Méz, a demokrata (fotóprojekt)

Amikor Los Angeles egyik legismertebb celebrity-fotósa, Blake Little úgy döntött, mézzel árasztja el stúdióját és számos különböző korú, nemű, etnikumú, alakú modellt több gallon „arany ragasztóba” pácol, a konzerválás, valaminek a megőrzése járt a fejében. Az ősi anyag szerinte olyat hozott ki a modellekből, ami túlmutat egy mézbe forgatott testen – innen ered a projekt címe: Preservation” (megőrzés). A fotósorozat rámutatott, hogy a méz kiemeli a nem láthatót és „demokratizálja” az embereket, a jelenség pedig korántsem Blake Little stúdiójában kezdődött, sokkal inkább egy végtelen történetről van szó.

preservation-blake-little-9.jpg

Blake Little így nyilatkozott inspirációiról:

„Megláttam ezt a srácot és annyira „macis” volt. Gondoltam, lefotózom úgy, ahogy van, egy csupor mézzel. Aztán rájöttem, ez a legolcsóbb klisé lenne. Nézegettem a képeket és láttam a kezét, ahogy folyik le róla a méz, mire valami megmozdult bennem. Mintha borostyánba záródott volna… Ha valakit mézbe forgatunk, olyan, mintha konzerválnánk. Amikor castingoltam, igazi embereket kerestem. Másfél éves kisbaba és 85 éves nő is szerepel a projektben, és persze nagyon különböző testek. A méz demokratizálja az embereket, univerzális módon formálja át őket…” 

pres2.jpg

A világhírű Los Angeles-i Getty Museum kurátora, Kenneth Lapatin reakciója: „Blake-et magával ragadta a méz által kiváltott átalakulás, ahogy az anyag torzítja, felnagyítja a formákat, kiemeli a fizikum tökélyét – akár visszatetszést kelt –, egyszerre sugározva halált és halhatatlanságot… Blake az újat és a régit rendkívül intelligens módon hozta össze, vibráló képei magával ragadják a nézőt.”

pres8.jpg

Egy modell így emlékezett vissza a mézben töltött órákra: „Azt mondták, nagyon nehéz lesz, amikor bekennek vele, de végül egyeltalán nem volt az, először nagyon hideg, aztán hirtelen forróság önt el, mintha valami beburkolna…” (Videó a projekt születéséről>>)

Az alapanyagról:méz az emberiség közös öröksége, ősi kultúrák szentként tisztelik. Égei-tengeri, minószi, közel-keleti kultúrkörben a méh szent állat, aki „a világokat összeköti”. A Mediterráneumban és a Közel-Keleten egyes sírokat méhkaptár-formájúra építettek (ún. tholos sírok, tholoi jelentése: kupolás). A maja kultúrában a méh és a méz szintén szent, a méh istent, Ah-Muzen-Cab-ot jellemzően a mennyekből leszállva ábrázolják, temploma a Yucatán-félszigeti Tulumban található.

A méhek és a méz mindig is a transzformáció, az átváltozás, a megtisztulás szimbólumai voltak, például József és felesége, Asenath esetében (a történet csak 2 mondatban szerepel a Teremtés Könyvében, az eredeti, élőszóban elterjedt verzió sokkal hosszabb ennél): Asenath gyönyörű, magas rangú egyiptomi (nem zsidó) nő volt, On (Heliopolis) főpapja, Potipherah lánya. Sok kérője akadt, de senki sem kellett neki, egyszer azonban megpillantott egy csodás, izmos ifjút a nyüzsgő utcán, akit nem tudott kiverni a fejéből – ő volt a zsidó József. Asenath első pillantásra beleszeretett Józsefbe, de mivel az nem vehetett el nem zsidó lányt, hosszú meditációra vonult vissza, melynek végén méhek repültek be ablakán, körbedongták, rászálltak ajkára, így Asenath „megtisztult”, és lehetővé vált a házasság. A legenda párhuzamba állítható Jézus és Mária Magdolna történetével: Mária Magdolna nagy valószínűséggel szintén nem zsidó nő volt, kettőjük kapcsolata pedig tele van összetett szimbólumokkal. A mézre más utalás is található az Ószövetségben: a Bírák könyve legrégibb részeiben szerepel Deborah, a prófétanő, akinek neve szó szerint „méhet” jelent.

Méz szavunk, Európa sok más nyelvéhez hasonlóan jóval a görögök előtti régmúltból ered. Méz görögül „melissa”, a görögök fénykora előtt majd’ ezer évvel virágkorukat élő hettiták nyelvén pedig melit”. A görög elnevezés egyben – ahogy több más európai nyelvben is – női keresztnév, a görög monda pedig, miszerint a Melissa nevű nimfa a gyermek Zeuszt táplálta mézzel, a görögnél régebbi minószi kultúrából fakad. A krétai király, Melissos neve a méz-nimfa nevének férfi változata. A méz „isteni” mivolta, bárhová nézünk, általános: a szónak a Mediterráneumtól igen távol eső, írországi gall nyelvben szintén isteni felhangja van. Egy ősi női névből, a Mavourneen-ből (mely ma is használatos keresztnév) eredő gall férfinév, a Maoilíosa „Jézus szolgáját” jelenti, a név női gyökere (Mavourneen) pedig a „mo múirnín” szókapcsolatra vezethető vissza, aminek jelentése: „édesem, mézem, kedvesem”.

Ugorjunk egy nagyot az időben, a továbbiakban beszéljenek Blake Little képei a méz misztikus világáról:

blake-little-preservation_plus1.jpg

blake_little_plus2.jpg

pres3.jpg

blake-little-honey-covered-humans-preservation-designboom-10.jpg

blake-little-honey-covered-humans-preservation-designboom-01.jpg

blake-little-honey-covered-humans-preservation-designboom-03.jpg

pres11.jpeg

blake-little-honey-covered-humans-preservation-designboom-11.jpg

blake-little-honey-covered-humans-preservation-designboom-09.jpg

blake-little-honey-covered-humans-preservation-designboom-05.jpg

(Fotók copyright © Blake Little)

Gasztrofotók krémje>>