Charlie (Gastro) Hebdo

Emlékezünk a tragédia áldozataira, a magunk módján, gasztro-karikatúrákkal és pár gondolattal.

charlie-hebdo-dream-tignous.jpg

Renald Luzier, a Charlie Hebdo nagy port kavart Mohamed-karikatúráinak készítője „lekéste” a múlt szerdai mészárlást. Feleségével aznap elaludtak, így fél órával később érkezett a Charlie Hebdo épületéhez, ahol akkor már csak a rendőrséget és a mentőket találta. A meetingen egyébként, amin szó szerint kiirtották a lap főszerkesztőségét, épp a rasszizmus és a kirekesztés elleni stratégia kidolgozása volt a téma…

A kimerültségnek, a nagy forgalomnak és a sorsnak köszönhetően Renald így csatlakozhatott életben maradt kollégáihoz, akikkel pénteken, két nappal a tragédia után már meg is tartották az első szerkesztőségi megbeszélést, ahol egyhangú döntést hoztak a hogyantovábbról. (Vagyis, hogy tovább, úgy, ahogy eddig.) Szerdán, a szokott időben kihagyás nélkül jelenik meg a Charlie Hebdo, mégpedig a szokásos 60.000 helyett több milliós példányszámban. A lap és az általa képviselt értékek – véleményszabadság, a megkérdőjelezhetetlennek hitt megkérdőjelezése – savasan, viccesen, zavaróan, megrázóan, olykor gyomorforgatóan vagy felháborítóan robbannak tovább a papíron, míg a karikaturisták ceruzájában lévő dinamit kitart. Márpedig a készlet kiapadhatatlannak tűnik. (Nyitó képünkön: „Van egy álmom!” A merényletben elhunyt Tignous rajza. A Charlie Hebdo heti rovatot szentel az állatok jogvédelmének.) 

Az áldozatok – Stéphane Charbonnier (Charb) főszerkesztő, Jean Cabut vezető karikaturista, Georges Wolinski karikaturista, Bernard Verlhac (Tignous) karikaturista, Bernard Maris közgazdász, újságíró, Philippe Honoré karikaturista, Mustapha Ourrad olvasószerkesztő, Elsa Cayat publicista, Michel Renaud volt újságíró, Frederic Boisseau karbantartó, Franck Brinsolaro, a főszerkesztő mellé kirendelt rendőr, Ahmed Merabet, az utcán lelőtt rendőr – számára talán saját haláluk lenne a szatíra szatírája. Mészárlás rajzokért??

Sok helyen olvashatjuk, hogy a Charlie Hebdo 2011-es Mohamed-karikatúrái indították be a végzet kerekét és vezettek a jan. 7-i tragikus eseményekhez. Nem tudjuk, Olvasóink hogy vannak vele, de szerintünk attól függetlenül, hogy Mohamed szerepel ezeken a rajzokon, nem konkrétan az ő személye ragadja meg a figyelmet. Inkább az emberek (muszlimok, többiek, mi) viszonya a Mohamed által szimbolizált megkérdőjelezhetetlenséghez az, amire asszociálunk. Tény, hogy bár a Korán értelmezéséről 1400 éve folyik a vita a muszlim közösségekben a csendes-barátságostól a brutálisig minden elképzelhető szinten, és napjainkra Mohamed több szempontból is kellő alannyá vált egy ilyen szimbolikához, de az, hogy 2011-ben az adott lapszámban őt választották ki, nem véletlenül történt, hanem egy konkrét politikai esemény apropójából.

2011-ben ugyanis a tunéziai választásokat egy helyi, moderáltnak titulált iszlamista párt, az Ennahda nyerte – mely liberális gazdasági modellel találkozó vallási konzervativizmussal definiálja magát , ezért döntött a Charlie Hebdo úgy, hogy kiad egy Charia Hebdo nevű példányt, melyhez Mohamedet „szerződteti” főszerkesztőnek. (Sharia: arab kultúrákban így hívják a prófétikus vallások törvényeinek összességét, ma elsősorban az iszlám mindenre kiterjedő erkölcsi-jogi-viselkedésbeli, igazságszolgáltatásra, házasságra, étkezésre, böjtre, higiéniára, stb. vonatkozó szabályrendszerét értjük alatta.)

Aki valamennyire ismeri a muszlim világot, tudja, mennyire sokrétű és hogy mekkora különbségek létezhetnek a különböző országok/közösségek között az iszlámot illetően a békés spirituálistól a legvadabb terrorisztikusig. Mindenesetre, mivel az állam a legtöbb helyen nem válik el az egyháztól, mindenképp különbséget kell tennünk az ún. „politikai iszlám” és az emberek mindennapi életében jelen lévő, nevezzük így, „privát iszlám” között. Az a benyomásunk, hogy Luz, a Mohamed-karikatúrák alkotója az elsőt és nem a másodikat vette célba. Ilyenformán lehet egyeltalán a rajzot „Mohamed-karikatúrának” nevezni vagy esetleg az emberi befolyásolhatóság/kihasználhatóság karikatúrája lenne a pontosabb megfogalmazás?

Ez a rajz ütötte ki a biztosítékot:

mohamed1.jpgFelirat: „100 ostorcsapás, ha nem szakadsz meg a röhögéstől!” (Renald Luzier)

/Sajnos, mára a szatíra valósággá vált Szaúd-Arábiában, ahol jelenleg „Je suis Raif” (Raif vagyok) feliratokkal tüntetnek a vallási indokokkal alátámasztott kegyetlenség és jogfosztottság ellen. Raif Badawi egy ismert szaúdi blogger és emberjogi aktivista, akit 2012-ben 10 év börtönre és 1000 ostorcsapásra ítéltek az „iszlám megcsúfolása”, „kiberbűnözés” és „apjával szembeni engedetlenség” miatt. Múlt héten 50 csapást szenvedett el nyilvánosan és bejelentették, hogy a többit ezután hetente kapja meg. Világszerte villámgyorsan terjednek a „Je suis Raif”-feliratok és tweetek, szerveződnek a demonstrációk, többek között Franciaországban is. Forrás>>/

A gyűlölet és a Charlie Hebdo munkatársai elleni fenyegetés-hullám 2012-ben tovább lángolt, amikor az „Életrevalók” (eredeti címén: Intouchables-Érinthetetlenek) c. francia film tarolt a mozikban (igaz történet egy algériai bevándorlóról, aki egy gazdag, mozgássérült francia férfi ápolója és örök barátja lesz). A lap újból megragadta az alkalmat és ezt a karikatúrát közölte egy ortodox zsidóról, aki egy mozgássérült muszlim ápolójaként annak kocsiját tolja:

mohamed2.jpgCím: Érinthetetlenek 2. Felirat: „Tilos belőlünk viccet csinálni!” (Stéphane Charbonnier rajza)

A történet végét pedig már ismerjük, ami lehet, hogy inkább egy új kezdet. Azzal kapcsolatban pedig biztos sokáig fog folyni még a találgatás, hogy vajon Philippe Honoré a Charlie Hebdo utolsó karikatúra-tervét már a gyilkosok betörését követően tweetelte-e az irodából. A kemény hatású, fekete-fehér rajzon az ISIS terrorszervezet vezetője, Abu Bakr al-Baghdadi látható, a cím pedig: „A legjobbakat. Neked is, Al-Baghdadi”. Mire Baghdadi válasza: „És főleg jó egészséget.”  

A gyilkosság napján, január 7-én megjelent számban a főszerkesztő, Charb rajza is jóslat-szerű: a cím arról „panaszkodik”, hogy Franciaországban mostanában nincsenek is merényletek. A képen egy kalasnyikovval felfegyverzett alak, ujját a magasba tartva ezt válaszolja: „Van még időnk január végéig, hogy kívánságaink meghallgatásra leljenek”.

Hogy kifejezzük Charlie Hebdo-val kapcsolatos együttérzésünket, Európa és a világ gasztro-társadalmi karikatúráiból, grafikáiból készítettünk válogatást: 

james_gillray_plumpudding.jpg

"Veszélyben a szilvapuding": a világ talán leghíresebb politikai karikatúrája James Gillray-től (1757-1815). A képen Napóleon és Nagy-Britannia akkori miniszterelnöke, William Pitt darabolják fel a világot. 

mariannecontreronald_miss_lilou_ellenallas_rossz_kaja.jpg"Marianne legyőzi Ronaldot." Marianne a franciák számára a köztársaság megtestesítője, a "szabadság angyala". (Miss Lilou rajza)

horse_meat_gungor.jpg"Lóhús." (Güngör Özme munkája)

genetic_engineering_humoresque.jpgÍgy készül a tej... (Loren Fishman)

genmaisraute_kamensky.jpg"Génmódosítás" (Marian Kamensky)

ex-championne_de_la_gastronomie_mondiale_france.jpgIllusztráció a cikkhez: "Franciaország, a gasztronómia ex-világbajnoka?" (Forrás>>)

mckatholisch_besscartoon.jpg"McKatolicizmus" (Winfried Besslich)

gastronomieindustrienucleairefrancaise_miss_lilou.jpg"A gasztronómia ünnepe. Az atomipar szájíze szerint, francia módra..." (Miss Lilou)

sparschweinzucht_kamensky.jpg"Disznó ipar."  (Marian Kamensky)

ei_nde.jpg"Vég." Szójáték az ei-tojás és ende-vég szavakkal, Karl Meersman belga grafikus-illusztrátor munkája. Belgiumban ugyanolyan régi hagyománya van a szatirikus politikai karikatúrának, mint Franciaországban, Karl Meersman a műfaj egyik legelismertebb képviselője.

best_belgian.jpg "50 év": 2014-ben a belga-török együttélés alkalmából rendezett karikatúraverseny győztese "legjobb belga alkotás" kategóriájában, Luc Vernimmentől

rodrigo_2014.jpg

A 2014-es belga és európai sajtó-karikatúraverseny győztese a portugál Rodrigo De Matostól. (Forrás>>)

52 fantasztikus rajz, amivel Charlie Hebdo előtt tisztelegnek a világ karikaturistái>> (Gördítsük le az oldalt, a képek a 3. blokkban láthatóak.)