal, katakombákkal, bár hazánkban kevésbé ismert úticél, mégis Itália és a kontinens egyik gyöngyszeme.

timkat3.jpg

Timkat: a legfontosabb etióp keresztény fesztivál, a "megtestesülés" ünnepe. (Kép>>)

Az 1930-as évektől kezdve a rasztafáriánus mozgalom is sokat változott, árnyaltabb lett, és mint a fentiek is mutatják, egyfajta univerzális irányba fordult, elvetve a szabad szellemet bezáró korlátokat, a szokások, izmusok rabságát. Ezt azért tartjuk fontosnak megjegyezni, mert a raszták itt képeznek kapcsolatot Mózes és Jézus között. Amikor Jézust egyszer megkérdezték a tanítványok, hogy mit egyenek, hogyan viselkedjenek, hogyan böjtöljenek, ezt válaszolta:

„Jézus mondta nekik: Ha böjtöltök, bűnt nemzetek magatoknak, és ha imádkoztok, megítéltettek, és ha alamizsnát adtok, rosszat tesztek a lelketeknek.

És ha bejártok minden földet, és vándoroltok a vidékeken, ha befogadnak titeket, azt, amit elétek adnak, egyétek meg! A köztük levő betegeket gyógyítsátok! Mert nem az tesz titeket tisztátalanná, ami a szájatokon bemegy, hanem ami kijön a szájatokon, az, ami tisztátalanná tesz titeket.”

(Forrás: Tamás Evangéliuma, 14. bekezdés. A könyv egy apokrif irat a Jézus utáni időkből, mely nem része az Újszövetségnek. 1945-ben került elő vadregényes körülmények között Egyiptom homokjából Nag Hammadinál, más iratokkal egyetemben. Nem egyértelmű intelmeket tartalmaz, hanem összetett gondolatokat, tanulmányozása egyfajta szellemi utazás.)

Számunkra úgy tűnik, a rasztáknak e szellemben sikerült felülemelkedni a szokások korlátain, összekötni a mózesi és jézusi hagyományokat, és ahogy a Bob Marley által megformált, teremtő hang is kifejezi a reggae nyelvén: irány a Paradicsom, Iron Lion Zion

A történelem legnagyobb pálfordulása: vérengzőből vega>> 

Frankenstein szörnye is vega volt>>

A gasztronómia evolúciója>>

A legkisebb fiú meséje karibi módra>>