GMO aranyrizs: aranyat ér vagy a sátán eledele?

Béta-karotinnal turbózott rizsről van szó, amit A-vitaminhiányos területekre fejlesztettek ki genetikai módosítással. Megvizsgáljuk a csodagyereket, majd alap-tudnivalókat összegzünk vezető hazai genetikusok segítségével, incl. „best of Duda professzor”, akitől azt is megtudjuk, hogy a baktériumok nem szexelnek, hogy a búza egy abnormális növény, hogy a hazai malacok is génmódosított koszton élnek és hogy olyan tökéletes az immunrendszerünk, hogy azt már szinte lehetetlen fokozni – ezzel szemben GMO-témában fennáll agymosottságunk veszélye. A jó hír viszont az, hogy lehetséges átprogramozni magunkat felnőttkorban is, bár nagyon rajta kell lenni a dolgon.

golden2.jpg

Aranyrizs: termesszük vagy irtsuk?

Mindkettő folyamatban van, ez – úgy tűnik – az aranyrizs karmája. Pedig amikor szülői, a svéd Ingo Potrykus és a német Peter Beyer sejtbiológus professzorok 8 éves laboratóriumi munka eredményeként értesítették a világot a nagy eseményről a Science magazin egy 2000-es számában, a tudományos világ biotechnológiai áttörésként ünnepelte az újszülöttet.

Röviden, az aranyrizs annyiban különbözik a világszerte ismert, sápadt rokontól, hogy célzott genetikai beavatkozással – azaz: génmódosítással – béta-karotinnal, az A-vitamin egy elővitaminjával turbózták, pontosabban rávették a rizst, hogy béta-karotint termeljen. A rizs alapból egyébként képes béta-karotint termelni a leveleiben, ahol a fotoszintézis történik, de endospermiumában, azaz magbelsejében nem, márpedig ezt esszük meg. Az igazi áttörés az volt, hogy megoldották, hogy a rizs a magbelsőben termeljen béta-karotint, ami aztán az emberi emésztőrendszerben átalakul A-vitaminná. Az eredmény: egy olyan látványos, aranyszínű rizsfajta, ami többek szerint létfontosságú lehet súlyos A-vitaminhiánnyal küzdő területek egészségügyi problémáinak megoldásában.

a_deficiency_2008.PNG

/A-vitaminhiány a világban, 2008-ban: világoskék területek: nincs adat, sötétzöld: képesek kezelni a helyzetet, világosabb zöld: enyhe, nem klinikai helyzet, világos sárga: moderált nem klinikai, napsárga: súlyosabb, de még nem klinikai, vörös: klinikai állapot./

Az A-vitaminhiány (VAD) halálos lehet, jellemző tünete a farkasvakság, azaz, hogy szürkületben és félhomályban alig látunk, mivel a szem nagyon nehezen szokja meg a fény hirtelen váltását sötétségbe. Ennek oka a szem ideghártyájának szélein elhelyezkedő látóidegsejtek, a pálcikák pusztulása, amit elsődlegesen A-vitaminhiány okoz. Az ún. fejlődő országokban, tápanyaghiánnyal küzdő vagy válság sújtotta régiókban összességében kb. 230 millió gyermek szenved A-vitaminhiányban, évente kb. 250-500 ezren vakulnak meg és 60%-uk bele is hal a betegségbe. Rajtuk kívül közvetlenül érintettek még a fokozott tápanyagszükséglet miatt a várandós édesanyák is. (2005-ös adatok szerint 122 országban 19 millió várandós anyukát érintett az A-vitaminhiány.)

Az A-vitamin emellett szükséges az emberi növekedési hormon termelődéséhez, a csontok, fogak, szövetek növekedéséhez, fejlődéséhez. Segít fenntartani a hámsejtek védelmét és támogatja az immunrendszert, elsősorban légúti betegségek, fertőzések esetén. Zsírban oldódó vitamin, ún. fejlett országokban, ahol forrásaiból nincs hiány, az a probléma merülhet fel, hogy nem megfelelő formában visszük be vagy életmód/táplálkozási szokások miatt nem kielégítően visszük be („minőségi éhezés”: mennyiséget eszünk, a szervezet mégis tápanyaghiányos állapotban van), valamint az is hiányt okozhat, ha konkrét emésztőrendszeri betegség folytán a vitamin nem szívódik fel. Bár evidensnek tűnik, nemcsak a végbélrák megelőzése és még egy csomó más egészségi tényező miatt, hanem ezért is fontos a rostban gazdag táplálkozás, emésztőrendszerünk fitten tartása: mivel minden mindennel összefügg, egy aktív, folyamatosan mozgásban lévő rendszerben több esély van a vitaminok hasznosulására is.

Mik a „zsírban oldódó” vitaminok?

Röviden: A, D, K, E vitaminok tartoznak ide, a többiek: a B-vitaminok és a C-vitamin vízben oldódó. A legfontosabb, hogy a zsírban oldódó vitaminokból kimért, kis adagokra van szükségünk, mivel ezek a májban és a test zsírszöveteiben raktározódnak, így nem kell naponta nagy mennyiségben pótolni őket, mint a C vagy a B-vitamint (nem véletlenül hangoztatjuk annyira a reggeli nagy pohár frissen facsart citromlé + mentes víz koktélt, ugyanis ekkor van szervezetünk abban az állapotban, hogy a legtöbb C-vitamint felvegye). A vízben oldódó vitaminokkal ellentétben a zsírban oldódók lassabban szívódnak fel, hosszabban raktározzuk őket, sőt, nagy mennyiségben túladagolva mérgezőek, halálosak is lehetnek – pl. túlzottan húsközpontú táplálkozás esetén, mint ahogy az sokmillió éve őseinkkel is megtörtént>>.

Fontos még tudni, hogy a zsírban oldódó vitaminokat nevükből adódóan „zsíros közegben” érdemes bevinni – egy salátaimádó se riadjon meg, nem arról van szó, hogy kedvenc rukkolánkat ezentúl disznózsírba kell gyúrni olívaolaj és balzsamecet helyett: a hidegen sajtolt magolajok és a halolaj is „zsíros közegnek” számítanak. Emellett, az érzékeny vízben oldódókkal szemben – melyek rögtön elillannak, ha túlzott hőhatásnak tesszük ki az őket tartalmazó zöldségeket, gyümölcsöket –, a zsírban oldódók nem ilyen kényesek, főzés során sem veszítenek erejükből.

A túladagolás elkerülése végett a zsírban oldódókból a szervezet számára szükséges napi adagot egységekben adják meg, ez az A-vitamin esetében a „retinol-aktivitásra levetített mikrogramm-mennyiség”. Senki ne kattintson sehová, ezt pár mondatban meg tudjuk magyarázni: az A-vitamint hívjuk más néven „retinolnak”, a mértékegység pedig úgy alakul ki, hogy adott A-vitamin-forrásban (zöldségben, gyümölcsben, stb.) lévő béta-karotinból mennyi A-vitamint tud felvenni a szervezet, ugyanis nem tudjuk az összes béta-karotint átkonvertálni A-vitaminná. A mértékegység pedig a RAE (retinol aktivitás mérő), 1 RAE=1 mikrogramm „tiszta” A-vitamin (retinol), ami 12 mikrogramm béta-karotinnak felel meg. Eszerint a felnőttek számára előirányzott napi A-vitamin mennyiség 700 mikrogramm nők, míg 900 mikrogramm férfiak esetében, várandósság alatt a nők számára javasolt mennyiség 750-770 mikrogrammra, míg szoptatási időszakban 1200-1300 mikrogrammra nő (attól függően, 18 év alatti vagy feletti az anyuka).

Nézzük a gyerekeket: 0-6 hónapos korig napi 400 mikrogramm A-vitamin bevitele javasolt, 7-12 hónapos korig 500 mikrogramm, 1-3 éves korig 300, 4-8 éves korig 400, 9-13 éves korig 600 mikrogramm, majd 14 éves kortól beáll az említett 700 mikrogramm nők és 900 mikorgramm férfiak esetében, kivéve várandósság, szoptatás (forrás>>) 

A-vitamin források:

- Piros/bordó/lila/narancs színű zöldségek, gyümölcsök (sárgarépa, sütőtök, narancs, sárgadinnye, mangó, piros és sárga paprikák, édesburgonya, római saláta): ezen növények festékanyaga, a béta-karotin az emésztőrendszerben alakul át A-vitaminná, így működik az aranyrizs is

- Tojássárgája

- Olívabogyó, különösen a fekete, a sötétlila és a vörös

- Aszalt sárgabarack

- Máj, vese, vaj, tejtermékek

- Lilakáposzta, leveles kel, sötétzöld leveles zöldségek, spenót

- Tengeri halak és saját olajaik: kiváló A-vitamin források!

golden4.jpg

A csodagyerekek sorsa

Tudjuk, sokszor nagy kihívások elé állítja őket az élet és Aranyrizs esetében sincs ez másképp. Mint említettük, szülei 2000-ben jelentették be érkezését a Science hasábjain, a várandósság esetében kivételesen hosszúra: 8 évre nyúlt. Úgy tűnt azonban, hogy a laboratóriumi liezon meghozza gyümölcsét és ha a Háromkirályok nem is jelentek meg minden földi jóval, az ünneplés nem maradt el: a biotech-rizspalántában többen a világ élelmezési krízishalmazának megoldását és egy jövőbemutató út kezdetét látták. Aztán jött a feketeleves: feltámadtak a negatív hangok, világszerte demonstrációkon követelték a természetbe való beavatkozás azonnali beszüntetését és főleg megkérdőjelezték, hogy Aranyrizs béta-karotinjai valóban A-vitaminná tudnak-e alakulni az emberi szervezetben. Annak ellenére, hogy semmilyen módon nem bizonyosodott be, hogy Aranyrizs mindent elsöprő veszélyt jelentene az emberiség számára, valamint, hogy 2005-ben a „szülők” kirukkoltak a második generációval (Golden Rice 2), mely az elsőszülöttnél 23-szor több béta-karotint produkált, az akciók folytatódtak, a helyzet pedig odáig fajult, hogy 2013. augusztus 8-án a Fülöp-szigeteken egy kísérleti aranyrizs-telepet szó szerint gyökerestől irtottak ki GMO-ellenes aktivisták.

golden9.jpg/A rizs "evolúciója": vadrizs, a 2000-es Aranyrizs1 és a 2005-ös, több béta-karotint tartalmazó Aranyrizs2/

Kritikák, harcok, tanulmányok: az elsődleges kritika természetesen magával a módszerrel szemben fogalmazódik meg, azaz ne génmódosítással kezeljünk globális problémákat, mivel e technológiák rövid időn belül úgyis mega-multi cégeknél kötnek majd ki, akik a saját hasznukra alakítják ki az árat és tartják sakkban a kistermelőket és a lánc végén a fogyasztókat. Emellett, az emberiség szokás szerint képtelen lesz kordában tartani magát, és önös (piaci, anyagi, katonai) érdekből nyakig merül majd a GMO-zásba és ezt is a legkiszolgáltatottabbak szívják majd meg. Kb. ez a Greenpeace álláspontja is. Az aranyrizs termesztését egyébként a Wikipédia szerint a kezdetektől ingyenesen elérhetővé tették a kistermelők számára, a szabályozás úgy szól, hogy ha egy aranyrizs-termesztő haszna nem több évi 10 ezer dollárnál, akkor semmit nem kell fizetnie a licencet biztosító Monsanto számára, aki egy amerikai mezőgazdasági-biotechnológiai multicég. 

Az aranyrizs tartalmát, értelmét és hatékonyságát tekintve leginkább a fenti, béta-karotin A-vitaminná alakulása miatti probléma fogalmazódott meg különböző szinteken és stílusban, míg 2009-ben egy, szintén a Wikipédián idézett kutatás szerint bebizonyosodott, hogy a (második generációs) aranyrizs béta-karotinjai teljesen jól konvertálódnak A-vitaminná. Majd egy 2012-es kísérlet, melyet 68, 6-8 éves korú gyermeken végeztek, azt eredményezte, hogy az aranyrizs jobb A-vitamin forrás, mint a természetes béta-karotinokat tartalmazó spenót. Az aranyrizs ellenzői azt is felvetették, miért nem sárgarépa vagy spenót-palántákkal látják el az A-vitaminhiányos területeken élőket, mi szükség a puccos rizsre. Az is felmerült, hogy ahhoz, hogy az aranyrizs zsírban oldódó A-vitaminjai igazán hasznosuljanak, valamilyen zsíros közegre is szükség van, és azt hogyan biztosítják e problémás régiókban, stb., stb., stb. A Golden Rice Project weboldala szerint 2014-ben az aranyrizs európai kampánya teljes lendületben volt, a nyitó oldalon maga a pápa örül az aranyrizsnek és áldását adja a fülöp-szigeteki termesztésre. Ugyanezen az oldalon egyúttal lerántják a leplet az anti-GMO-sokról, bemutatva az ő „sötét oldalukat”… 

Az „Allow Golden Rice Now” (Utat az aranyrizsnek, most!) weboldala szerint 2015 februárjában az aranyrizst népszerűsítő kampány Indiában, Bangladesben és a Fülöp-szigeteken folyik tovább, ahol az A-vitaminhiány a korai gyermek-elhalálozás egyik fő oka, a weboldal szerint 2 millió gyermek és számos anyuka esik áldozatul évente. 

duda_erno.jpg/Dr. Duda Ernő genetikus professzor/

Best of Duda professzor

2014 őszén Friderikusz Sándor készített remek sorozatot a genetikáról top hazai szakértőkkel, ennek második részében a géntechnológiáról, a génmódosításról esett szó, innen idézzük Duda Ernő genetikus professzor „best of-ját” (a teljesség igénye nélkül, aki képbe akar kerülni, nézze végig a 45 perces műsort, érdemes):

1. A „rekombináció”, vagyis amikor egy élőlény DNS-éből új kombináció keletkezik, az evolúció alapvető mozgatóereje. Ugyanis ha nem keletkeznek új variánsok, akkor „nincs miből kiválasztani a legjobbat”.

2. Nemcsak a baktériumok, de mi is rendelkezünk olyan enzimekkel, amelyek a DNS-t „szabni-varrni” tudják. Az emberben, úgymint az Anyatermészetben minden pillanatban milliószám zajlik le ez a folyamat: egy korallszirt vagy egy dzsungel 1 négyzetméterén 1 óra alatt sokkal több rekombináció történik, mint amennyit az emberek a laboratóriumokban valaha csináltak.

3. Nem lehet „abrakadabrázni”, a változtatás (genetikai módosítás, beavatkozás) mindig céllal kell, hogy történjen. (Például az inzulin, amit cukorbetegek milliói adnak be maguknak világszerte, valójában egy baktériumba bevitt emberi inzulintermelő-gén, tehát ez a baktérium is genetikailag módosított organizmusnak számít.)

4. A baktériumok nem szexelnek, így esetükben nem beszélhetünk klasszikus értelemben fajról, mivel a „faj” ismérve, hogy a szülők szaporodásra képes utódokat hoznak létre. Baktériumok esetében úgy határozzák meg a „fajnak megfelelő valamit”, hogy ha 2 baktérium bizonyos génje között 3-nál kevesebb eltérés van, akkor ugyanahhoz a fajhoz sorolják őket. Ez azzal kapcsolatban merült fel, hogy lehetséges-e „új, mesterséges fajokat” létrehozni. Úgy tűnik, igen, mivel 2010-ben létrehoztak már nagyon alapszinten egy új baktériumot, a mikoplazmát, ami valójában egy „templom egere” kategória, ugyanis annyira egyszerű, hogy csak 400 génje van, míg egy „rendes” bélbaktériumnak 5000. A fajok keletkezése igen bonyolult folyamat, a professzor nem gondolja, hogy mai technológiával újakat lehetne létrehozni, mivel a fajok kialakulásához biz. „ugráló gének”, „mobilis gének” szükségesek, melyek az egész genomot átrendezik – ez alsó hangon is évezredeket vesz igénybe.

5. A génmódosított kukorica nem új faj, hanem ugyanaz a faj, ami – fajtársaihoz hasonlóan – tovább keresztezhető más kukoricákkal.

6. A laboratóriumi gyaklorlatban voltaképp szinte minden „GMO”, azaz genetikailag módosított folyamat, mely során olyan élőlényeket hoznak létre pl. egyes génjeik kicserélésével, melyek nem léteznek a természetben, de ettől még nem új fajok. Ami a „kutatók kezébe kerül” azzal – valamilyen célból – genetikai módosításokat hajtanak végre a baktériumoktól a „szarvasmarháig felmenően”, ill. szövettenyésztett emberi sejtekkel és embriókkal. 2014 ebből a szempontból egy „meglehetősen érdekes év”, mivel először történt meg, hogy nem egy darab DNS-en, hanem a teljes genomon hoztak létre változtatásokat: a Massachusetts Institute of Technology-ban egy beteg egérből „csináltak” egészségeset úgy, hogy az egér májsejtjeinek a genomjába beavatkozva gyógyították meg a betegséget.

7. A búza egy „abnormális növény”: genetikailag módosított organizmus, csak többezer éve „csinálták”. Azért abnormális, mert 2 (egy anyai és egy apai) kromoszóma helyett neki 6 van, és szintén 2014-ben sikerült először kínai kutatóknak azt elérni, hogy a búza egyetlen génjét változtassák meg, minek következtében a létrehozott „új” búza a lisztharmat nevű kórokozóra nem érzékeny, így nem kell permetezni.

8. A humán genom a maga 3 milliárd betűjével egy 70 méternyi lexikonsornak felel meg, a géntechnológia lényege, hogy ebben egyetlen ponton kell egy A betűt egy B betűre kicserélni: ettől „genetical engineering”, vagyis mérnöki precizitást igénylő feladat. Azt, hogy ez lehetséges, mutatja – szintén 2014-es eredmény –, hogy egy, a Földközi-tengernél előfroduló vérképzési betegséget (amibe bele lehet halni) kaliforniai kutatóknak sikerült kiküszöbölni úgy, hogy a betegből származó őssejtekben kijavították a betegséget okozó gént. „Nem mindig az van, hogy be kell illeszteni valamit, valamikor az a cél, hogy valamit kiüssünk.”

9. Ma már tudják, hogy a HIV-vírus csak azokat képes megfertőzni, akikben egy biz. CCR-5 nevű koreceptor-molekula jelen van. Tehát lehetséges az, hogy valaki „nem fertőződhet meg” HIV-vel, amennyiben mind anyai, mind apai ágon „hibás gént” örökölt. Pár éve Berlinben, amikor egy leukémiás, HIV-pozitív beteg csontvelő-átültetésre szorult, a sebész volt olyan gondos, hogy olyan donort választott, akinek mindkét génje „hibás volt”, ennek következtében a beteg nemcsak a leukémiából gyógyult meg, hanem ma már HIV-negatív is.

10. A professzor nem lát különbséget aközött, hogy valamit „genetikai beavatkozással” vagy más módon állítanak elő. „Civilizált országokban, mint pl. Kanada, nem is tesznek különbséget a kettő között: azt mondják, ha valami nagyon eltér a hagyományostól, mindentől függetlenül le kell tesztelni, függetlenül attól, hogy génmódosítással vagy hagyományos módszerrel jött létre. Magyarországon sikerült az embereket agymosni, de ez tulajdonképpen Németországból indult el.”

11. A professzor elmondja, hogy a világon eddig egyetlen olyan, a GMO-organizmusok veszélyeit taglaló cikk sem jelent meg, amit aztán ne cáfoltak volna meg.

12. A magyar csirkék és malacok 10-15 éve esznek importált génmódosított tápszereket: GMO szóját és kukoricát. Folyamatosan vizsgálják őket, ennek ellenére 15 éve nem találtak olyan elváltozást, ami a táplálékuk okán negatív lett volna. Ez kb. olyan, mintha a magyarok Mátyás óta ennének GMO kukoricát, és még mindig nem lenne egyetlenegy „mutáns magyar” sem.

13. Az embernek tíz a tizenharmadikon (kb. ezer milliárd) sejtje van, ezekbe „bemenni” képtelenség (pl. azért, hogy kicseréljük bennük a „rákra hajlamosító gént”). Az emberi genomnak (génkészletnek) csak egyetlen pici töredéke az, ami valamilyen célból egy-egy sejtben működésbe lép, tehát bizonyos gének csak bizonyos sejtekben szólalnak meg. Pl. az oxigén szállításáért felelős hemoglobin-gén kizárólag azokban a sejtekben aktivizálódik, ahol neki kell: a retikulocitákban, azokban a sejtekben, amikből vörös vérsejt lesz. Minden más sejtben tilos neki megszólalni, mert a hemoglobin valójában egy patkányméreg, ami tönkreteszi a DNS-t.

14. Nincs szükség arra, hogy az emberi genomot a maga teljességében, tömegesen megváltoztassuk, hogy „ellenállóbbak” vagy „betegségtűrőbbek” legyünk, mivel már most olyan tökéletesek vagyunk, hogy azt már nem lehet tovább fokozni. A csimpánz annyiban tud többet, hogy képes magának C-vitamint csinálni, dehát ennyi bibi legyen, igyuk azt a citromkoktélt reggel, nyomjuk a zöldséget, a káposztát és a többieket (ezt persze már mi tesszük hozzá.)

15. Dudás professzor „örülne”, ha egy ebola-szintű vírust elő tudnának állítani a jelenlegi laboratóriumi módszerekkel. Ezek a vírusok ugyanis ördögien intelligensek és találékonyak, az ebola pl. válogatott módszereket vet be, hogy kicselezze az ember tökéletes immunrendszerét és sajnos sikerül is neki.

16. Az alattomos, rafinált kórokozók „ötleteket adhatnak elborult elméknek”, ezért pl. tavaly megkértek 2 kutatócsoportot, akik kikísérletezték, hogy a madérinfluenza-vírust hogyan lehet emberre is fertőzővé tenni, hogy ne publikálják a részleteket… (Felmerül bennünk a kérdés, hogy egyesek miért kísérleteznek ilyesmivel, miért fektetnek bele időt és energiát, ahelyett, hogy pl. az ebolát kergetnék.)

dr_gabor_mate.jpg/Dr. Gabor Mate, aka Máté Gábor/

A genetikáról szóló sorozat többi részében is rengeteg érdekes kérdést tárgyalnak meg, mi most a pusztán biotechnológiai tényezők mellett az epigenetika és a neuron-plaszticitás rendkívül fontos fogalmaival zárnánk (melyek szintén előkerülnek a sorozatban). Nagyon-nagyon leegyszerűsítve az epigenetika azt vizsgálja, hogy külső, környezeti (társadalmi, életmódbeli, élethelyzetbeli) hatások hogyan alakítják a szülőt, a szülőben kialakult változások (viselkedés, életmódminták) pedig hogyan „öröklődnek” tovább a gyermekben, anélkül, hogy annak DNS-szekvenciája változna, tehát biológiai változás történne. Magyarul az „apjára ütött” esete áll fenn: a gyermek, bár nem élt át valamit, amit a szülő vagy a nagyszülő igen – pl. nem éhezett a háború után –, mégis a szülő traumáit, mintáit, „örökli” az ételhez való hozzáállással kapcsolatban.

De ez az egész nagyon messzire vezet: súlyos, generációkon át hömpölygő problémákhoz, élethelyzetekhez, deficitekhez, melyeket kivételes módon tár fel többek között Dr. Gábor Máté, a világhírű, Kanadában élő magyar orvos, aki a kora gyermekkori hatások erejével, valamint súlyos függőségekkel foglalkozik és közelíti meg őket egészen komplex módon. Semmilyen vislekedési minta, mechanizmus nem alakul ki csak úgy, a szálak az anyaméhbe, azon innen és túl vezetnek: sokan nagyon korai gyermekkorban élik át azokat a meghatározó traumákat, szerethiányt, nem-elfogadást, agressziót, ami miatt kialakulnak azok az „űrök”, amiket később alkohollal, droggal, nikotinnal, cukorral vagy akár shoppingolással „tömünk be”. De ide tartozik a kudarckerülés és a hazugság gyakorlata is: ha büntetik a kudarcot, annak érdekében, hogy elfogadjanak, természetesen megtanulunk hazudni, az elfogadás, a vágyott sikerélmény vagy épp a büntetés elkerülése érdekében trükkök színes tárházát tápláljuk magunkba.

Fent nem idéztük, de Friderikusz Sándor műsorában beszélnek a növekedési hormon-hiány gyógyítási lehetőségeiről is: ez tipikusan az az eset, amit lehet genetikai módszerekkel kezelni. Azt viszont, hogy valaki egy családi stresszhelyzetre úgy reagál, hogy automatikusan megüti a gyerekét vagy a feleségét/barátnőjét, nem lehet, mivel ez az a minta, amit gyermekkorban megtanult (átélt vagy látott) és önkéntelenül alkalmaz. Ezt csak úgy lehet magunkból „kiütni”, ha folyamatosan vizsgáljuk, analizáljuk magunkat, próbálunk tanulni és adott helyzetben kiiktatni azt a rossz automatizmust, ami egyébként előtörne belőlünk. Ennek első lépése persze az, hogy „problémaként” ismerjük fel saját beidegződött reakciónkat, ne „természetesként”.

Kanadában például súlyosan traumás környezetben élő, generációk óta drog- és alkoholfüggőséggel küzdőknek sikerült lejönni a szerről egy, Dr. Gábor Máté által az amazonasi őserdőbe becsatornázott módszerrel, elsősorban azért, mert az ott történt speciális és igen erős élmények hatására először életükben megtapasztalták, amit azelőtt soha: a szeretet, a szerethetőséget és az elfogadást. Persze ezen renegeteget kell dolgozni, de hogy bezárjuk a kört, az említett „neuron-plaszticitás” (vagy „neuroplaszticitás”) azt jelenti, hogy idegsejtjeinknek felnőttkorban is sikerülhet megtanulni egy merőben más folyamatsort egy adott érzelmi helyzetre való reakcióként, mint ami kora gyermekkorban, esetleg traumatizált környezetben kialakult. Magyarul lehetséges átprogramozni magunkat.

Sötétben az igazi? Gasztro-élmények a mélyben>>

Robognak a laborok: "szupergészséges" ír snack tápanyaghiány ellen>>

Az ízek rabságában vergődünk?>>

Turbó-ebéd: így kezelik az alultápláltságot és csábítják iskolába a gyerekeket Indiában>>

Hazai innováció: többéves munkával sikerült meghódítani a búza "aleuron" rétegét>>