VegaVilág: banáncsajok, gyümölcsboom

2012 nyarán két éles szemű ausztrál úton-útfélen gyümölcsöktől roskadozó citrusfákba botlott, míg a helyiek szokás szerint a szupermarketben intézték a bevásárlást: sűrűn repültek a többezer km-ről importált hálós citromok is a kocsikba. Úgy gondolták, ez valahogy mégsincs rendben és megalapították az elárvult gyümölcsfák netes fórumát, hogy a feleslegnek legyen lehetősége eljutni a nagyvilágba, a vitamint nagyon is igénylő fogyasztókhoz. A szexi ausztrál fruitariánusok legnagyobb örömére, akiknek ugyan a banán az első, de azért a citrusokat sem vetik meg.

freelie1cr02.jpg

Sokan ismerik az érzést, amikor egy-egy különösen szerencsés év után az első boldogságrohamot követően a fára nézve felsóhajtunk: „Úristen, mit fogok én ezzel kezdeni?” Egyszer például az egyik teljesen műkedvelő kertésznél annyi patisszon termett, hogy beborította a fél hegyoldalt. Bár szinte kimeríthetetlen gasztronómiai lehetőségek rejlenek a patisszonban, de miután a termelők, a rokonság, a barátok és a fél utca is egyöntetűen patisszont evett egy hónapig, egészen extra francia recepteket is kipróbálva – sőt, a patisszon a pörköltben és a kerti grillrácson is képviseltette magát –, tehát mindezek után Pista bácsi még mindig két patisszonnal a kézben járta az  utcát, a nyár vezérszlogenjét ismételgetve: „Nem kértek egy kis patisszont?”

Valami ilyesmit élhettek át „citrusban” a RipeNearMe (Érettet Karnyújtásnyira) projekt alapítói is Ausztráliában, csak ott első körben a köztereken érintetlenül roskadozó gyümölcsfák szúrtak nekik szemet. Hozzá kell tenni, hogy Ausztráliában elég drága a friss zöldség-gyümölcs, az utóbbi években pedig egyre erősödnek a különböző közösségi, kistermelői, vega, vegán, fruitariánus mozgalmak. A klíma lehetővé teszi, hogy valaki akár az utóbbi, többek által vitatott táplálkozási- és életformát űzze: a fruitariánusok (szinte) kizárólag nyers, magas gyümölcscukor-tartalmú gyümölcsökkel táplálkoznak – a „szinte” azért van, mert a lazább feldogásúak esznek pl. gluténmentes tészta- vagy kenyérféléket és magasabb szénhidráttartalmú zöldségeket (kukorica, burgonya, répa, rizs) is. 

freelie2.jpgFreelee, The Banana Girl . Így főzd-edd magad szexire éhezés, tápanyagmegvonás nélkül, ízesen>>

Van, akinek ez bejön és megfelelő B12-vitamin-pótlással remekül érzi magát, egészséges és mindenféle tesztjei, leletei is rendben vannak. Az ausztrál mozgalom vezetője: „Freelee, a Banáncsaj” például sokszor friss leletekkel jár az interjúkra, 15 banánból készít turmixot reggelire és még egyszer ennyit eszik meg a nap hátralévő részében, számos marék datolya társaságában: mindkettő extra magas cukor- és tápanyagtartalmú gyümölcs, ez a rendszer lényege, Freelee szerint ugyanis az alacsony szénhidráttartalmú diéták „megbetegítenek”.

Freelee barátjával együtt pörögve, a Youtubon osztja meg élete banánfürtökkel keretezett pillanatait a napi táplálkozástól a különböző életmódtanácsokig, receptekig, edzésprogramokig. Mint többször elmondja, személyesen élte át az anorexia és a bulimia minden borzalmát, úgyhogy, miután a fruitariánizmus által megtalálta külső-belső stabilitását, életcélja a pozitív infó terjesztése és fiatal lányok megvédése lett azoktól a súlyos pszichés és fizikai problémáktól, melyeken ő is átment. Számára az első számú mumus az ún. fehérjegazdag, szénhidrátszegény diéta, ami szerinte egyenlő a test és az agy kiéheztetésével, mivel cukor nélkül nem tudunk üzemelni, teljesítőképességünk csökken: különösen veszélyes ez pl. állandóan diétázó tinédzser lányokra nézve, akik, bár nagy szüksége lenne az energiára mind szellemileg, mind fizikailag, a cukrot megpróbálják napközben teljesen kiiktatni, aminek sokszor az a vége, hogy éjjel tűnnek el a tábla csokik a konyhaszekrényből... A jojó-effektustól, az eredménytelen (természetes cukrokban szegény) diétáktól pedig további, testképet, kedélyállapotot negatívan érintő tünetek is kialakulhatnak Freelee szerint. Második számú mumus: a nátrium, vagyis a , különös tekintettel a boltban kapható élelmiszerek hozzáadott nátriumtartalmára. (Mint tudjuk, a só megköti a vizet, így a túlzott sófogyasztás nem csak egészségünknek, de vonalainknak sem használ, a belőle eredő általános, mondhatni világméretű egészségi problémákhoz pedig nagyban hozzájárult a tömegtermelés beindulásával a tartósított élelmiszerekhez adott sómennyiség is, amivel szinte egy generáció alatt a többszörösére emelkedett az emberiség napi sóadagja.) Sópótlás, finom ízekkel>>

Persze az sem mindegy, miből visszük be a szellemi-fizikai létezéshez elengedhetetlen cukrokat. Mint említettük, a fruitariánus táplálkozási rendszer fókuszában a nyers, magas cukortartalmú gyümölcsök állnak, melyek vitathatatlanul rengeteg rostot, vitamint és ásványt nyújtanak, amiktől tényleg zuhanhatnak a kilók, kitisztul, rugalmassá válik a bőr, és ha valaki megnézi Freelee-ék egy-két videóját, nyilvánvaló az is, hogy a bevitt nagy mennyiségű gyümölcscukor állandó, felpörgött állapotban is tart. Freelie egyébként saját bevallása szerint nem egy edzésmániás, hetente párszor biciklizik enyhe emelkedőn és ezt javasolja másoknak is, az időtartam és a nehézségi szint fokozatos emelésével.

kristina.jpg"Fully Raw Kristina" (Képek: Pinterest)

Természetesen az USÁ-ban is dúl a fruitariánizmus, komoly háttérbázissal és marketinggel, a központi személyiség Kristina (aki egyébként mélységesen ellenzi Freelee „szabad szellemű” hozzáállását a magas keményítőtartalmú zöldségek, mint krumpli, batáta, rizs, kukorica fogyasztásához), a két földrész gyümölcsrajongói pedig nem egyszer vívnak közelharcot egymással, virtuális banánhéjakat dobálva a Youtubon, ekkor persze felbolydul az egész nemzetközi vega-vegán közösség, mindenki kommentálja az aktuális társadalmi, életmódbeli kérdéseket, pl. fruitariánizmus: mindenki önzetlenül egymásért, egy jobb, gyümölcsözőbb világért vagy vannak, akik kemény marketinggel ki akarnak szorítani másokat a Paradicsom gyümölcsöskertjéből?

Ha esetleg Olvasóink inspirálva érzik magukat a fruitariánus lányok szép alakját, gyönyörű bőrét szemlélve – mindkettő elsősorban a friss gyümölcsök rosttartalmának köszönhető –, felhívjuk a figyelmet, hogy a dolog véleményünk szerint azért nagyban klímafüggő is: első lépésben érdemes arra törekednünk, hogy a saját klímánk szerinti összes tápanyagot, vitamint, rostot, ásványt magunkévá tegyük a lehető legegészségesebb formában. A megemelt mennyiségű gyümölcs persze nagyon sokat ad hozzá egészségi állapotunkhoz, főleg, ahogy Freelee is teszi, éhgyomorra, gazdag, rostos, (nem tejes) turmix vagy smoothie formájában, amit, ha van rá lehetőségünk, naponta többször is megismételhetünk: bőrünkre, vonalainkra, koncentrációnkra biztos pozitív hatással lesz. Sőt, tarthatunk hetente egy-egy gyümölcsnapot is, pl. hétfőn, nehezebb hétvégi étkezések után, de a fruitariánizmus teljes rendszerének adaptálásához testileg-lelkileg sokszor évek kellenek és nem biztos, hogy egy nem trópusi vidéken akklimatizálódott szervezet esetében sikerrel járunk. Van, akinek sikerül, de van, aki egy idő után visszatér egy komplexebb vegetarianizmusra. Tehát erőltetni nem kell, de „miniben”, az említett módokon, intenzív rostosítással sokat elérhetünk. A világ lefittebb "mucijai">>

Visszatérve Ausztrália elárvult citrusaira: az immár 3 éve működő RipeNearMe egy olyan, ingyenes közösségi rendszert kínál weboldalán, mely a közterületeken és magánkertekben felhalmozódó szezonális felesleg becsatornázását célozza a vitaminra éhes fogyasztó felé, illetve, vica versa, helyi kerttulajdonosoknak, kistermelőknek nyújt lehetőséget arra, hogy feleslegüket „feldobják a térképre” és így tudassák a nagyvilággal, hogy szívesen látják az ingyen gyümölcs/zöldségszedőket. Egy harmadik szint pedig az, amikor a kistermelőknek hivatalos eladási helyet, piacot segítenek keresni, anélkül, hogy ott állandó standot kellene bérelniük.

A RipeNearMe céljai, küldetése:

1. A szezonális helyi termény jobb izű, tápanyagban, vitaminban gazdagabb, mint a szupermarketekbe sokszor többezer km-ről érkező importáru – még ha nem is olyan szép és látványra sem oly tökéletes.

2. A Földön 20000 ehető növényféle van, de az emberiség jelenleg ebből csak 200 fajtát termel. A globalizálódó, monokulturális termelés irányába tartó folyamatok az alapítók szerint nem használnak a biodiverzitásnak és a helyi viszonyok adta táplálkozási lehetőségek kiaknázásának.

3. Ha magunk takarítjuk be a zöldséget/gyümölcsöt, újraépül a természettel való egészséges kontaktus, ami feltölt energiával és életszeretettel.

4.Közösségépítés: mivel a dolog abszolút helyi alapon működik, támogatja a helyi kistermelőket, emellett a közös gyümölcs/zöldségszüretek helyi iskolák programjába beépülve pedagógiai jelentőséggel is bírhatnak, a jó (általában organikus) minőségű termények pedig a közösség tagjainak egészségi állapotát is fejlesztik. (Megjegyezzük, ez az utóbbi évtizedekben mind Ausztráliában, mind az USÁ-ban igen fontos szemponttá vált, ugyanis a tömegtermelés miatt felhalmozódott anyagok a lakosság jelentős részében váltottak ki étel-intoleranciát, különböző allergiákat, Amerikában pl. már a legkisebb település boltja sem lehet meg széles tejcukor, tejfehérje, glutén, stb. mentes készlet nélkül, egyszerűen a lakosság egészségi állapota teszi ezt szükségessé. Mindezért egyre többen fordulnak el a mesterséges, adalékanyagokkal turbózott tömegtermékektől, gyors- és félkész ételektől, igyekezve áttérni egy természetesebb táplálkozási- és életformára. Vannak olyanok, akik egy átlag bevásárlóközpontba csak azért járnak, hogy háztartási papírtermékeket, szalvétát, stb. vegyenek, ételt már nem vásárolnak ott.)

5. Az alapítók szerint az interkontinentális kereskedelemben annyit utaznak a különböző termények, hogy egy átlagos nyugati fogyasztó kb. 1 gallon benzint „fogyaszt el” nap mint nap. Ha viszont a helyi terményekre koncentrálunk és figyelünk, hogy minden értékes gyümölcs/zöldség felhasználásra kerüljön, forrásainkat sokkal hatékonyabban és környezetbarátabb módon költhetjük el.

GMO aranyrizs: aranyat ér vagy a sátán eledele?>> 

Elhízás ellen harcol a PASTA>>

Lélek, zöldség, Bob Marley>>

A Zöld Színei: vérengzőből vega>>

No sörpocak!>>