A világ legkarcsúbb tésztái: shirataki vs. DiVita

Zéró kalóriás, tofus-zérós, innovatív hazai: kicsit más szempontból vizsgáljuk a „diétás” tésztákat és a tésztavilágot úgy általában. Járhat kéz a kézben magas tápanyag- és alacsony szénhidráttartalom?

pasta1.jpg

Szempontunk igen egyszerű: van-e értelme az adott terméknek, felfoghatjuk-e valós tápanyagforrásként? Ezt természetesen nem fogjuk Olvasóink helyett eldönteni, azon viszont elgondolkodhatunk, miért lehet világszerte mindent eladni, ami diétás, sőt, „0 kalóriás”. Lehetséges, hogy az állandó diétázással akarjuk kiváltani a jóval komplexebb életmódváltást és ebben segít (?) egy-egy csodatermék? Érdekes lenne elképzelni, hogy őseink – akiknek tökéletes immunrendszerünket köszönhetjük, hiszen annyi mindent túléltek, annyi kihíváshoz tanultak meg alkalmazkodni – mit gondolnának 21. szd-i unokáikról, amikor olyan ételekért rajonganak, amiben nincs „semmi”.

Bár a tésztát az utóbbi diétás időkben nemes egyszerűséggel szénhidrátként vagy szénhidrátbombaként szokták definiálni, eredeti szerepe nem ez. Régen, jóval a tömegtermelés beindulása előtt – ami nem volt jó hatással a minőségre és sok termékből tényleg kikopott minden a szénhidráton kívül – a tészta véleményünk szerint egy összetett: fehérjét, szénhidrátot, vitaminokat, ásványokat tartalmazó tápanyagforrásként szerepelt felmenőink étlapján, és mint ki fog derülni írásunkból, vannak olyan termékek, melyek tartják a hagyományt vagy úttörő innovációval valósítják meg a „tészta, mint tápanyagforráshoz” való visszatérést.

Szénhidrátra elengedhetetlen szükség van agyunk működéséhez, napi szellemi, fizikai tevékenységeink kivitelezéséhez, ezért logikus, hogy szénhidrátot ezen tevékenységek előtt érdemes bevinni, és nem mondjuk éjjel, egy tábla csoki formájában, miután egész nap diétáztunk és cukor után sóvárogtunk… Általában azt szokták javasolni, hogy a legerősebb diéta esetén sem szabad szénhidrátból napi 80-100 gramm alá menni, ha mégis megtesszük, indokoltan tör fel belőlünk a cukoréhség, sokszor oly mértékben, hogy éjjel a konyha legtitkosabb zugaiban kaparászva találjuk magunkat. Állandóan fogyókúrázó tinédzser lányok is nagyon ki vannak téve ennek a veszélynek.

Igen lényeges azonban, hogy milyen fajta szénhidrátot viszünk be, valamint a bevitel időpontja, hogy a következő aktivitással le tudjuk-e pörgetni azt – ha nem, akkor a felesleg lerakódik, ez ilyen egyszerű. A fajtával kapcsolatban: vannak hosszan tartó szénhidrátok (= alacsony glikémiás index), ezek azok a termékek, melyekben a szénhidráton kívül magas fehérje- és tápanyagtartalom is van, ez teszi lehetővé, hogy a tészta lassan bomoljon le, vagyis hosszan biztosítson számunkra energiát. Ez azért is fontos, hogy elkerüljük a „cukorspirált”: ha olyan szénhidrátokat (cukrokat) fogyasztunk, amik gyorsan bomlanak le, vagyis ripsz-ropsz eltűnnek bennünk, igen rövid időn belül újra kívánjuk a cukrot, a vércukorszint jellemzően pedig mindig a kezdeti szint alá fog zuhanni, amit minden alkalommal egyre nagyobb cukormennyiséggel tudunk csak visszahozni.

Természetesen vannak minőségi gyorsan lebomló tésztatermékek is – mint pl. a hazai soktojásos, lágybúza-lisztből készült tészták –, ezeket azonban napközben, moderált mennyiségben, közvetlenül egy-egy jelentősebb szellemi aktivitás előtt ajánlott fogyasztani (tárgyalás, tanulás, vizsga, stb.), mivel az általuk szolgáltatott energiát így teljesen „bele tudjuk forgatni” a rövid időn belül bekövetkező eseménybe. Ha viszont növelni akarjuk a tészta „energiaszolgáltatását”, vagyis arra törekszünk, hogy hosszú ideig legyen elég muníciónk napi tevékenységeinkhez és jópár órán át ne éhezzünk meg újra, akkor érdemes fehérjével és rosttal párosítva fogyasztani a tésztát: (idény)zöldségek, hal, könnyebb húsfélék, de szóba jöhetnek a pénztárcabarát, tápláló „húsnövények” is: lencse, borsó, hüvelyesek, babfélék, tofu, brokkoli. Ők egymagukban tartalmaznak növényi fehérjét és sok rostot is. Ásványban, vitaminban értékes, viszont fehérjében szegényebb zöldségeket pedig ügyesen párosíthatunk húsnövényekkel, pl. cékla vagy sárgarépa + tofu (ami hordozza a fehérjét) + szezámmag (hordozza a kalciumot). A tofut persze cserélhetjük zsírszegény rikottára, ordára vagy valamilyen fehérjében gazdag keménysajtra is.

Hó végi-eleji pénztárcakímélő tésztábavalók>>

Mindent összevetve, mint azt már több bejegyzésben írtuk, véleményünk szerint egy tészta vagy bármely más gabona/magtermék valós értékét mindig az határozza meg, hogy a szénhidráton kívül mit látunk a csomagoláson, vagyis mennyi fehérjét, rostot, ásványt, vitamint tartalmaz.

Az árral kapcsolatban: egy minőségi, magas fehérjetartalmú, tápértékben erős termék mindig drágább lesz, mint az üres, gyenge tápértékű – hosszú távon viszont, főleg egészségünk szempontjából megéri, sőt talán pénztárcánk sem bánja meg: ilyen tésztákból a magas tápanyagtartalom (fehérje, rost) miatt kevesebb is elég egy étkezésre (kb. 8 dkg/fő), valamint hozzájuk már nem szükséges némi kreatívan variált zöldségen/gyümölcsön, kevés fűszeren, finom olajon, vajon vagy akár kókuszzsíron kívül bármit is hozzáadni. Tehát a többletet, amit kifizetünk a minőségre, visszahozhatjuk azon, amit a tésztához passzítunk.

Jöjjenek hát az extra karcsú tészták:

Zéró kalóriás shirataki

A világ diétázói által égbe emelt „0 kalóriás” japán tésztában tényleg nincs kalória. Hogyan lehetséges ez? A shirataki nem gabonából vagy valamilyen gluténmentes magból készül, hanem egy vízben oldódó növényi rostból, a „glükomannánból”, amit a konjak nevű, Ázsiában honos növény gyökeréből vonnak ki. A név az utóbbi években hazánkban is elterjedt fogyókúrás készítmény összetevőjeként lehet ismerős, lényegében a shirataki egy víz (többek szerint kicsit hal, kicsit tengeri iszap) ízű, általában spagetti vagy vermicelli-formájú tésztatermék, ami a vízben oldódó rostok miatt jól laktat, tehát űzi az éhségérzetet. A csomagolás szerint az energián kívül a benne lévő többi tápanyag mennyisége is nemes egyszerűséggel „zéró”.

8-oz-nutritional-panel.jpgA chicagói "NoOdles" shirataki tészta tápérték-adatai

Mire ajánljuk? Hát tápláléknak nem, mivel nincs benne semmi, amitől annak lehetne nevezni. A „zéró kalória, szénhidrát, fehérje, ásvány, vitamin” óhatatlanul azt eredményezi, hogy az összes tápanyagot a shirataki mellett valamiből még be kell vinni. A termék ürességét egyébként úgy igyekeznek kiküszöbölni a nemzetközi piacra gyártók, hogy vassal és más ásványokkal turbózzák a tésztát vagy a magasabb tápérték érdekében tofuval, spenóttal, rizsliszttel kevert variációkat dobnak piacra.

shirataki1.jpgFriss shirataki 

Mire lehet jó mégis a shirataki? Természetesen arra, aminek hagyományosan tartják: Japánban „a gyomor seprűjének” hívják, mivel a vízben oldódó glükomannán-rostok az emésztőrendszeren áthaladva serkentik az anyagcserét, hasznosak lehetnek tisztító-méregtelenítő kúráknál és böjti időszakokban, de az Egyesült Államokban pl. glükomannánból készült rost-termékeket ajánlanak székrekedés ellen is.

Vigyázat! Aki glükomannánt fogyaszt bármilyen célból vagy formában, nagyon sok vizet igyon hozzá, ugyanis kevés vízzel fogyasztva veszélyes lehet. Nem véletlen, hogy Japánban is főleg levesekbe teszik a shiratakit, úgy, hogy előbb a tésztát némileg kiszárítják és serpenyőben kissé átpirítják.

Konklúzióként levonhatjuk, hogy a shirataki nem magas fehérje- és tápanyagtartalma miatt csökkenti az éhségérzetet (ami mondjuk kívánatos lenne egy átgondoltan szénhidrátcsökkentett táplálkozás esetében), hanem azért, mert vízben oldódó rostjai lépnek működésbe bennünk és aktívan „takarítanak”. Ami, mint írtuk, bizonyos időszakokban vagy helyzetekben (anyagcsere-problémák, székrekedés, tisztítókúrák) akár működhet is, de a shiratakit klasszikus értelemben nem foghatjuk fel valós táplálékként.

DiVita

A 2014 őszén megjelent szuperegészséges „hústészta” valóban kivételes tápérték-adatokkal büszkélkedhet nemcsak hazai, hanem nemzetközi viszonylatban is: extra magas fehérjetartalom (a tészta 10 dkg-jában kb. annyi fehérje van, mint ugyanannyi csirkemellben), extra magas rosttartalom (ami tésztatermékeknél nagyon ritka).

divita.jpgDiVita tápérték-adatok (Forrás>>)

Bár a termék nem gluténmentes, hazai fejlesztésű, világszinten is egyedülálló technológiával a tészta alapanyagát a búza ún. „aleuron” rétegéből vonják ki, ami a koncentrált tápanyagtartalom mellett a legkevésbé allergén. Bár a kulturális-gasztronómiai örökség és persze az íz miatt is támogatjuk az eredeti olasz durumbúzás tésztákat, az igazság az, hogy – tapasztalataink szerint – tápérték-adatok szempontjából sem a durum, sem más (tönköly, teljes kiőrlésű, stb.) termékek nem tudják lekörözni a DiVitát – ami egyben szénhidrátcsökentett is, 10 dkg-jában messze benne található a legkevesebb szénhidrát (43,5 gramm) és kalória (341 kcal). Véleményünk szerint a DiVita tipikusan az a mindennapi minőségi tészta, amivel lehet diétázni úgy, hogy közben nem szenvedünk a tápanyagmegvonástól, így diétánk akár egy új táplálkozási rendszerbe, életmódváltásba is „torkollhat”.

A DiVitáról részletesen: DiVita, a „hústészta”>>

Design & tészta: mit, kinek, mikor, mennyit?>>

NO SÖRPOCAK! Tavaszi program minden korosztálynak>>

Húsmentes fehérjebajnokok>>

Tutanhamon müzlije: hódítanak az "ősgabonák">>