Méz, a demokrata (fotóprojekt)

Amikor Los Angeles egyik legismertebb celebrity-fotósa, Blake Little úgy döntött, mézzel árasztja el stúdióját és számos különböző korú, nemű, etnikumú, súlyú, alakú modellt több gallon arany ragasztóba pácol, a „konzerválás”, valaminek a megőrzése járt a fejében. Az anyag ugyanis valami olyat hozott ki a modellekből, ami túlmutat egy mézbe forgatott testen – innen ered a projekt címe: Preservation” (megőrzés). Kiderült: a méz kiemeli a nem láthatót és „demokratizálja” az embereket, univerzális módon formálva át őket. A jelenség pedig korántsem Blake Little stúdiójában kezdődött el, sokkal inkább egy végtelen történetről van szó…

preservation-blake-little-9.jpg

Blake Little így nyilatkozott inspirációiról:

„Megláttam ezt a srácot és annyira macis volt. Gondoltam, lefotózom úgy, ahogy van, egy csupor mézzel. Aztán rájöttem, hogy ez a legolcsóbb klisé lenne, amit valaha tettem. Amikor nézegettem a képeket és láttam a kezét, ahogy folyik le róla a méz, valami megmozdult bennem. Olyan volt, mintha borostyánba zártuk volna őt… Ha valakit mézbe forgatunk, olyan, mintha megőriznénk… Amikor castingoltam, mindenféle „valódi” embert kerestem. Másfél éves kisbaba és 85 éves nő is szerepel a projektben, és persze nagyon különböző testek. A méz demokratizálja az embereket, univerzális módon formálja át őket…” 

pres2.jpg

A világhírű Los Angeles-i Getty Museum kurátora, Kenneth Lapatin így fogalmaz: „Blake-et magával ragadta a méz által kiváltott átalakulás, ahogy az anyag torzítja, felnagyítja a formákat, kiemeli a fizikum tökélyét – akár visszatetszést kelt –, egyszerre sugározva a halált és a halhatatlanságot… Blake az újat és a régit rendkívül intelligens módon hozta össze, pezsgő képei magával ragadják a nézőt.”

pres8.jpg

Egy modell a mézben töltött órákról: „Azt mondták, nagyon nehéz lesz, amikor bekennek vele, de végül egyeltalán nem volt az, először nagyon hideg, de aztán hirtelen forróság önt el, mintha védelmeznének…” (Videó a projekt születéséről>>)

Az anyagról:mézet ősi kultúrák szentként tisztelik, Égei-tengeri, minószi, közel-keleti kultúrkörben a méh szent állat, aki „a világokat összeköti”. A Mediterráneumban és a Közel-Keleten egyes sírokat méhkaptár-formájúra építettek (tholos sírok, tholoi jelentése: kupolás). A maja kultúrában a méh és a méz szintén szent, Ah-Muzen-Cab a méh isten, akit jellemzően a mennyekből leszállva ábrázolnak, temploma Tulumban található.

A méhek és a méz történelmünk során mindig is a transzformáció, az átváltozás, a megtisztulás szimbólumai voltak, kapuk egy új dimenzió felé, például József és felesége, Asenath esetében (a történet csak 2 mondatban szerepel a Teremtés Könyvében, az eredeti, élőszóban terjedő verzió sokkal hosszabb volt ennél): Asenath gyönyörű, magas rangú egyiptomi (nem zsidó) nő volt, On (Heliopolis) főpapja, Potipherah lánya. Sok kérője akadt, de senki sem kellett neki, egyszer azonban megpillantott egy csodás, izmos ifjút a nyüzsgő utcán, akit nem tudott kiverni a fejéből – ő volt a zsidó József. Asenath első pillantásra beleszeretett Józsefbe, de mivel az nem vehetett el nem zsidó lányt, hosszú meditációra vonult vissza, melynek végén méhek repültek be ablakán, körbedongták, rászálltak ajkára, így Asenath „megtisztult”, és lehetővé vált a házasság (a történet rácseng Jézus és Mária Magdolna sztorijára is – Mária Magdolna nagy valószínűséggel szintén nem zsidó nő volt). Az Ószövetségben, a Bírák könyve legrégibb részeiben szerepel Deborah, a prófétanő is, akinek neve szó szerint „méhet” jelent.

Méz szavunk, Európa sok más nyelvéhez hasonlóan jóval a görögök előtti régmúltból ered: méz görögül „melissa”, a görögök fénykora előtt majd’ ezer évvel virágkorukat élő hettiták nyelvén pedig melit” – a görög elnevezés egyben (ahogy több más európai nyelvben is) női keresztnév. A görög monda pedig, miszerint Melissa egy nimfa, aki a gyermek Zeuszt táplálta mézzel, a görögnél régebbi minószi kultúrából fakad. A krétai király, Melissos neve a méz-nimfa nevének férfi változata – a méz „istenisége” egyébként, bárhová nézünk, általános, a szónak a Mediterráneumtól távolabbi, írországi gall nyelvben szintén isteni felhangja van: egy ősi női névből, a „Mavourneen”-ből (mely ma is használatos keresztnév) eredő gall férfinév, a Maoilíosa „Jézus szolgáját” jelenti, a név ősi női gyökere pedig a „mo múirnín” szókapcsolatra vezethető vissza, aminek jelentése: „édesem, mézem, kedvesem”.

Ugorjunk egy nagyot az időben, a továbbiakban beszéljenek Blake Little képei a méz által okozott átváltozásról:

blake-little-preservation_plus1.jpg

blake_little_plus2.jpg

pres3.jpg

blake-little-honey-covered-humans-preservation-designboom-10.jpg

blake-little-honey-covered-humans-preservation-designboom-01.jpg

blake-little-honey-covered-humans-preservation-designboom-03.jpg

pres11.jpeg

blake-little-honey-covered-humans-preservation-designboom-11.jpg

blake-little-honey-covered-humans-preservation-designboom-09.jpg

blake-little-honey-covered-humans-preservation-designboom-05.jpg

(Fotók copyright © Blake Little)