Isteni kényeztetés: Odüsszeusz körtéje

Archaikus, erotikus, inspirációkra késztet ősidők óta. A körte nyomába eredtünk Odüsszeusz „gondolattal hajtott” hajóján, a jelenbe megérkezve egyenesen egy tál isteni körtés tésztakompozíció elé.

korte02.jpg

A Trója 10 éves ostromát (i.e. 13. század) követő felfordulásban a falovat kiötlő Odüsszeusz össze-vissza hánykolódott a tengeren, extrém kalandokba keveredve, ahogy azt Homérosz Odüsszeiája megeleveníti. A trójai háború totálisan felforgatta az akkori világot, kb. olyan kataklizmát okozva, mint a 20. századi világháborúk. Megrendíthetetlennek hitt nagyhatalmak (Egyiptom, hettiták) kerültek a történelem margójára, hogy újdonsült sztároknak adják át a főszerepet: a Földközi-tenger medencéjének urait új harci technikáikkal elsöprő, máig részben ismeretlen „tengeri népeknek”, a trójai háború után újrarendeződő görögököknek, a Karthágót megalapító, főníciai eredetű punoknak, a mai Toszkánában letelepedő, kultúrájukért, „megbotránkoztató” életsílusukért a rómaiak (és a görögök) által is irigyelt etruszkoknak – és persze Róma későbbi urai is Trójától származtatták magukat, nem kis mértékben Vergiliusnak és az őt a Birodalom hőstörténetének megírásával megbízó Augustusnak köszönhetően (aki mindenképp biztosítani akarta a folytonosságot Trója és Róma között, így született meg Vergilius tollából, mintegy 10 év alatt az Éneisz, amit a babérkoszorús költő végrendeletében máglyára ítélt). De olyan gazdag, reneszánsz észak-itáliai városok is rendelkeznek Trója-vonallal történelmükben, mint a ma is pezsgő Padova (Szent Antal, Galilei, Giotto, Palladio és Itália második egyetemének városa), amit a legenda szerint a „hős Anténór” alapított, aki – a tengeren hánykolódó Odüsszeusztól és Aineiasztól eltérően – nem vesztegette idejét holmi bolyongással, Trója bevétele után rögtön északra hajózott és megalapította Padovát…

odyss.jpgMegtört hős: Armand Assante az 1997-es "Odüsszeia" c. film főszerepében

A Homérosznak tulajdonított, az i.e. 8. században az Iliász folytatásaként írt Odüsszeia hűen tükrözi a trójai kataklizma miatt örökre megváltozott világot: a főhős, Odüsszeusz már nem csak csillogóan feszes testű, Brad Pitt-stílusban repkedő, legyőzhetetlen antik hős – olyan, mint Akhilleusz volt, amíg Parisz íjával el nem találta azt a bizonyos pontot –, hanem gondolkodó, elemző ember, intelligens felfedező, aki a nála hatalmasabb erőknek óhatatlanul ki van szolgáltatva: bármily szerteágazó élettapasztalatra tett is szert, Odüsszeusznak is szüksége van felsőbb beavatkozásra ahhoz, hogy hazajusson és újból magáénak tudhassa feleségét, Pénelopét (míg Athéné segíti, az ellene csillapíthatatlan haragra gerjedt Poszeidón hátráltatja a hőst). Homérosz egyébként kétségkívül tudhatott valamit a múltról, ha egy Herinrich Schliemann nevű német kereskedő és amatőr régész 1873-ban, kizárólag az Íliászban olvasottak alapján képes volt megtalálni Tróját. Schliemann egyvalamiben biztos különbözött kortársaitól: bizalmat szavazott a „legendáknak”. (Pár évvel később az ókori Mükénét, Orkhomenószt, Tirünszt és Marathont is feltárta).

Visszatérve a hányattatott sorsú Odüsszeuszra, ő elég alternatív módon, az eposz Ötödik Énekéig színre sem lép: mint megtudjuk, Trója elfoglalása után 10 évvel még mindig Kalüpszó nimfánál múlatja az időt, innen vág neki – Pallasz Athéné, a bölcsesség istennőjének köszönhetően – a hazafelé vezető útnak. De hogy jön a képbe a körte? Az almával egyenrangú, archaikus gyümölcs – ami talán túl buja volt ahhoz, hogy az ószövetségi teremtéstörténet „hivatalos” gyümölcse legyen, mindenesetre simán lóghatott volna a tudás fájáról ő is – a rózsafélék családjába tartozik, rokonai (értelemszerűen) a rózsák, gyümölcsök közül az alma, a sárgabarack, a szilva, a málna, az eper, magvak közül a mandula. Igen ősi, értékes tápanyagról van szó: a Svájcban, a Zürichi-tó partján feltárt, i.e. 5000 és 500 között épült cölöpfalvaknál is aktív körtetermesztés nyomaira leltek. Valójában nem minden körte körteformájú, a már nálunk is kapható nashi (japán) körte például megtévesztő módon „almabőrbe” bújt (belegondolva, így akár a paradicsom almája is lehetett volna…)

nashi.jpgAlmabőrbe bújt nashi-körte (Pinterest)

A körte Nyugat-Európától Észak-Afrikán át Ázsiáig mindenfelé megtalálható, egyes nézetek szerint két fő fajtája, az európai és az ázsiai pont a trójai háború korában fejlődött ki, egymástól függetlenül. Mindemellett Afrika bizonyos részein is megtalálhatóak őshonos körtefajták. A gyümölcs az Újvilágot a 16. században hódította meg, európai hajósok révén, ma már Argentína és Chile pedig első számú körtetermelőnek számítanak. Napjainkban kb. 3000 féle körtét ismerünk, fogyasztunk, egyedi zamata mellett természetesen pozitív tulajdonságaiból is részesülünk: bár soha nem fogadták be a „szuperkaják” harsogó netes csapatába, ő is gazdag fitonutriensekben (béta-karotin, zeaxanthin, lutein), jó rost, C- és K-vitaminforrás, más gyümölcsökhöz és magvakhoz hasonlítva jellemzően nem allergén, gyümölcssav-tartalma alacsony, így gyerekek számára is jól emészthető (kicsiknek a körtepürét előbb javasolják, mint az almát). Gyümölcscukor-tartalma révén minden formában (nyersen, aszalva, „fitt mucikban”) hasznos tápláléka az agynak – ízéről nem is beszélve. Hazánkban sajnos nem részesül akkora figyelemben, mint máshol, ahol népszerű desszert, köret, izgalmas tésztába- és salátábavaló, főleg így ősszel, fő szezonjában. Gordon Ramsay egyik eszméletlen desszertkompozíciójában pl. zamatos körték és almák burkolóznak feketeborssal, csillagánizzsal, fahéjjal, szegfűszeggel és Calvados-szal megbolondított karamellbe (az igen egyszerű receptet ld. itt>>, a fehér kristálycukor helyett azonban inkább barna nádcukrot javaslunk, még finomabb lesz tőle a végeredmény.) 

Azt nem tudni, Odüsszeusz vajon kóstolt-e egzotikus fűszerekben eszméletlenre párolt körtét, bár akár ez is megtörténhetett. Mint az bebizonyosodott, a körtének kétségkívül van antik múltja: a természet és a gasztronómia iránt rajongó római polihisztor, Idősebb Plinius (aki a Vezúv kitörésekor vesztette életét i.sz. 79-ben), átfogó művében, a Naturalis Historiában nem kevesebb, mint 3 tucat körtefajt említ, a körte elkészítését pedig leginkább mézben párolva ajánlja (bár Plinius és az Odüsszeia között cca 800 év telik el, miért gondolnánk, hogy a rómaiak találták fel a mézben párolt körtét, tekintve, hogy gasztronómiára, dietetikára vonatkozó tudományuk java az általuk leigázott görögöktől ered). A világhírű római receptgyűjtemény, az i.sz. 4-5. században összeállított (és a hírhedt 1. századi ínyencnek, Marcus Gavius Apiciusnak ajánlott) „De re coquinaria” pedig egy izgalmas, fűszeres körte szuflé-szerű ínyencséget vonultat fel…

korte03.jpg

Visszatérve Odüsszeusz gasztronómiájára, ha evett is az Égei-tengeri őstrekker körtét, az minden bizonnyal a phaiákok szigetén, Alkinoosz király udvarában történt, mégpedig a lenti idézet szerint aszalt formában. A „megközelíthetetlen” udvarba, ahol valójában kibontakozik maga az Odüsszeia,  sorozatos viszontagságok árán, Athéné istennő és Alkinoosz király lánya, Nauszikaá segítségével jut be a hős, itt meséli el hosszasan a királynak és kíséretének Trója megrázó történetét. Írásunk formás tárgya egész pontosan a Hetedik Énekben tűnik fel, amikor Odüsszeusz először körbepillant a csodás palotában:

Kívül az udvaron, ajtóhoz közel, áll a gyümölcsös,

négyholdas nagy kert, körülötte sövény tekerőzik.

Benne virágzó szép terebélyes fák növekednek,

gránátalmafa, körte, s az alma, a drágagyümölcsű;

s édestermésű fügefák, viruló nagy olajfák.

És a gyümölcs sose pusztul e fákon, nem szünik érni,

télen, nyáron, az esztendőn át: fú szakadatlan

ott a Zephír, s egy termést sarjaszt, másikat érlel.

Körte a körte körül puhul, érik, az alma az almán,

szőlőfürtre a szőlőfürt, füge nő a fügére.

Dústermésű szőlőskert is sarjad előtte,

és aszalóhely az egyik része, a síkterü tisztás,

nap szárítja; a másik részén épp szüretelnek,

s íme, taposnak a harmadikon; legelől a viráguk

most hullatták el, másutt feketülnek a fürtök.

Szép vetemény-ágyak húzódnak végül a kertben,

mindenfajta növény, örökös virulásba tenyésző.

(Devecseri Gábor fordítása

Alkinoosz király birodalma, a phaiákok Scheria nevű szigete egyébként egy titokzatos, már az ókori történetírók által is sokat vitatott hely volt. Thuküdidész görög történetíró (i.e. 460-395) Korfuval azonosítja, Sztrabón (i. e. 64-i.sz. 23) és Plutarkhosz (i.sz. 46/48-125/127) viszont nem az Földközi-tengerre, hanem az Atlanti-óceánra pozicionálja és Atlantiszt látja benne – hangot adva azon álláspontuknak, hogy Homérosz már Platón előtt írt az „elsüllyedt paradicsomról”. (Fontos aspektusok, hogy Homérosz a szigetet az emberektől legmesszebb eső helynek írja le, ami után már nincs semmi, ahol, mint olvashattuk, folyamatosan teremnek a fák és amikor Odüsszeusz útra kel, a rendelkezésére bocsájtott, különleges technológiájú scheriai hajónak csupán „meg kell mondania”, hogy merre akar menni, mert azok „gondolattal” közlekednek és ismernek a világon minden helyet...) Végül, Scheria leírása sokak számára a minószi Krétát idézi, amit egyes elméletek szintén Atlantisszal azonosítanak, a bronzkori Keftiu bámulatos kultúráját tekintve nem alaptalanul (az írásunk elején említett Égei-tengeri átrendeződéshez hozzájárult a történelem egyik legbrutálisabb természeti katasztrófája még a trójai háború előtt: a Szantorini szigetén elterülő Théra-vulkán kitörése az i.e. 17. században, ami valósággal szétrobbantotta az ókori Szantorinit, kialakította annak mai formáját, egyben pusztító cunamikat küldött a szomszédos Krétára: a kataklizmából a minószi civilizáció már soha nem tudott kilábalni…)

gorgonzola_and_a_pear.jpgKlasszikus őszi páros: körte és gorgonzola (Pinterest)

A gondolat hajóján a jelenbe visszaröppenve olyan körtés kompozíciót ajánlunk hosszabbodó őszi estékre, amit talán még Homérosz is írásba foglalna: íme, a klasszikus sült körtés-gorgonzolás hosszútészta rozmaringgal és pirított pekándióval.

Hozzávalók:

  • 1/4 pohár vaj
  • 4 érett, de még feszes körte meghámozva, kimagozva, hosszú cikkelyekre vágva
  • Csapott evőkanál durvára tört friss rozmaringlevél (vagy másfél teáskanál szárított rozmaring)
  • 3 dl sótlan csirke-alaplé
  • 12 dkg gorgonzola-sajt, szétmorzsolva
  • Fél pohár frissen reszelt parmezán
  • Fél pohár főzőtejszín
  • 40 dkg frissen, al dentére főtt hosszútészta (pl. Gyermelyi Vita Pasta durum spagetti)
  • 3/4 pohár durvára tört, sütőben átpirított pekándió
  • Frissen őrölt bors és ízlés szerint só (a sóval vigyázzunk, mert a gorgonzola és a parmezán is sós)

Elkészítés:

  1. Egy nagyobb serpenyőben, közepes lángon melegítsük fel a vajat, tegyük rá a körteszeleteket, süssük át, de ne túl puhára (kb. 8 perc). Ha kész, a sült körtéket tegyük ki egy tálba.
  2. A serpenyőbe szórjuk bele a rozmaringot, kevergetve pirítsuk kicsit, amíg illatozni kezd (vegyük alacsonyabbra a lángot, ha szükséges).
  3. Önstük hozzá a csirke-alaplevet, a gorgonzola-morzsákat, a tejszínt, végül a reszelt parmezánt (hagyjunk egy kis parmezánt a befejezéshez is). Folyamatosan kevergetve főzzük lágy szósszá (kb. 6 perc).
  4. Tegyük vissza a sült körtéket a szószba.
  5. Adjuk hozzá a pirított pekándiót és az al dentére főtt tésztát (bő, sós vízben 1 perccel kevesebb ideig főzzük, mint a csomagoláson feltüntetett idő).
  6. Folyamatosan kevergetve 2-3 percig egyesítsük a tésztát a szósszal, ha szükséges, adjunk hozzá 1-2 evőkanálnyit a tészta keményítőben gazdag főzővizéből.
  7. Fűszerezzük ízlés szerint frissen őrölt borssal, tálalás előtt szórjuk meg egy kis extra parmezánnal.

Tippek: a pekándiót természetesen helyettesíthetjük dióval, a rozmaringot ízlés szerint kakukkfűvel. Ha még összetettebb ízvilágot szeretnénk, a körtére sütés közben csorgassunk egy kis mézet és/vagy világos balzsamkrémet. A savasságot pár csepp citromlével vagy világos balzsamecettel (ill. muskotályos borecettel) hozhatjuk vissza. A körte-gorgonzola-dió hármas a dolog lelke, ezen lehetőleg ne módosítsunk, ha nagyon szükséges, a parmezán kihagyható vagy mennyisége költséghatékonysági szempontból csökkenthető. Isteni ízutazásokat!

Καλή όρεξη (kalí óreksi) – Jó étvágyat!

Ókortól a Los Angeles-i fotóstúdióig: "Méz, a demokrata">>

(Nyitó kép: Stanislav Aristov)