Brexit a mediterrán diétának?!

Milyen hatással lehet az EU-ból való kiválás Nagy-Britannia gasztronómiájára, életmódjára, a britek egészségére? Egres lesz narancs helyett a „5-A-Day”-ben, Cheddar a pestóban, Stilton a görög salátában? Új korszakra virrad az angol babkonzerv?

pack-can-baked-beans.jpeg

Kihívás a helyzet az Egyesült Királyság sztárséfjei számára is, akik nagyközönségre szabott receptjeiket, könyveiket, gasztrovideóikat mégsem állíthatják össze olyan drága hozzávalókból, mint amilyenné a BBC szerint a paradicsom, a spárga vagy a citrusok válhatnak. A Brexitet támogatók ezen a ponton valószínűleg felhívnák a figyelmünket arra, hogy nem, egyeltalán nem baj, ha a honfirársak által kedvelt holland vagy francia sajtok, mint a Gouda és a Roquefort a Csatorna túloldalán maradnak, és végre eljő a nemes Cheddar és a Stilton kora, helyzetbe hozva a brit termelőket, áldozva egyúttal a regionalitás és a fenntarthatóság oltárán. Jó lesz, ha rákapcsolnak Somerset és Cambridgeshire tehenei.

davies_cows2.jpgA "kommandós" tehenek egy új, az angol gazdák által favorizált trend képviselői: különböző fajták kereszteződéséből születtek, ezáltal ellenállóbbak, szívósabbak, mint a fajtiszta rokonok. Lehet, hogy szükségük is lesz a plusz energiára? (Kép: fwi.co.uk)

És vajon mi lesz az NHS (National Health Service, a brit TB) által fáradhatatlanul ontott életmódkampányokkal? Bár a britek egészségére, derékméretére vonatkozóan döntő változások sajnos még nem következtek be – utóbbi radikális csökkentéséért a TB elnöke, Simon Stevens konkrétan „háborút” hirdetett 2014 karácsonyán –, az NHS becsületére legyen mondva, szakadatlanul öntik a lakosságra az információt és az ajánlásokat a hozzáadott cukorral, a kellő rost- és vitaminbevitellel, az életmódváltással, a napi mozgással kapcsolatban. A küldetéshez ráadásul olyan gasztrosztárok is teljes mellszélességgel csatlakoznak, mint Jamie Oliver, aki vitathatatlanul meg tudja szólítani a brit lakosság legkülönbözőbb rétegeit (és mint írtunk róla, főleg hozzáadott cukor és cukros üdítő-ellenes fronton küzd).

Ezen belül, mi történik majd az NHS egyik klasszikus, több éve folyó kampányával, a „5-A-Day”-jel (vitamindús gyümölcsöt, zöldséget mindenkinek napi 5 alkalommal), ha megdrágul az Egyesült Királyságban a citrom, a narancs, a grapefruit? Nem, nem lesz semmi baj, sőt, ez még jó is – cseng a brexitesek hangja –, hiszen végre eljő a köszméte és a bogyós gyümölcsök kora, amit együtt szüretelhet majd csinos, fedeles kosárkákba a Szigetek minden népe. Ráadásul belőlük lehet a legjobb vajas pitét is sütni (csak jusson berry mind a 64 millió brit tésztájába).

Viccet félretéve, a csütörtöki népszavazás eredményét hallva Simon Stevens is bizonyára leizzadt magáról egy-két kalóriát. Az NHS egészségtudatossága ugyanis egyeltalán nem (csak) egy jobb világot célzó küldetés, hanem kőkemény business. A britek összességében még mindig igen egészségtelen életmódja, táplálkozása ugyanis fontmilliárdokat emészthet fel, ha tartósan egy idősödő társadalom diabéteszét, szív- és érrendszeri, mozgásszervi betegségeit kell kezelni (mint írtuk egyik írásunkban, a 2014-es EU-s adatok szerint Nagy-Britannia volt a második legelhízottabb ország Európában, sajnos, mögöttünk).

Úgy tűnik, az NHS felfogta, hogy a megelőzésbe kell fektetni, ennek fényében azonban egy csomó gyermekkori, étkezésre, életmódra vonatkozó mintát kellene felülírni, ami a rendszer és az egyén számára is a legnehezebb. Ha már belevágunk, a lehető legszélesebb körben elérhetővé, megengedhetővé és vonzóvá kellene tennünk az általunk ajánlott táplálkozási rendszer elemeit. Különben maga a kampány is kidobott pénz, persze a befizetőké. A folyamatot a jelek szerint nem könnyíti meg a Brexit.

classic-pasta-salad-with-italian-dressing.jpgOlasz tésztasaláta. Remélhetőleg nem a múlté. (Kép: Pinterest)

A Szigeteknek persze vannak csodálatos adottságai, de egyúttal klimatikus korlátai is (amik miatt pl. a citrusok nem teremnek meg), de ha be is pörög a regionális kis- és őstermelés, és szedik a köszmétét ezerrel, vajon kielégít ez majd 64 millió embert vagy pármillióan esetleg visszatérnek a jó öreg angol babkonzervhez? Egy másik szempont a (fogalmazzunk így) brit „gasztro-össztudat” jelensége, ugyanis az Egyesült Királyság konyhája, főleg a Brit Birodalom óta elképesztően multikulturálissá vált, ennek egyébként nagy valószínűséggel (a brexiteseket is beleértve) a britek ma már nincsenek tudatában, annyira természetes. Ahogy azt a brit gasztronómiáról szóló írásunkban említettük, Viktória királynő kedvence is az indiai curry volt, ma pedig a nemzeti étellé vált curry és csirke tikka masala mellett a görög, a perui, az etióp, a katalán, a thai vagy épp a zimbabwei konyha is képes elég rövid időn belül „britté válni”, legalábbis egyes helyeken. A szemlélet nemcsak a multikulti London imidzse, a pezsgő, izgalmas gasztroélmény miatt fontos, hanem olyan egészségi tényezők (hozzávalók, eljárások) miatt is – bár erről kevesebb szó esik –, melyek bejöhetnek ezáltal a képbe, vagyis a britek asztalára, életébe. Legkézenfekvőbb példák a citrusok, a trendi „mediterrán diéta” az ő összes olívaolajával, halával, magvával, salátájával és zöldfűszerével, vagy épp a minőségi indiai, délkelet-ázsiai fűszerek, melyek szintén annyira beépültek már a britek világába, hogy a napi curry-t majszolva bizonyára nem sokan elmélkednek a kurkuma áldásos hatásairól vagy a feketebors piperin és C-vitamin-tartalmáról…

Az NHS erőfeszítéseire visszatérve, az itt-ott mutatkozó sikereket jelentősen visszavetheti az, hogyha például a teljes erőbedobással kapmpányolt zöldségekben, halakban, olajos magvakban gazdag „mediterrán diéta” egyes elemei a jövőben méregdrágákká válnak, a könnyű halvacsorához ajánlott pohárka száraz vörösborral egyetemben. „Abból főzzünk, amink van” – halljuk a brexitesek hangját. Hajrá, csak lehetőleg ne VIII. Henrik nyomdokain, akinek egyes források szerint élete vége felé 137 cm-es derékbősége volt, köszvényben, cukorbetegségben és szifiliszben egyaránt szenvedett. De ne nyúljunk ilyen mélyen a múltba: az 1901-ig uralkodó Viktória királynő alsóneműi 127 cm-es derékbőségről tanúskodnak, összehasonlításként a brit női átlag 2008-ban közel 84 cm volt. (A méreteket természetesen egészségi, és nem esztétikai szempontból hozzuk itt fel, a hasi körkerület méretének változása, növekedése ugyanis az egészségre vonatkozó fontos jelző lehet, férfiak esetében különösen.)

Melyek hát a Brexit által első körben veszélyeztetett termékek?

A BBC kimutatása szerint (pár nappal a népszavazás eredményének kihirdetése után):

Paradicsom: Nagy-Britannia paradicsomszükségletének 90%-át az EU-ból importálja, elsősorban Hollandiából (40%) és Spanyolországból (35%). A megemelkedett importköltségek az eladási árat növelhetik. Elgondolkozhatnak a jövőn a kockás abroszos éttermek tulajai, a paradicsomos pasták, andalúz gazpachók kavalkádját gasztrovideókba álmodó Jamie Oliverek, Gordon Ramsay-k, Nigella Lawsonok. Hogy a paradicsom párját, a minőségi száraztésztát ne is említsük. Ha lesz valaha konszolidáció gasztro-brexit kérdésben, az olasz pasta lesz az, ami újra összehozza a Csatorna két partját. Az ugyanis elképzelhetetlen, hogy az Egyesült Királyság lakói kiengedjék kedvenc spagettijüket (fusillijüket, linguine-jüket, fettuccine-jüket, tortellinijüket, farfalléjüket, stb.) az életükből és a brit fazekakból.

maradjatok.jpgMaradjatok!

Citrusok: a napi C-vitamin-mennyiséget természetes forrásból biztosítani hivatott gyümölcsöket Nagy-Britanniában egyeltalán nem termesztik, az ország szükségletének jelentős hányadát (40%) szintén a legközelebbi termőhelyről, Spanyolországból importálják: 2015-ben 770 ezer tonna citrus érkezett innen Nagy-Britanniába. A rendkívül édesszájú angolok egyik kedvencét, „lemon curd”-öt készítve vagy a bevásárlókosárba dobva eddig azonban biztos nem gondolta volna senki, hogy egyszer a nemzeti citromkulimász is luxussá válhat. (Őszintén szólva nem is lenne baj, ha a lemon curd örökre eltűnne az idő ködében: a citromlé mellett ádáz mennyiségű vajat és finomított cukrot tartalmaz, ezen kívül tojássárgákat és egész tojásokat. Egy émelyítően édes, meghatározhatatlan állagú valami, amit a britek süteményekbe, piskótákba tesznek, de szívesen nyalogatnak is, csak úgy magában.)

A kellő vitamin- és rostbevitelt célzó „5-A-Day”-kampánynak azonban tényleg fájna a citrushiány, de ne csupán erre gondoljunk, hanem arra a citrommennyiségre is, aminek a levét, héját a legkülönbözőbb dolgokba: salátaöntetekbe, pácokba, pestókba, ízesítőkbe, fitt italokba, nyári finomságokba beletesszük.

Brit vacsorák sztárja: spárga

A spárgatermesztés igen kényes és munkaerő-igényes dolog Angliában, amit nagyrészt az EU-ból érkező munkások végeznek el. A mezőgazdaságában dolgozók összességének 6%-át teszi ki az EU-s munkaerő, maguk a termelők is elismerik, hogy egyes szezonális munkákat (mint pl. szüretelés, zöldség-csomagolás) egyszerűen nem tudnának a kontinensről érkező munkások nélkül megoldani. Ugyanakkor az angliai gazdák jövedelmének felét teszi ki az EU mezőgazdasági alapjaiból származó támogatás, és bár az EU-s kapocs megszűntével a gazdáknak nagyobb szabadsága lesz költéseiket illetően, a jelenlegi félelem az, hogy a közös mezőgazdasági politika (CAP) juttatásai nélkül termelők sokasága fog kivonulni a mezőgazdaságból.

Egy fájdalmas pont: sajt

Az Egyesült Királyság sajtfogyasztásának 62%-a import, ebből 98% az EU-ból érkezik. Mint említettük, az igen népszerű holland Gouda és a francia Roquefort rajongói lehet, hogy kénytelenek lesznek áthangolódni Cheddarra és Stiltonra, Jamie Oliver és társai pedig valamilyen emészthető alternatívát kell, hogy kidolgozzanak imádott görög (fetás) és spanyol (Manchego-sajtos) kompozícióikhoz. Ja, és semmiképp ne felejtkezzünk el a sajtok királyáról, minden „italo-british” recept elengedhetetlen hozzávalójáról: az autentikus észak-olasz Parmigiano Reggianoról, de a Brexit veszélybe sodorhatja a sztársajt rokonait is: a parmezán lágyabb ízű, olcsóbb földijét, a Grana Padanót, a karakteres Pecorinót, a szaftos nápolyi bivalymozzarellát, az egyik kedvenc „brit” desszert, a tiramisu alapját adó, krémes mascarponét…

limoncello-raspberry_trifle.jpgMálnás-limoncellós tiramisu Jamie Oliver-módra. Ő és társai az elmúlt évtized során olasz, görög, spanyol, portugál, török, izraeli, libanoni, marokkói és közel-keleti ételek tömegével ismertették meg a nagyközönséget, a hagyományos fogásokat saját stílusukra szabva. Jamie Oliver közismerten olyan olasz nevekkel dolgozik, mint Antonio Carluzzio vagy Gennaro Contaldo, valójában egész "gasztroforradalma" a Mediterráneumban, főleg Olaszországban szerzett tapasztalatai a brit és a nemzetközi környezetre való sikeres, kreatív átültetésén alapszik. (Ami nem kizárólag az ételek mibenlétét, hanem a főzés és az étkezés "mediterrán" stílusát, a közösség élményét is jelenti, amit trenddé tudott kovácsolni Nagy-Britanniában.) Bizonyíték rá többek között ez a különleges szicíliai tészta>> (Kép: insimoneskitchen.com)

A kis pohár vörösbor tényleg kicsi lesz?

A száraz vörösbor, mint köztudott, ajánlott napi limitált mennyiségben szívnek, érrendszernek, emésztésnek. Be is tartják ezt a britek rendesen, csupán a mennyiségi limit nem jött még össze nekik (az ajánlás ugyanis nem napi 1-2 üveg, hanem 1-2 dl vörösborra vonatkozik). Azonban ha kedvenc francia, olasz vagy spanyol boraik ára a Brexit miatt felszökik, lehetséges, hogy ők is tesznek majd egy rég halogatott lépést az egészséges önmegtartóztatás felé… (Na ugye! – így a brexitesek. Hát nem remek?!)

Megj.:

Írásunkban az „angol”, a „brit”, az „Egyesült Királyság” és a „Szigetek” kifejezések egyaránt szerepelnek. A különbségek röviden:

Egyesült Királyság (UK): A hivatalos megnevezés „Nagy-Britannia és Észak-Írország Egyesült Királysága”, ami magába foglalja Angliát, Skóciát, Wales-t és Észak-Írországot. Ők szavaztak jún. 23-án a Brexitről. Azonban, ha valakire/valamire azt mondjuk, hogy „British” (brit), általában UK-belit értünk alatta, annak ellenére, hogy:

Nagy-Britannia fogalma csak Angliára, Walesre és Skóciára terjed ki, Észak-Írországra nem.

Anglia az Egyesült Királyság része a fentiek szerint. Hogy aktuálisak legyünk, az Egyesült Királyság mind a négy tagállamának saját futballcsapata van, melyek külön indulnak a nemzetközi bajnokságokon, kivéve az Olimpiát, melyre közös csapatot állítanak fel.

Vannak ezen kívül speciális státuszú, az Egyesült Királyságtól formailag független területek is, mint pl. a Man-sziget vagy a Csatorna-szigetek. Az ún. „Nemzetközösség” (Commonwealth of Nations) szervezete pedig jelenleg 53 tagállamot számlál, elsősorban a volt Brit Birodalom területeiről.

Végül, a „Brit-szigetek” (British Isles) megnevezés egy földrajzi fogalom, ami kiterjed Nagy-Britannia szigetére, az Ír-szigetre és kb. 1100, a környezetükben található kisebb-nagyobb szigetre.

Ajánljuk:

Mindenevő britek: migráns-nemzeti konyha>>

Kate Middleton: aduász konyhában, üzletben, palotában?>>

Lady Di diétája és édes bűnei>>

Indiai „oroszlánok” mentették meg a parmezánt>>