Mediterrán bika (igazi) diétája

90% szénhidrát, 40% zsír és 20% koffein a „végzetesen őszinte szicíliai háziasszony” szerint, aki ezúttal a mediterrán diétáról rántja le a leplet – vagy amit a világ annak hisz.

05.jpg

Mint már írtunk róla, Veronica Di Grigoli angol származású, az utóbbi évek során szicíliaivá érett háziasszony egy esküvőn szeretett bele a vőlegény számtalan unokatestvérének egyikébe, ma pedig már vígan éli életét egy 200 lelkes szicílai halászfaluban, ahol naponta szembesül az élet olyan természetes kihívásaival, mint az anyaság, a korrupció vagy egy echte szicílai anyós praktikái. E szembesülés (sokak szerint szerencsére) állandó inspirációt szolgáltat számára, mivel csak úgy dőlnek a fanyar humortól sem mentes írások a „végzetesen őszinte szicíliai háziasszony” blogján a heti bevásárlás páratlan élményétől kezdve (kizárólag tízcentis tűsarkúban, nehogy elcsússzunk az árusok által viccből egymásra hajigált belsőségekben), maffián, kultúrán, majolikán át, ezúttal a „mediterrán diétáig”.

Veronica – mint írásából kiderül – nem tudta tovább csitítani forrongó igazságérzetét a témával kapcsolatban, szerinte ugyanis amit a habos-babos Mayo Clinic és a vegytisztán sarlatán Dr. Oz internetes fórumok tömkelegével karöltve a „mediterrán diétáról” propagál, az köszönőviszonyban sincs az általa megélt szicíliai valósággal. 

Minden további nélkül közöljük a cikk tömörített változatát, pár kommenttel, reakcióval, kutatási eredménnyel egyetemben.

Világszerte nem győznek ömlengeni a „mediterrán diétáról”, amit állítólag érrendszerünk egészsége érdekében kellene követnünk. A Mayo Clinic (csak nekem ugrik be róla állandóan a majonéz?) ezt hirdeti honlapján: „Mediterrán diéta. Válaszd a szívbarát megoldást.”

Valójában szerintem az egész mítosz azoktól a britektől származik, akik saját birtokuk dominusaiként, egy toszkánai szőlőligetben képzelik el a boldog nyugdíjas éveket. Anglia tele van idősödő urakkal, akik arról fantáziálnak, hogy délidőben hazatérve, a szőlőlugasban elköltött ínyencségek és saját termelésű borok után igazi latin szeretőként legalább 7 pozícióban produkálnak a hitvesi ágyban, majd, a „dologhoz” visszatérve, a délutánt szőlőt művelő munkásaikkal trécselgetve töltik, például arról, hogy milyen festőiek is a citrusligetek az év ezen időszakában... Ismerjék el: álmodoztak már róla, ugye?

A müzlizabálók lapja, a The Telegraph szintén cikkek és kutatási eredmények tömegével támasztja alá, hogy a „mediterrán diétától” 100 évesen is bika leszel, kristálytiszta artériákkal és rengeteg gallon koleszterinmentes spermával.

Kérlelhetetlen logikával, fényképes bizonyítékokkal fogom megcáfolni ezt a maszlagot. 

Az érvelés diadala:

Amikor mélyebben beleásunk az említett „kutatásokba”, felfedezzük, hogy kb. 6 emberen végzett, mélyen tudományos kísérletekről van szó, a 6 alanyból 5 pedig a vizsgálat alatt is szorgalmasan szedte Viagráját és sztatinjait (koleszterincsökkentő szerek).

A „mediterrán diéta” valójában az európaiak és az amerikaiak által kitalált fogalom.

Dr. Oz „mediterrán bevásárlólistáján” például olyan dolgok szerepelnek, amiről a mediterrán ember azt sem tudja, hogy mi. Olyanok, mint a „teljes kiőrlésű tortilla” vagy a „koronahús-steak”, utóbbiról nekem sincs halvány fogalmam sem. Emellett Oz ajánlotta még a leveles kelt, ami nem nő a Mediterráneumban, valamint a „Canola olajat”: amikor egyszer voltam olyan bátor, hogy megkérdeztem a helyi csemegeboltban, hogy van-e, átküldtek a vaskereskedésbe, hogy nézzek körül ott, hátha tartanak. Oz ezen felül – és valószínűleg ez a legnagyobb bűne – teljes kiőrlésű tésztát is ajánl. Pokol!

Egyszer főztem a férjemnek, Mediterrán Bikának teljes kiőrlésű tésztát Angliában, a reakció nyomdafestéket tűrő fordításban: „Hát ez a trágya meg mi?” volt. Nem ette meg, bele sem kóstolt.

Oz bűneit ezen felül a „chiliporral” is tetézi: ha én chiliporral szórnék meg bármit, az olaszok soha többé nem állnának szóba velem, sőt, a gyerekeimmel és azok gyerekeivel sem: a legvalószínűbb, hogy igazi mediterrán, legalább hét generációra kiterjedő vendetta lenne a dologból. Biztos vagyok benne, hogy a Montague-k és a Capuletek közötti vitában is volt valami chili.

Hogy mit esznek a mediterrán bikák valójában? Spanyolországban olajban pirított paellát és vajban úszó burgonyás omlettet, Olaszországban pastát, pizzát, zsíros szalámit, Görögországban, a megboldogult szép időkben tocsogós moussakát és hónaljízű báránysültet (most meg bármit, amit össze tudnak kaparni, csak nehogy kikerüljenek az Euro-zónából…)

Az elhízottság mértéke Olaszországban dermesztő. Ez talán indokolt is, ha bőszen hódolsz az államvallásnak, a „Pastafarianizmusnak”, azaz táplálkozásod 90%-át szénhidrátból, 40%-át zsírból, 20%-át pedig koffeinből fedezed.

Jöjjenek a bizonyítékok:

1. A Mayo Clinic szerint a mediterrán diétával drasztikusan csökkenthető a szívinfarktus kockázata. Itt látható férjem, Mediterrán Bika, amint épp a szívinfarktus kockázatát csökkenti szorgalmasan, cukkinikarikákat sütve csupán „egy csepp” olívaolajban. A szicíliai háziasszony tippje: mint látható, ehhez a művelethez elengedhetetlen a férjünkön feszülő fehér izomtrikó, Mediterrán Bika mellszőrzetét védendő a lepörkölődéstől.

01.jpg

2. Majonéz Klinika azt is állítja, hogy a mediterrán diétában „a sót fűszerekkel, fűszernövényekkel helyettesítjük”. Mint a képen látható, mediterrán férjecském már a fél doboz sót elhasználta, pedig épphogy elkezdődött a nap. A mediterrán cukkini receptje: 3 pohár olívaolaj, 1 pohár só, 1 cukkini. 

02.jpg

3. A Mayo Clinic arra buzdít, hogy az állati zsírokat helyettesítsük egészséges zsírfajtákkal, mint pl. olívaolaj. Bingo! Ez teljesen így van. A szicíliaiak ebben extra-tudatosak, ugyanis annyi olívaolajat döntenek magukba, amennyi csak beléjük fér. Nálunk pl. 1 liter olívaolaj alig tart ki egy hétig.

03.jpg

4. Mayo Clinic arra int, hogy a káros vöröshús-fogyasztást egeszségünk érdekében korlátozzuk havi 1-2 alkalomra. Korlátozzák mediterrán bikáék is, a férjem meg a többi szicíliai. Heti pár alkalomra, úgy 4-5-ször a hét folyamán. A fennmaradó időben pedig figyelnek arra, hogy egészséges, sovány húsokat fogyasszanak. Mint ez itt, amit a férjem egyik haverja hozott a minap:

04.jpg

A csomagoláson lévő felirat szerint: „Hentesáru – minőség, frissesség minden napra.” Az illusztráció pár boldog állat, akik fütyörészve mennek a bárd alá lasagna, moussaka, ragu és szalámi-alapanyaggá válni. Amikor kinyitottam a gyanús csomagot, minden félelmem beigazolódott: egy hatalmas cafat szín zsírszalonnát rejtett, igaz, egészségesen készítve, nem sóval, hanem jóféle mediterrán feketeborssal.

adipose-tissue.jpg

Amikor a sokkból felocsúdva megosztottam fenntartásaimat a férjemmel, rögtön előrántotta az általa frissen vásárolt „alacsony zsírtartalmú” szalámit (ld. az illusztrációt) ajánlva, hogy egyem inkább azt, mert az diétás. Hát a zsírszalonnához képest biztos, ugyanis csak 35% zsírt tartalmaz, azt viszont jól látható formában:

fat-salami.jpg

5. Majonéz Klinika szakértő véleménye szerint a „mediterrán diétában” foglalt napi 1-2 pohár vörösbor kifejezetten jót tesz az egészségnek. Fényképes bizonyítékom nincs, nehezen is lehetne, ugyanis az én mediterrán bikám nagyon ritkán, voltaképp csak karácsonykor iszik vörösbort. Az olaszok nem alkoholizálnak, ha isznak, akkor is nagyon keveset. Talán azért, mert amikor – ahogy a szicíliaiak mondják – „sziklákat vagdosó” hőség van, egy csepp alkohol is borzasztó fejfájást tud okozni.

Amit az olaszok valójában isznak, az a kávé. Gyűszűnyi adagokban, olyan sűrűn és kátrányfeketén, hogy azzal cipőt lehetne polírozni. Mindezt folyamatosan, egészen addig, amíg koffein-túladagolástól remegő kezük az utolsó csepp kávét rendszerint a Gucci-cipőjükre löttyinti. Az egész egészséges vörösbor-mizériának egyébként az az alapja, hogy általa antioxidánsokat és polifenolokat vihetünk be. Azt sokszor elfelejtik megemlíteni, hogy egy marényi  friss szőlőben sokkal több antioxidáns és polifenolol van. Az olaszok azonban nem esznek túl sok szőlőt – lehet, azért, mert bort készítenek belőle azoknak a briteknek és amerikaiaknak, akik „mediterrán diétán” élnek.

Kommentek:

adelisasalernitana: A hagyományos mediterrán diéta a szegények táplálkozásából ered, akiknek régen nem jutott nagy mennyiségű húsra, olajra, sóra, és volt idő, amikor még a pasta is luxusnak számított. A Maccu nagyon egészséges, de a szegények eledele. A szicíliaiak (és az olaszok) imádják a sertésből készült termékeket, aminek a mi családunkban az lett az eredménye, hogy amikor a calabriai nagypapám megérkezett az USA-ba és nagymamám folyamatosan szalonnával, sertéshús-gombóccal és kolbásszal etette, végül elzáródott a koszorúere és szívinfarktust kapott, amikor én még kicsi voltam. Apukám is hasonló eset, ő stent-beültetéssel él. Bennem is lehet valami genetikai hajlam a szalonnára, de igyekszem megtartóztatni magam. A calabriaiak egyébként a csípős paprikapelyhet is imádják. Chilit nem esznek, de paprikapelyhet igen. Nagypapám a vörösbort is szerette, maga készítette. Meg persze az ecetet és a grappát.

konoron: Olasz a színen! Egyetértek adelisasalernitana-val, egyben felhívnám a figyelmet egy félreértésre. Mindenki a „mediterrán diétát” taglalja, de valójában a „mediterrán életstílusra” gondol. A hagyományos mediterrán diéta a földön való, nehéz fizikai munkát végzők táplálkozásából ered. Étkezési szokásainkon szerintem könnyebben változtatunk, mint pl. mozgásra vonatkozó hajlamainkon. Mivel a legtöbben már nem fizikai munkából élünk, a bevitt tápanyagfajták arányának átgondolásával kellene kezdeni. (…)

Én megértem, hogy humoros szándékkal írtad, amit írtál, de az olaszok többségének – mint én vagy adelisasalernitana – elegük van kulturális örökségünk félreértelmezéséből és abból, hogy hajlonganunk kellene saját honfitársaink önrombolása előtt. Ha azt a címet adtad volna, hogy „Olasz diéta”, veled nevettem volna. A dél-olaszok ősei alapjában véve egészségesen éltek – külső hatásoknak köszönhetően – és amint volt lehetőségük, életmódot, táplálkozási formát váltottak. Egyébként, amikor több mint 1 évig Walesben éltem, meglepődve vettem tudomásul, mennyi minőségi ételhez lehet hozzájutni a szupermarketekben, ellentétben Olaszországgal. Walesben találtam meg életem kenyerét is – hát csak ennyit az olasz étkezéssel kapcsolatos sztereotípiákról.

A szicíliai háziasszony: Jó hallani, hogy mostanában egészségesebb Walesben a kaja. (…) Szerintem Szicíliában is alakul a változás, csak időt kell hagyni az embereknek, hogy a megváltozott életmódhoz hozzátegyék a táplálkozást is, ehhez persze elég tájékozottnak kell lenni egészségügyileg. Mint mondod, talán kicsit túlvicceltem a dolgot és nem hangsúlyoztam eléggé (amit más írásokban egyébként igen), hogy a szicíliaiak mennyire fantasztikusan főznek, milyen kényesek a minőségre, hogy minden hozzávalót a legjobb, legtermészetesebb, legorganikusabb és legmagasabb minőségű forrásból szereznek be, hogy elutasítanak mindent, amiben mersterséges anyag van. Kívánom, hogy brit honfitársaim tanuljanak tőlük, mert manapság egy rakás szemetet összeesznek.

Másteszta blog: a fentiekből az életstílus és a táplálkozás összhangját emelnénk ki, egyetértve „konoronnal”, aki utal arra, hogy a nehéz fizikai munkát végzők generációkon át öröklődő táplálkozási módja az, ami napjainkra nem igazán kompatibilis. Lehet, hogy gyermekkorunkban megtanultunk egy bizonyos étkezési ritmust és formát, de jelenlegi életmódunk energiaszükségletéhez ez sokszor egyeltalán nem passzol.

A felháborodott szicíliai háziasszony „mediterrán bikája” például – mint Veronica írásaiból kiderül – ügyvéd, mégis úgy táplálkozik, mint egy földműves, aki napközben a sok állati zsírt és szénhidrátot a fizikai munka által el tudja égetni. Mediterrán bika ezzel szemben nagy valószínűséggel íróasztal mögött ülve, autóban ide-oda utazgatva tölti napjait és erre a létformára valójában az „igazi” mediterrán diéta lenne kompatibilis: az agyműködést karban tartó, könnyen emészthető tengeri halak, olajos magvak, olívabogyó, olívaolaj, rostdús gyümölcsök, zöldségek – utóbbiak nemcsak vitamint és ásványokat nyújtanak, hanem rostosságuknál fogva az ülőmunkát végzők bélrendszerét is mozgásban tartják napközben, ami egyeltalán nem utolsó szempont.

Mint előző írásunkban részleteztük, ma már mikrobiológiai kutatásokkal vizsgálják, hogy bélrendszerünk számtalan mikrobája milyen mély hatást tud gyakorolni táplálkozásunkra, hangulatunkra, cukorfelvételünkre, az elhízásra való hajlamra (Fertőző az elhízás?!).

Az elhízással kapcsolatban az is nagyon érdekes összefüggés, hogy – mint egy másik írásunkban elemeztük (Elhízás ellen harcol a PASTA) –, az OECD 2014-ben kiadott publikációja szerint Európa országai közül Románia a legkarcsúbb, utána jön Olaszország és Bulgária, bizonyítva azt, hogy az olaszok többsége által folytatott táplálkozás mégis nyerő, hiszen csupán a lakosság 10,4%-a túlsúlyos – ellentétben a szicíliai háziasszony tapasztalataival.

Hazánk az említett felmérésben sajnos a negatív első helyen végzett, nálunk mérték a legnagyobb elhízási arányt a felnőtt lakosság körében (28,5%), utánunk a szintén fehérsertés-tartó, hús és állati zsír-központú táplálkozási tradíciókkal rendelkező Nagy-Britannia hömpölyög (24,7%). Mindennek fényében szinte  biztosra vehető, hogy konoronnak igaza van és egészségünk érdekében a múlt és a jelen életmódja közötti jelentős különbségből kellene kiindulnunk, ha változtatni akarunk.

Az elhízásra és a bélflórára visszatérve szintén érdekes összefüggés az is, hogy a harmadik legkarcsúbb Bulgáriában – ahol klimatikusan egy igen jó összetételű, hegyi-tengeri konyha dívik – már 3000 éve készítenek joghurtot: a hasznos baktériumkultúrákat tartalmazó helyi joghurt nemzeti eledel, ami tartalmazza a Bulgáriáról elnevezett „Lactobacillus Bulgaricus” joghurtkultúrát. De aki esetleg a joghurtot, kefírt nem szereti, bélflórájáért olyan hagyományos finomságokkal is sokat tehet, mint a „jó” baktériumokat tartalmazó, eredeti savanyú káposzta, a kovászos uborka és a kovászos kenyér. 

És hogy egy kicsit hazabeszéljünk, a tésztáról annyit, hogy Olaszországban – bár készítenek teljes kiőrlésű pastákat is  – tapasztalataink szerint sem ez a kedvenc, hanem a különböző helyi  lisztekből gyúrt, milliónyi formájú házitészta: csak durumdarából és vízből a forró délen, lágybúza-liszttel, tojással, ritkább esetben tejjel kiegészítve északon.

Durumbúzaliszt azonban mindig van a pastában, és ezt azért fontos megjegyezni, mert ennek nemcsak szénhidrát-, de proteintartalma is magas, működhet könnyen emészthető napi fehérjeforrásként. Persze, nem mindegy, hogy mivel párosítjuk: az olaszok sokszor nagyon egyszerűen, zöldségekkel, fűszerekkel és egy kis parmezánnal készítik: egy kisebb adag napközbeni energiafelvételnek tökéletesen elegendő. Ha követjük az autentikus technikát, amivel kémiailag is összeáll a dolog, könnyű, teljes értékű, tápanyagokban gazdag ételhez juthatunk az asztal alá fordulás feelingje nélkül. (A pontos technikát ld. írásunk közepén: Angyalok karcsú pastái)

A zöldségeket azért hangsúlyozzuk, mert bármilyen prémium, magas proteintartalmú olasz pastáról van is szó, a csomagoláson láthatjuk, hogy amiből igazán nem tartalmaznak szinte semmit, az a rost – ezért a bélrendszert rendben tartó, vitamint és ásványokat nyújtó rostokat zöldségek képében a tésztával párosítva kell bevinni. Ebből a szempontból büszkélkedhetünk egy, a világon egyedülálló termékkel: hosszú évek kutatásainak eredményeként a Gyermelyinek sikerült meghódítania a búza „aleuron” rétegét és egy olyan speciális, szénhidrátcsökkentett tésztát előállítani, amelyben annyi protein van, mint egy csirkemellben és annyi rost, mint egy rostdús gyümölcsben… (DiVita: a hústészta)

Tésztafőzés, szicíliai keresztanya-módra>> 

Gasztro-izompacsirták: út proteintől vitaminig>> 

Főzd-edd magad szexire!>>

(Forrás, képek>>)