Ünnepi etikett, viselkedés & design

Pár étkezési- és viselkedésbeli alapfogással más dimenzióba emelkedhet az ünnep, kellően felkészülve pedig vendégségben sem jöhetünk zavarba. A nemzetközi etikett-elméletet csodás asztalkompozíciókkal koronázzuk, rusztikustól álombélin át organikusig.

blue_tartan_and_wicker_christmas_table.jpg

Persze, vonzó legyen az ünnepi asztal, bensőséges és felejthetetlen – akkor is, ha a dekort befőttesüvegekkel és akkor is, ha Swarovski-kristállyal oldjuk meg. A látványon kívül azonban van számos nem vizuális fogás, melyek segítségével különleges aurát kölcsönözhetünk az ünnepnek, függetlenül attól, hogy épp albérletben, az évfolyamtársainkkal előkarácsonyozunk vagy egy tágas családi házban ünneplünk, ahol minden attrakcióra bőven van hely és lehetőség.

Manhattanben, a 29 East 4th Streeten például van egy ház, amiről nem sok szó esik a New York-i útikönyvekben, pedig a város egyik legfontosabb polgári épületéről, a „kereskedő házáról”, a Tredwell-család pompás rezidenciájáról van szó.

A ház az elsők között lett az amerikai történelmi örökség része (National Historic Landmark: csak 2900 épület tartozik ide) és príma kiindulópont arra, hogy bevessük magunkat East Village dzsungeljébe. A The Merchant’s House Museum New York legrégebbi, eredeti állapotban fennmaradt lakóépülete, amit az első nagy gazdasági boom idején, a 19. szd. elején építtetett egy gazdag kereskedőcsalád, az említett Tredwellek.

Amikor becsöngetünk, majd belépünk, rögtön kétszáz évet zuhanunk vissza az időben és az az érzés fog el, hogy Elizabeth vagy Mary Tredwell mindjárt elősuhan valamelyik szalonból . Merthogy szalonból kettő is van, a zöldfülű látogató pedig szinte biztos, hogy elsőre nem jutott be nemhogy a belsőbe, de még a külső közelébe sem. Meg kellett elégednie az előtérrel (vagy maximum valamelyik dolgozószobával), és miután nem sikerült eljutnia látogatásának tárgyához – például Mary Tredwellhez, mert az épp „gyengélkedett” vagy „házon kívül tartózkodott” – arra volt lehetősége, hogy átnyújtsa kártyáját az ajtót nyitó szobalánynak, a többi pedig már személyes varázsától, kitartásától, de főleg diplomáciai és stratégiai érzékétől függött. Na meg persze az elszántságtól, mivel a szalonok ajtajai ebben az időben lassan nyíltak…

titanic02.jpgAhogy a nagykönyvben meg van írva: Rose (Kate Winslet) és Jack Dawson találkozása a bizonyos vacsora előtt a Titanic c. filmben (1997)

Akár a látogatások és viszontlátogatások bonyolult rendszerét, a sűrűn adott vacsorákat is átszőtte a kigyakorolt etikett. A megérkezés például úgy folyt, hogy a konflisokról lelépő vendégek természetesen nem rontottak be rögtön a szalonba: a hölgyek az emeletre siettek, ahol a női hálószobában teljesíthették ki igen részletgazdag készülődésüket (közben zajlott az intenzív információcsere), az urak pedig a házigazda egyik szobájában végezhették el a végső simításokat (itt szintén). Ezután felsorakoztak a lépcső alján és várták, hogy hölgyük megjelenjen és „premier plánban” levonuljon, ahogy azt kell. Majd a hölgy az úrba karolt, és így csatlakoztak a társasághoz a külső szalonban (a belsőbe csak később jutottak el). Pont úgy, ahogy azt a Titanic híres jelenetében láthattuk, persze Jack Dawson lealázása nélkül>>.

Természetesen nem azt mondjuk, hogy kispesti albinkban white tie-ba öltözve kellene szteppelni egy karácsonyi előbulin, de ha a rituálé csak pár elemét megtartjuk – dekor és gyertyafény, illatok az előtérben, női és férfi részleg a készülődéshez, végső simítások, majd újraegyesülés – máris megadtuk az alaphangot és különleges szintre emeltük az estét.

És ha már a kezdeti simításoknál tartunk, el ne feledkezzünk az asztalnál való helyet foglalásról: az aperitifet megihatjuk akár állva is, de amikor leülünk, a férfiak igenis igazítsák a hölgyek alá a széket. Mindeközben a hölgyek próbálják a leüléshez tartozó mozdulatsort precízen, elegánsan és nagyon takarékosan megoldani, értjük ezalatt, hogy végig tartsák egyenesen a gerincet, ne hajladozzanak, ne végezzenek felesleges mozgásokat, a székre ülve változatlanul maradjon meg a nyújtott gerinctartás, a kezeket természetesen rögtön az asztalra helyezzük. Majd üljenek le az urak is, ezután mindenki helyezze az ölébe a tányérra hajtogatott textilszalvétát (extra karácsonyi hajtogatási tippeket ld. lent). Innen indulhat maga az étkezés.

Kezdjük az alapoktól: az alábbi kép jól foglalja össze, hogyan fest egy korrekt informális, illetve formális teríték. Karácsonykor persze sok helyen a kettő ötvözete valósul meg, mivel az informálisnál több, a formálisnál viszont kevesebb eszközt használunk vagy nem mindent, ami az alsó képen fel van tüntetve. Mégis azt javasolnánk, mindenképp a formális terítékből induljunk ki és a vacsorához vagy ebédhez mérten vegyünk el belőle vagy esetleg rakjunk hozzá dolgokat. A kép alatt igyekeztünk összefoglalni a legfontosabbakat.

dinner_tables.gif(Kép: Pinterest)

- Ahogy az első, informális teríték alatti képaláírás is ajánlja, az evőeszközöket az asztal szélétől 1 hüvelyknyire (2,54 cm) helyezzük az asztalra. Soha ne mozgassuk, tologassuk a terítéket, hagyjunk mindent úgy, ahogy van, még ha nem is használunk egyes elemeket.

- Mindig tegyünk vizespoharat is a boros mellé, a borospoharak méretét (és számát) pedig természetesen az egyes fogásokhoz illő borokhoz szabjuk. Lehetőleg ne használjunk díszes, kacskaringós, strasszos, stb. poharakat: a natúr elegancia mindig a legnyerőbb.

- A meleg ételekhez tartsuk langyosan, a hidegekhez szobahőmérsékleten (ill. egyes desszertekhez hidegen) a tányérokat, ha kell, egyes poharakat  (pl. koktélokhoz) hűtsünk be.

- Mint említettük, a textilszalvéta fontos elem: amikor leültünk, lazán hajtsuk az ölünkbe. Ha étkezés közben távozunk az asztaltól, könnyedén ejtsük a székünkre, jelezve, hogy vissza fogunk térni. Ha viszont végeztünk az étkezéssel, helyezzük a tányér bal oldalára.

- Evőeszközök tekintetében mindkét képen jobb oldalon, kívülről befelé haladva a leveses kanál, a teáskanál, végül a vacsorakés látható, bal oldalon, kívül a salátásvillát (vagy előételes villát), belül pedig a nagyobb méretű vacsoravillát találhatjuk.

A tányér fölé az utolsóként használt desszertes villát és kiskanalat helyezzük, tőlük balra a kenyeres tányérka, rajta a vajazó kés, mellettük a vendég helyét jelző kártya, jobbra pedig a teljes, étkezéshez való pohárkészlet áll, ez esetben: vizes, vörös-, majd fehérboros pohár.

- Ahogy a Titanic-ban is láthattunk, amikor egy jóindulatú arisztokrata hölgy (a katasztrófát túlélt emberjogi aktivista, Molly Brown, akit Kathy Bates alakít a filmben) súgott a zavarban lévő Jack Dawsonnak, amikor első, frakkos „white tie” vacsoráján kellett helytállnia a felsőbb osztály utasainak fenntartott szalonban: az evőeszközöket, bármennyi is van belőlük, mindig kívülről befelé haladva, a lehető leglogikusabb sorrenben használjuk. Emiatt, ha előételként nem csak salátát, hanem valamilyen komplettebb, esetleg meleg kompozíciót fogyasztunk, az előételes villa tükörképeként a jobb oldalra előételes kést is helyezzünk. Az előételes evőeszközök kisebb méretűek, mint a főételesek.

- Az előétel vagy leves alá tegyünk szervíztányért, mivel ha végeztünk, az előételes/leveses tányért nem közvetlenül megérintve, hanem a szervíztányért megfogva tudjuk esztétikusan elvinni.

- Még egy gondolat erejéig a kezdetekről: kenyeret soha ne vegyünk elsőként a kenyereskosárból, ha az épp hozzánk van a legközelebb az asztalon, hanem fogjuk meg a kosarat, kínáljuk meg belőle a bal oldali szomszédunkat és adjuk át neki. Így utoljára fogunk venni, amikor a kosár körbejárt az asztalnál és visszakerült hozzánk.

- A kenyeret kézzel törjük apró falatokra, a vajazó késsel pedig kenjünk rá egy kis vajat. A vajazó késsel soha ne vágjuk a kenyeret.

Hozzátesszük, a kenyér és a vaj jelenléte az étkezés kezdetétől francia stílusra vall, Franciaországban a vajat ugyanis nem lehet lesöpörni a gasztronómia piedesztáljáról és a kenyér is sokszor inkább evőeszközként szerepel – például hal fogyasztásakor, amikor a halat a bal kezünkben tartott kenyérdarabkával szorítjuk le, míg a jobb kezünkben lévő halvillával (ennek hiányában normál főételes villával) lefejtjük a szálkákról a húst. Ha nem halkést használunk, ez a kenyeres módszer teljesen rendben van, alkalmazták például hazánkban, a „boldog békeidőkben” is. A kenyeret természetesen à la française sem vágjuk az asztalnál, hanem törjük, étkezés közben a darabkákat pedig soha nem a tányérra, hanem a szalvétára (a Mediterráneumban olykor közvetlenül az asztalterítőre) tesszük.

- Kínálni mindig vendégeink bal oldaláról, míg leszedni a jobb oldalról illik. Az italok kivételével, melyeket egyaránt jobbról kínálunk és viszünk el.

- Evidencia, de mindig várjuk meg, amíg mindenkinek tálalnak, csak ezután kezdjünk étkezni.

- A leveses kanalat kifelé mozgassuk, ne magunk felé, amikor a levesbe mártjuk. A csöpögést úgy kerülhetjük el, ha egy apró, simító mozdulattal végighúzzuk a kanalat a leves felületén, mielőtt a levegőbe emelnénk. A leves végén se magunk felé, hanem ellenkező irányba döntsük meg a tányért. Ez így elég egzotikusan hangozhat, de érdemes kipróbálni.

- A világ különböző részein eltérő evőeszköz-pozíciókkal jelzik az étkezés közben tartott szüneteket és az étkezés befejezését. Hazánkban általában vízszintesen egymás mellé helyezett evőeszközökkel finishelünk, míg Amerikában teljesen másképp fest a dolog, sőt, az általuk „kontinentálisnak” interpretált pozíció sem vízszintesen, hanem rézsútosan van. Valamint, a villát a „kontinentális” esetekben hegyével lefelé fordítjuk, míg Amerikában felfelé. Nagy-Britanniában természetesen ez is másképp van, mint bárhol máshol: a britek középre helyezett, hegyükkel a tányér közepe felé fordított evőeszközökkel jelzik az étkezés végét.

Képekben:

american_style_finished_signal.gifÉtkezés befejezése - amerikai stílus (Képek>>)

american_style_pause_signal.gifSzünet - amerikai stílus

continental_style_finished_signal.gifBefejezés - európai (kontinentális) stílus

continental_style_pause_signal.gifSzünet - európai stílus

uk_dining.jpgBefejezés - angol stílus

- A befejezésről még egy gondolat erejéig: mindig várjuk meg, hogy a háziasszony/házigazda újabb szintre mozdítsa az estet, ne kezdjünk idő előtt leszedni, segédkezni. Később viszon felajánlhatjuk a segítséget, amit hazánkban valószínűleg úgyis vissza fognak utasítani, Angliában viszont (ahogy Vekerdy Tamás pszichológus mesélte többször), az étkezés végén a férfiak együtt vonulnak el, de nem konyakozni vagy szivarozni, hanem mosogatni. 

Az elmélethez gyakorlat, vagyis top karácsonyi asztalok a nagyvilágból:

Rusztikus kompozíciók:

ruszt2.jpg

jar3.jpg

rusztikus.jpg

ruszt4.jpg

Otthonos elegancia:

cosy.jpg

avantgarde01.jpg

masnap.jpg

candy_napkin.jpg

Korall álom:

coral.jpg

casual.jpg
sweet_treats.jpg

Lélekmelegítő:

therapeutic.jpg

mediterranean.jpg

Gyerek & tini:

tini.jpg

musical.jpg

kids_party2.jpg

mezeskalacs.jpg

kids_party1.jpg

xmas_tree_napkin_folding.jpgA szalvéta-karácsonyfa hajtogatását ld. itt>>

Organikus: 

organic.jpg

És végül kedvencünk, az egyszerűen nagyszerű:

simply_great.jpg

Boldog, békés karácsonyt kívánunk minden kedves Olvasónknak!