Árulkodó ízek: a citrom pszichológiája

Hidegrázást kap az állandó csapatépítéstől, közös ötletelésektől, nyitott irodáktól, a kötelező small talkoktól a konferencia szünetében? Ön valószínűleg introvertált, ami elég összetett fogalom. Az 1960-as évektől kezdve személyiségkutatók egy különleges citromteszttel kívántak közelebb jutni a lélek introvertált-extrovertált spektrumának megértéséhez, amit manapság, továbbfejlesztve már a bennünk élő empátia „méréséhez” használnak…

squeezed_lemon.jpg

Az introvertált-extrovertált típusrendszer kidolgozása Carl Gustav Jung (1875-1961) nevéhez fűződik, de Jung maga is hangsúlyozta, hogy nem léteznek „abszolút” típusok: minden ember más, a karaktert a tudatos és a tudattalan kapcsolata, együttműködése határozza meg.

Jungnál a „libidó” fogalma – mely szerinte a személyiség legfontosabb hajtó- és formálóereje – túlmegy Freud szexualitás-alapú értelmezésénél és kiterjed a szexualitáson túl a szerzési késztetésre, az agresszióra való hajlamra, a hatalommal való viszonyra, a szellemi aktivitásra és a kíváncsiságra is (forrás: Wikipedia). Ez alapján Jung szerint, ha a libidó kívülről irányított, akkor extrovertált, ha belülről, akkor introvertált személyiségről beszélhetünk. Megfogalmazhatjuk úgy is, hogy ha az inspirációt, a teljesség érzéséhez szükséges motivációt túlnyomórészt kívülről kapjuk, akkor extrovertáltak, ha belülről, akkor introvertáltak vagyunk. Ennek az alap-üzemmódnak döntő hatása van alkotóerőnkre, kreativitásunkra, ötleteink megszületésére, érvényesülésére vagy épp elhamvadására: az extrovertáltak pezsgő külső impulzusok között, dinamikus hatásokban gazdag környezetben érzik leginkább teljesnek, önazonosnak magukat – legjobb ötleteik sokszor ebben a közegben születnek –, míg az introvertáltak számára a saját világukban való elmélyedés, a tudat végtelen ösvényeire terelő csend az, ami kihozza belőlük a maximumot. „Bolyongásaik” tapasztalatait később persze megoszthatják a külvilággal (ami annak rendkívüli hasznára válhat).

Az introvertált/extrovertált bázisra, ami Jung szerint születésünktől fogva adott és megváltoztathatatlan, természetesen számtalan további réteg épül: a tudat és a tudattalan egymáshoz való viszonyát tekintve a jungi rendszer nyolc alap-személyiségtípust ír le (a Wikipédián is olvashatunk róluk az „ektopszichés” funkcióknál.)

A hidegrázásra visszatérve Susan Cain „The power of introverts” (Az introvertáltak ereje) című, kiváló előadásában olyan aktuális kérdéseket tárgyal, melyek introvertáltak sokaságának napi „hidegrázásaival” kapcsolatosak és rávilágít arra, mennyire nagy veszteség a világnak ezt az állapotot a jelenlegi iskolarendszerrel és vállalati struktúrával fenntartani (amerikai lévén Susan Cain elsősorban az USA-t, ill. a nyugati társadalmakat veszi górcső alá). Veszteség azért, mert e rendszerek az említett „pezsgő és dinamikus”, állandó interakciót, kommunikációt, csapatélményt sulykoló közegre épülnek, ami viszont csak az extrovertáltaknak nyújt otthont az alkotáshoz és az érvényesüléshez, egy introvertáltnak sok esetben állandó küzdelem ebben a közegben létezni, nemhogy inspirálódni és a legjobbat kihozni magából. Az introvertáltak építő csendjében születő ötletek nélkül azonban hihetetlenül szegényebb lenne a világ: közéjük sorolta magát többek között Mahatma Gandhi, Darwin, és az Apple-rendszert az 1970-es években kidolgozó elektromérnök, Steve Wozniak is. (Ha csak Wozniakon múlik, valószínűleg soha nem startol el az „Apple Computer, Inc.” nevű cég 1976-ban, de Steve Jobs nevű barátjának köszönhetően – aki minden volt, csak introvertált nem – mint tudjuk, a dolog merőben más fordulatot vett. Az Apple a tökéletes introvertált-extrovertált együttműködés példája, legalábbis az első időkben.)

susan_cain_ted.jpgEgy évig készült rá: Susan Cain a TED-en (Kép: James Duncan Davidson)

Az előadásban elhangzottak szerint Amerika úgy a 20. század hajnalától egyfajta ikonnak hódol: a tehetséges, karizmatikus, a tömegből rögtön kitűnő kereskedőnek vagy businessmannek, a „tettek emberének” (man of action). Máig erre a mintára való törekvés hatja át a nyugati típusú iskolarendszert és a vállalati szférát, szinte kizárólag ennek a mintának a beteljesítése jelenti a sikert és az elismerést. A felmérések szerint azonban a társadalom egyharmada-közel fele introvertált, ami nem azt jelenti, hogy utál a kollégáival csevegni vagy meginni egy kávét, hanem hogy a külső hatásoktól mentes elmélyülést támogató közegben a legkreatívabb és a leghatékonyabb – vonatkozik ez természetesen a gyerekekre is, akiknél sokszor „aggodalomra okot adónak”, „kiküszöbölendőnek”, sőt, akár „betegesnek” ítélik meg a magányos, visszahúzódó („antiszociális”) viselkedést. Mint elhangzik, egy közösségben felmerülő kérdés, probléma megoldására bedobott ötletek közül jellemzően dominálnak az extrovertáltakéi, mivel ők alapból jobban kommunikálnak, mint az introvertáltak, így a csoportban dominánsként is ők emelkednek ki. A csoporttagok pedig hajlamosak a legdominánsabb véleményt követni – ami nem jelenti azt, hogy az a legjobb megoldás is.

A szociális nyomás hatására az introvertáltak többsége, mint Susan Cain, megtanul az extrovertáltak világában élni és akár egy teljesen más életet, karriert felvállalni, mint ami belőle természetesen fakadna. Sokszor fel sem ismerik azt, hogy más közegre lenne szükségük, csupán azt élik meg, hogy az iskolai/munkahelyi lét folyamatos feszültséggel jár, nem tudnak teljesíteni vagy nem úgy, ahogy szeretnék, és így kudarcélményeik is felhalmozódhatnak. A szerzőnő, aki valójában író szeretett volna lenni, 7 évig dolgozott vállalati jogászként a legnagyobb amerikai multik képviseletében, míg végül új lapot nyitott és távozott a számára idegen szférából. (Részletek Susan Cain előadásában és könyvében: „Csend – A hallgatás ereje egy harsány világban”.)

lemon2.jpg

Mi köze mindehhez a citromnak?

Az 1960-as években Hans Jürgen Eysenck, a híres német-angol pszichológus és felesége, Sybil Eysenck teóriáját volt hivatott alátámasztani a személyiségkutatásban használt „citromteszt”. Eysenckék elmélete az volt, hogy az intro- vagy extrovertáltságnak fiziológiai jelei is vannak és az, hogy az introvertáltak erősebben reagálnak bizonyos külső ingerekre – ízekre, hangokra, szagokra – kísérleti keretek között bizonyítható (Eysenck szerint egyúttal a nem kívánt külső ingerek elutasítása bizonyos szituációk, élethelyzetek előli meneküléshez vezet az introvertáltak részéről és ez megint új utakat nyit a kutatásban).

lemon_test.jpgA teszt kellékei (Kép: Pinterest)

A citromteszt menete (otthoni verzió):

  1. Vegyünk egy fültisztítót és pontosan a közepén kössünk rá egy vékony zsinórt. A zsinórt függőlegesen tartva a fültisztítónak vízszintesen kell lebegnie.
  2. A fültisztító egyik végét vegyük a szánkba, tartsuk a nyelvünkön 20 másodpercig, majd vegyük ki.
  3. Cseppentsünk 5 csepp jó savanyú citromlevet (vagy citromlé-koncentrátumot) a nyelvünkre és nyeljük le.
  4. Vegyük a fültisztító másik végét a szánkba és tartsuk a nyelvünkön 20 másodpercig.
  5. Ha ez letelt, vegyük ki és a zsinórnál fogva vizsgáljuk meg: a citromteszt lényege, hogy a fültisztító a kísérlet után is változatlanul vízszintesen függ-e, vagy az a vég, amit a citromlé után vettünk a szánkba, nehezebb, és ezért lejjebb esik. A nehezebb vég súlya ugyebár a fokozott nyáltermelődés miatt nőhet meg – a kísérlet szerint ez esetben introvertáltak vagyunk –, míg ha a teszt után is vízszintesen függ a fültisztító, akkor extroveltáltak, mivel nem hatott ránk különösebben a savanyú citromlé.

Eysenckék természetesen precíz mérőeszközökkel mérték a nyáltermelődést, nem zsinrórra függesztett fültisztítóval, a DIY-verzió csak később terjedt el. Álláspontjuk szerint a teszt működött, mivel a fokozott nyáltermelődést tanúsító alanyok a kölönféle személyiségteszteken is ezzel összhangban szerepeltek, a kétfajta módszer szerint egyaránt introvertáltak voltak. Manapság a pszichológia árnyaltabban közelíti meg a kérdést, Eysenckék következtetései részben elfogadottak.

Citrom és empátia

Úgy látszik, a citrom nemcsak C-vitaminban, de pszichológiai potenciálban is gazdag, egy ideje ugyanis elválaszthatatlan partnere a személyiségkutatásnak: egy friss, 2014-es publikáció szerint eredményesen használható az empátia „méréséhez” is, ami az eredeti, intro- és extrovertáltságra vonatkozó citromteszthez hasonlóan azért fontos a kutatók számára, mert objektívebb eredményt nyújthat, mint az általánosan alkalmazott személyiségtesztek. Utóbbiaknál mindig nagy kérdés az őszinteség mértéke és a kivédhetetlenül belépő szubjektivitás.

A publikáció alapját képező kísérlethez Florence Hagenmüller és csapata a Zürichi Egyetemen arra kérte a résztvevő önkénteseket, hogy a kísérlet ideje alatt tartsanak pár réteg pamutot a szájukban a nyáltermelődés mérésére. Így kellett két videót megnézniük, az egyikben valaki felvágott és megevett egy citromot, a másikban (a kontroll videóban) pedig színes labdákat pakoltak egy asztalra. A résztvevők nyáltermelődése a citromos videót nézve intenzívebb volt, mint a kontroll videónál – ezt hívjuk „autonóm rezonanciának”, ami egy közismert jelenség: önkéntelenül utánozzuk, leképezzük a környezetünkben lévők érzéseit, reakcióit. Ez történik, amikor ásítunk, ha valakit ásítani látunk, összerándulunk, ha egy filmben megütik az egyik szereplőt vagy könnyezünk, ha egy másik embert sírni látunk egy megrendítő helyzetben. Ez a készség – beleérzés, empátia – különböző mértékben van meg bennünk, ill. különböző mértékben nyilvánul meg: a kísérlet eredményeként a szokásos pszichológiai teszteket magas empátia-faktorral zárók nyáltermelődése a „citromteszten” szintén fokozott mértékű volt, a kétféle eljárás ismét alátámasztotta egymást.

Felvetődhet bennünk a kérdés, hogy vajon mire jó ez az egész? Hiszen mindannyian tudjuk, érezzük a mindennapi kommunikáció során, hogy ki az, aki együttérez velünk, kitől mit várhatunk. A pszichológia válasza az, hogy a citromteszttel például könnyebb skizofréniás vagy autista alanyokkal empátiára vonatkozó felméréseket végezni, mivel ez a módszer nem kíván írásbeliséget és egy csomó előzetes, a tesztre vonatkozó információ elsajátítását, ami számukra nehézséget okozhat.

Lehet, hogy ezután kicsit másként nézünk majd egy háló citromra a szupermarketben?

Forrás (citromteszt)>> 

Ajánljuk:

Jó lesz a mikrobákkal jóban lenni: Fertőző az elhízás?!>>

Cukor, só, zsír: túszul ejtették az agyunkat?>>

Formabontó módszerek: Céklalé is segítette a Leicester Cityt>>

A történelem nagy (gasztro)metamorfózisa>>

GMO aranyrizs: aranyat ér vagy a sátán eledele?>>