A globális vegetarianizmusé a jövő?

Ha 2050-ig a világ vega üzemmódba váltana, kutatások szerint évente 7 millióan kevesebben halnának meg szív- és érrendszeri megbetegedések, cukorbetegség, agyvérzés és a rák bizonyos fajtái miatt, az élelmiszerek előállításából, szállításából és fogyasztásából adódó légszennyezés pedig 60%-al csökkenne világszerte. Lassan egy új fogalomról: „klimatikus gasztronómiáról” beszélhetünk, ami a gyakorlatban nem valami új és radikális elsajátítását jelenti, inkább visszatérést az alapokhoz. Hazánknak minden lehetősége megvan a változtatáshoz, csak jól kellene szelektálni a bőségszaruból, amiben ugyan minden hús protein, viszont nem minden protein hús.

the-horn-of-plenty2.jpg

Sok kutatás foglalkozik a növényalapú táplálkozáshoz való visszatéréssel, ki a klímaváltozás, ki az üvegházhatású gázkibocsájtás csökkentése, ki globális egészségügyi szempontok miatt. Összességében az adatok azt mutatják, a világ profitálna belőle, regionálisan azonban minden közösségnek magának kellene kidolgozni a saját rendszerét, nem a hús totális elhagyásával, hanem a húshoz való viszony, a fogyasztás mértékének átszabásával. Persze maradna a világon pár közösség – mint a klimatikus okokból kizárólag pásztorkodó életvitelt folytató mongolok, az észak-afrikai berberek, a kelet-afrikai maszájok vagy akár a vegaság  szférájából kizárható inuit közösségek –, ahol nem működne a dolog, de ezeken a helyeken nem is kellene erőltetni. Felmerülő kérdés még a hús, mint minőségi proteinforrás „megvonása” az amúgy is alultápláltsággal küzdő régióktól, ami szintén nem járható út – a kutatások szerint a globális vegaság a legnagyobb hatást egyébként is mind egészségügyi, mind légszennyezés-csökkentés szempontjából az ún. „fejlett” világban produkálná.

Összefoglaló a dolgok jelenlegi állásáról (forrás: BBC):

  • Az élelmiszerek gyártása, szállítása és fogyasztása az ember által okozott légszennyezés (üvegházhatású gázkibocsájtás) 1/3-át teszi ki világszinten
  • Ha lehúznánk (elsősorban) a vörös húsokat az étlapról, az ember által okozott üvegházhatású gázkibocsájtás 60%-al csökkenne
  • Egy átlagos, négytagú amerikai család több üvegházhatású gázt termel húsfogyasztásból adódóan, mint 2 autó használatából adódóan
  • A világ 5 milliárd hektárnyi, ember által kezelt földterületének 68%-a állattartási célú
  • A „globális vegetarianizmus” hatására a jelenleg legelőnek használt földterületekből 80%-ot a növényzet rehabilitációjára, erdők visszatelepítésére lehetne fordítani
  • Az emberi fogyasztásra szánt növények termőterülete a mostanihoz képest 1/3-al nőne, a jelenlegi termőterületek 1/3-án ugyanis állati takarmánytermelés folyik, ami az erdőirtás egyik fő okozója, gondoljunk csak az Amazonas-régióra
  • Ideális esetben az állattartásban érdekeltek a zöldterületek újratelepítési-rehabilitációs munkafolyamataiba áramolnának át, valamint bioenergetikai területekre, pl. olyan bioenergia-termelésbe, ami különböző gabonafélék, kukorica, rizs, szója, stb. termesztésének melléktermékeit használja fel energiagyártásra (ezeket a melléktermékeket jelenleg állati takarmányként hasznosítják)
  • A volt legelőkön folyó rehabilitáció magával hozná a biodiverzitás növekedését: az átstrukturált területeken újra otthonra lelnének a tenyésztésre szánt állatok miatt „elkergetett” őshonos fajták, mint pl. Észak-Amerika egyes részein a vízibivaly és a farkas.

Persze mindez nem azt jelenti, hogy egy csapásra lesöpörjük a mit sem sejtő teheneket az Alpok lankáiról vagy hogy leradírozzuk a birkákat Skócia térképéről. A globális tendenciaváltás főként arról szólna, hogy ha van más lehetőségünk – márpedig a világ nagy részén van, élén paradicsomi bőségű hazánkkal –, akkor a húst ne mindennapi betevőként, hanem a ritka, ünnepi pillanatok, a vasárnapok részeként kezeljük, ez esetben minőségi, regionális forrásból. Egészségünk és a fenntarthatóság érdekében a sokszorosan feldolgozott, alacsony minőségű hústermékeket iktassuk ki étrendünkből, a hétköznapokban pedig – a 21. századi mozgásszegényebb, szellemi életmód támogatására – válasszunk könnyen emészthető, húsmentes proteineket, hosszan felszívódó, minőségi szénhidrátokat, emésztésünk támogatására rostokat és probiotikumokat. Úgy, ahogy tették ezt dédszüleink is anno.

almabtrieb_cows.jpgTirol elképzelhetetlen nélkülük (kép: Pinterest)

Vegaság, egészség

A kutatási eredmények szerint egészségi szempontból is pozitívan hatna a „globális vegaság”, ill. maradjunk inkább a húsfogyasztás „jelentős átstrukturálása” megfogalmazásnál. Az adatok:

  • A globális vegetarianizmus hatására 2050-ig 6-10%-al csökkenne a szív- és érrendszeri, a cukorbetegség, az agyvérzés és a rák bizonyos fajtái által okozott halálesetek száma
  • E csökkenés fele a vörös húsok kiiktatásából adódna, másik felét pedig a megnövekedett zöldség- és gyümölcsfogyasztás és a lecsökkent kalóriabevitel okozná. Fontos tényező, hogy a túlevést és a világszerte brutális mértékű ételpazarlást figyelembe véve a BBC cikke szerint csupán a bevitt kalóriamennyiség 50%-át használjuk fel (!).

A népbetegségekből adódó halálozási ráta csökkenése mellett a növényalapú táplálkozás felé való elmozdulás megoldást jelenthetne a „minőségi éhezés” problémájára is, amikor nagy mennyiségben eszünk, sokat költünk élelmiszerre, a szükséges vitaminok, ásványok, tápanyagok azonban mégsem jutnak be a szervezetbe, így igen súlyos hiányállapot alakulhat ki, elhízással egyetemben. A gyerekeket, tinédzsereket világszerte súlyosan érintő probléma velejét a zsíros, cukros, finomított lisztes és általában a finomított, többszörösen feldolgozott hústermékeket is tartalmazó, valódi tápanyagoktól megfosztott gyors- és készételek jelentik, amikre a gyors kielégülés, az azonnali pozitív visszacsatolás miatt a legkönnyebb „rákattanni”.  A rákattanás biztosítása a gyártók részéről ma már dollármilliárdokból finanszírozott laboratóriumokban dől el>>.

  • Ehhez kapcsolódóan, egy további kutatás szerint, ha Nagy-Britannia lakossága csupán az Egészségügyi Világszervezet ajánlását betartaná a húsfogyasztás mértékére és minőségére vonatkozóan, az ország üvegházhatást kiváltó gázkibocsájátása 17%-al csökkenne
  • E csökkenés pedig nem elhanyagolható 40%-al folytatódna, amennyiben a britek teljesen lehúznák étlapjukról a húst és a különféle snackeket

Klíma, kultúra, gasztronómia

A klíma mindent visz: életeket teremt és söpör el, kultúrákat emel fel és tüntet el a történelem labirintusában. Az Alvarez-elmélet szerint 65 millió éve egy aszteroida csapódott a mexikói Yucatán-félszigetbe, olyan lehűlést és klímaváltozást okozva, ami miatt az akkori növény- és állatfajok 3/4-e kihalt, incl. dínók. Ugyanakkor, egy jóval későbbi időpontban, a lágy klíma és az alacsony vízszint tette lehetővé a Homo Sapiens Sapiens második, sikeres migrációját Északkelet-Afrikából az Arab-félszigetre (nagy valószínűséggel a Báb el-Mandeb szoroson át) cca 100000 éve, hogy ennek következtében benépesítse a Földet és átvegye a főszerepet neandervölgyi unokatestvéreitől, akikkel közben keveredett (ennek emlékét őrzik a mai európaiak és ázsiaiak 1-4%-ig génjeikben).

Az Utolsó Jégkorszak glaciális maximuma 21500-21300 éve volt, ezután lassú felmelegedés indult el a Földön. 12800-12900 éve azonban egy hirtelen, gyors visszahűlési időszak köszöntött  be, amely ezelőtt 11600-11700 évig, tehát kb. 1200-1300 éven át tartott, e korszakot hívjuk „Fiatal Driásznak”. A Fiatal Driász alatt a Föld jelentősen visszahűlt, sok állat, köztük a mammut és a masztodonfélék is ekkor haltak ki. (Friss elméletek szerint a Fiatal Driászt szintén üstökös fragmentum-becsapódás okozta, ami az észak-amerikai jéghegyek csúcsát érte, és aminek következtében drámai gyorsasággal, hetek leforgása alatt zúdult a jéghegyek tetejéről az ár az észak-amerikai kontinensre, egész erdőket, hatalmas sziklatömböket sodorva magával, folyómedreket vájva ki. Nagy része az Atlanti-óceánba ömlött, lehűtve a Golf-áramlatot és 1200-1300 évre visszahűtve a Földet.)

big_ark_in_dordrecht_netherlands.jpgAz Ószövetség alapján épített Noé bárkája Dordrechtben (Hollandia)

A Fiatal Driász végét kb. 11600 éve elhozó, szintén drámai gyorsaságú felmelegedés kiváltó oka ma még kutatások tárgya: vajon egy újabb kozmikus becsapódás, illetve (a világhírű geológus, Dr. Robert Schoch elmélete szerint) a Napból származó plazmakitörés váltotta ki? A hőmérséklet a Földön hirtelen megnőtt, a jéghegyek összeomlottak és elolvadtak, hatalmas cunamikat és özönvizeket zúdítva a világra. A tengerszint 400 lábbal (kb. 120 méterrel) emelkedett meg, 10 millió négyzetmérföldnyi partszakaszt árasztva el. Világszerte mintegy 2000, özönvízzel kapcsolatos eredettörténet őrzi a kataklizma emlékét kollektív emlékezetünkben, mint a Ziuszudra, az Athrahaszísz és a Gilgames-eposz, Noé története az Ószövetségben, Plátón Atlantisza a Timaiosz és Kritiászban, Manu története a Puránákban.

Az ember létét vagy nemlétét, kultúrák felemelkedését és bukását meghatározza a klímához, a környezethez való alkalmazkodás, a találékonyság, a változó adottságokhoz való rugalmasság, ennek a sokszázezer éves folyamatnak az eredményét őrizzük „tökéletes” immunrendszerünkben, a problémákhoz, kihívásokhoz való viszonyunkban.

puquios-peru.jpgA puquios-hálózat (Nazca-régió, Délnyugat-Peru)

A történelem során bámulatos teljesítményre voltak képesek egyes kultúrák a klímához való alkalmazkodóképesség tekintetében, gondoljunk például a világ egyik legmagasabb hegységrendszerében, a szinte élhetetlen Andokban évezredeken át virágzó civilizációkra. Az Andokban a szárazságok akár évekig is eltarthatnak, ugyanakkor, ha jön az árvíz, az mindent elsöpör. Kevés az oxigén, a klíma a vízhiány miatt mezőgazdaságra nem alkalmas: ha a nappalt túlélik is az elvetett magvak a földben, az éjjeli fagy nagy eséllyel vet véget nekik. Ennek ellenére az andoki népek évezredeken át képesek voltak a növénytermesztésre, mégpedig egész évben, a piramisok alját és platformját behálózó akviferek, víztározó rendszerek révén. Az akviferekből a vizet a felszínre szivattyúzva csatornarendszerekbe engedték, amiket nemcsak vízgyűjtő- és öntözőrendszerként, hanem napkollektorként is használtak: a csatornarendszerekben lévő víz napközben felmelegedett, a hőt a hideg andoki éj során pedig kibocsájtotta a földbe, így az elvetett magvak nem fagytak el (érdekesség, hogy őseik technológiáját egyes andoki népek ma tanulják újra). 

Szintén az Andokban, a híres Nazca-vonalakkal kapcsolatban érdemes megemelíteni, hogy megfigyelések szerint az ábrák nagyon is kapcsolódnak a vízhez, a víz jelenlétéhez. Az akár több éves szárazságokkal is megküzdő régióban a bámulatos puquios (tsz) rendszer biztosította a vizet az itt élő társadalmaknak évezredeken át. A puquios egy hatalmas területet lefedő hálózat, amelyben egymástól meghatározott távolságra a Föld mélyébe nyúló, tölcsér alakú vízszivattyúk helyezkednek el (ezeket hívják puquio-nak). A szivattyúkat úgy tervezték meg, hogy a Földben kanyargó akviferekből felfelé, a felszín felé szivattyúzzák a vizet, a felesleget pedig felszíni víztározókban tárolták: így akár évekig tartó szárazságokat is képesek voltak kellő vízmennyiséggel átélni a Nazca-kultúra egymást követő generációi (i.e. 1000-től i. sz. 750-ig a hagyományos kronológia szerint). Hogy a rendszer kellő mozgásban maradjon, a puquio-k fölé az építők tölcséreket terveztek, amelyek szelet irányítottak a rendszerbe, ez tartotta mozgásban a vizet. Ráadásul a rendszer állítólag ma is működik.

Sokáig töprenghetnénk még az Andokban, lelki szemeinkkel Chavín de Huántar bámulatos templomkomplexumát pásztázva (amit építőik egyes elméletek szerint azért építettek egy kifejezetten árvízveszélyes völgybe a tengerszint felett 3200 méterrel, hogy kinyilvánítsák spirituális felsőbbrendűségüket a régióban), folytatatva a sort Caral, Bandurria és a szent Ollantaytambo Völgy csodáival, de evezzünk kissé közelebb térben és időben is.

Mint Szicília „első tésztájánál”, az azóta világhírűvé vált pasta con le sarde-nél említettük – amit a hagyomány szerint a Szicíliára i.sz. 827-ben érkező arab hódító, Asad ibn al-Furat fogyasztott először – az európai gasztronómia ezen a ponton egyik legfontosabb mérföldkövéhez érkezett: Szicília forró, száraz klímáját, az állandóan lengedező szelet tanulmányozva találták ugyanis fel az arabok a tésztaszárítás technológiáját. A minőségi, növényi fehérjében is gazdag csúcstermék lehetővé tette a hosszú távú tárolást, szállítást, hajók legénységeinek akár heteken át tartó élelmezését. A ma pasta secca néven ismert termék a világ első számú kedvence, és mint következő, növényi proteinekről szóló bejegyzésünkből kiderül majd, hozzájárulhat ahhoz, hogy szembenézzünk a jelenlegi klímaváltozás kihívásaival, a húsalapú táplálkozás globális problematikájával.

alh2.jpgRészlet az Alhambrából (Granada, Spanyolország)

A jó klíma természetesen nemcsak a technológiai fejlődésre, hanem a kulturális virágzásra is megteremti a lehetőséget, gondoljunk például a mórok 700 éves andalúziai tartózkodására. Ez idő alatt a maximumot hozták ki Andalúziából, fejlett öntőzőrendszereken alapuló mezőgazdaságot működtettek, meghonosították Európában a „déli” gyümölcsöket, bizonyos, a mai bevásárlóközpontokban oly természetesnek ható olajos magvakat és zöldségeket (citrom, narancs, gránátalma, görögdinnye, sárgabarack, avokádó, articsóka, spenót, mandula, pisztácia, szezámmag), de ők hozták be Európába a rizst, a kávét, a cukornádat és számos fűszert: a sáfrányt, a szerecsendiót, a fahéjat, a szegfűszeget, a mentát, az ánizst és a koriandert is. Tudósaiknak köszönhető a desztilláció, mint kémiai eljárás kidolgozása (jerezi sherry), a papírgyártás elterjesztése, de a gasztronómiával kapcsolatos élvezeti cikkek, mint pl. a kifinomult asztalterítékek, ét- és pohárkészletek bevezetése is. A gasztronómiával, dietetikával kapcsolatban szükséges hangsúlyozni a mórok (ókori görög, perzsa és indiai orvosláson alapuló), átfogó szemléletét: étel és egészség náluk szintén kéz a kézben járt. Andalúzia, mielőtt I. Izabella és Aragóniai Ferdinánd a „szent” inkvizícióval megtámogatva véglegesen le nem sújtott volna lakóira, a mórokra és a szefárdi zsidókra 1492-ben, egy összkulturális melting pot volt, ahol az arabok által megszerzett és lefordított Alexandriai Könyvtár anyaga és a még ezt követően felhalmozott gyógyászati, építészeti, matematikai, filozófiai, földrajzi, kémiai, stb. tudás adódott át Európának, nagyban hozzájárulva egy új korszak: a reneszánsz felvirágzásához.

Hasonlóan nagy hatást gyakorolt a világ folyamataira a „Selyemút” nevű antik sztrádahálózat, mely, mintegy 7000 kilométeres hosszával Ázsiát a Mediterráneumon keresztül Európával és Észak-Afrikával kötötte össze hosszú évszázadokon át. Rajta keresztül nem csak luxuscikkek, hanem ötletek, találmányok, információk is áramlottak oda-vissza és ez nem lett volna lehetséges, ha az út egyes szakaszain fennálló zord, száraz klímát, a sivatagokat, hegyeket vagy épp a tengert ne tanulta volna meg az ember kezelni. Gondolnánk, hogy a Selyemútnak köszönhetjük kedvenc laskatésztánkat is?

dunhuang_gobi_china.jpgItt is át kellett kelni: Dunhuang, Góbi-sivatag, Kína

Bár társadalmak felemelkedése és bukása nem mindig klimatikus okokra vezethető vissza, sok esetben nagyon is emberi a váltás oka, körülményei pedig jellemzően embertelenek. De ahogy egy klímájával harmóniában élő, azt tökéletesen értő és intelligensen használó (szándékosan nem használjuk a „kihasználni” kifejezést) kultúra virágozhat akár évezredeken át, úgy a társadalmi kataklizmákat is nagy eséllyel robbanthatja be a klímaváltozás, mint az egyes elméletek szerint Szíria esetében is történt 2011-ben. Amerikai kutatók arra jutottak, hogy a 2011-es történésekhez nagyban hozzájárult a globális felmelegedés, ami Szíria és a Közel-Kelet egyik legnagyobb szárazságát produkálta 2006 és 2010 között. A helyzet kritikussá vált egy olyan régióban, ahol 12000 évre tekint vissza a földművelés. A szárazság által leginkább sújtott észak-szíriai területekről a kétségbeesett földművesek a nagyvárosokba özönlöttek, ott gyarapították az elkeseredettek tömegét és vezetett mindez a 2011-es felkeléshez, annak ismert következményeihez.