Kővirág

Nem olvastam semmit a Kővirágról, mert szerettem volna „befolyásmentesen” értékelni a helyet. Nem vagyok se kritikus, se séf, se különösebben képzett a gasztro területén, nem vagyok a hely tulajdonosainak se ismerőse, se alkalmazottja, ugyanakkor jó szemem van a széphez, a stílusoshoz, és egyszerű, hétköznapi emberként is meg tudom ítélni, hogy amit ettem, ahol ettem, az más volt-e, mint a többi, jobb volt-e, mint a többi, adott-e, nyomot hagyott-e.

Egyetlen dolog iránt vagyok elfogult, és az a Balaton, akár annak északi, akár déli partjáról beszéljünk.

2016-06-17_13_36_26.jpg

A déli partról indultunk és mentünk át komppal északra. Szeles volt az idő, de meleg. Élveztem a ringatózó vízi járművet, a szürke színű Balatont és az átlagosnál nagyobb hullámokat. A hajóra felcsapódó víz a melegben mégis frissített. Tihanytól körülbelül 30 km-re helyezkedik el Köveskál, már az odaautókázást is élveztem. A táj, a hárs illata, a napsütés, a lenge, könnyed életérzés, minden olyan egyszerű és tökéletes volt arra a kis időre.

A Kővirágról nagyapám borospincéje jutott eszembe és a présháza, előtte a diófával, mögötte a szőlősorokkal a dombon. Gyerekként a nagy melegben a fa árnyékában, tikkadtan hallgattuk a bogarak zümmögését. Akkor mi még nem ihattunk bort, túl kicsik voltunk hozzá. Viszont itt a Kővirágban nem hagyhattam ki a házi rosét, ami eperszínben csillogott, lágyan elbódított. A tulaj – akiről csak később tudtam meg, hogy ő a tulaj - éppen ott volt, amikor mi érkeztünk. A kettes asztalok napsütötte részen voltak, ezért az árnyékos oldal felől érdeklődtünk. A személyzet mindjárt elkészítette a mi kis hűvös asztalunkat, ami a fogadtatást máris barátságossá tette.

2016-06-17_17_03_33.jpg

2016-06-17_16_54_27.jpg

Sok volt a zöld körülöttünk, sok a vidéki életet jellemző styling elem: régi mérleg, locsoló kanna, vödör, ódivatú székek.. Mostanában a legfelkapottabb helyekre ez a jellemző.. a modern párosítva a régivel. Vagyis nem feltétlenül más ebből a szempontból a Kővirág, mint egyéb gasztro hely, ugyanakkor ez a design adja hozzá a legtöbbet a nyugodt lélekhez. Aki nyüzsgő, mozgalmas városban él, annak a csendet, a nyugalmat adja, hiszen emiatt jön el egészen eddig. Aki eleve vidéken él, annak pedig szinte az otthonosság érzését kelti. A kialakítás nem tolakodó, úgyhogy a környezet nem vonja el a figyelmet az ételekről és italról.

2016-06-17_16_53_42.jpg

2016-06-17_16_56_44.jpg

2016-06-17_17_00_13.jpg

2016-06-17_17_01_34.jpg

2016-06-17_17_02_14.jpg

2016-06-17_17_01_54.jpg

2016-06-17_17_02_36.jpg

2016-06-17_17_03_15.jpg

Az étlap a falon függő táblákra volt krétával felírva. Egyszerű, de nagyszerű ötlet. :) A társam hideg eperkrém levest, és sertésszüzet választott, amit tarhonyás lecsóval és házi kovászos uborkával kínáltak. A tálalás gusztusos volt, a evőeszköz dizájnos. Páromnak kicsit édes, számomra viszont tökéletes volt a gyümölcsleves. A második fogással is elégedett volt, mindössze annyit jegyzett meg, hogy egy 100 kilós férfi ennél nagyobb adagra vágyna. Összességében az én szókimondó és sajnos mindjárt a hibát kereső párom mégis úgy állt fel az asztaltól, hogy azt mondta, jó volt ide jönni. :)

2016-06-17_17_02_56.jpg

2016-06-17_16_57_21.jpg

2016-06-17_16_57_02.jpg

Én kacsacombot ettem szedres vörösbormártásos diós nudlival. Már a színek elvarázsoltak. Amíg a párom imádja a sertésszüzet megkóstolni mindenhol, ahova megyünk, és már sorrendet tud felállítani a felejthetetlenül jól elkészített és kevésbé jó állagút sütő éttermek között, addig én a tökéletes kacsacombot keresem mindenütt, és már én is pontosan meg tudom nevezni azt a helyet, ahol mindenképpen kacsát kell kérni, és ahol semmiképpen ne. Én házilag soha nem tudtam igazán omlós, ízes kacsacombot sütni, de nagyanyám, aki zsírban sütötte, azt az eredményt érte el, mint a szuvidált kacsák a mai éttermekben. Sajnos már nem tudom megkérdezni tőle, hogy hogyan is készítette pontosan. Mindig tartok az első falattól, és nagyon rossz, ha csalódni kell. A Kővirág kacsája viszont kitűnő volt. Máris nyújtottam a falatot a páromnak, hogy kóstolja meg. A diós nudli pedig a savanykás szederrel hatalmas párosítás. Teljesen felvillanyozott, lelkesen ettem a tányérom tartalmát, még az úri eleganciát is feledtem, és azt a két apró falatot se hagytam a tányérom szélén, amit a finom hölgyek szoktak. Mindent felfaltam. Tökéletes volt a női pocakomnak az adag is.

2016-06-17-13-33-07.jpg

2016-06-17_16_53_12.jpg

2016-06-17_16_52_46.jpg

Írnom kell egy sort a manóknak kialakított mini játszótérről és a pelenkázóról a mosdóban. Dicséretes, még akkor is, ha én még nem gyerekkel érkeztem. A felszolgálók kedves természetességgel dolgoztak, nem volt az arcukon egyetlen erőltetett, fáradt mosoly sem, ami hozzátett az egész étterem barátságos színvonalához.

2016-06-17_17_00_33.jpg

2016-06-17_17_00_51.jpg

2016-06-17_16_58_34.jpg

Azt hiszem, rendszeres vendégük leszek. :)

- KockacZukor -

 

Elérhetőség:

http://kovirag.hu/

 

8274 Köveskál

Fő út 9/a.

0036-20-568-4724

info@kovirag.hu