Trend: vacsik fantáziával, bevásárlás nélkül

Világszerte hódít egy új gasztrotrend: fáradt estéken pizza helyett friss, izgalmas hozzávalókkal teli dobozt nyújt át nekünk a futár, egy gyorsan összedobható recept kíséretében. Kis adagokban, akár egzotikus, nehezen beszerezhető alapanyagokkal, különleges dietetikai igényeket is kielégítve szárnyal a „főzz magad” receptes dobozok piaca, melynek tíz éven belül már 5 milliárd dolláros forgalmat jósolnak. Megpróbáltuk kideríteni, hogy az újdonság varázsán kívül mi lehet a siker oka, és hogy mit tartogathat a dobozok számára a jövő…

gousto.jpg

Az ötlet Svédországból származik, de gyorsan meghódította Nyugat-Európát és az USA-t is, élén New Yorkkal. A „főzz magad” úttörői a dolog természetéből adódóan azokat célozzák, akik pörgős, nagyvárosi életet élnek, rövid ebédidőkkel és kimerült hétköznapi estékkel, amikor bármily vonzó lenne is pl. egy délkelet-ázsiai „bobun” tele zamatos zöldséggel, rákkal, finom tésztával egy tál fűszeres, energetizáló levesben – hacsak nem épp Párizsban élünk (ahol a régi indokínai kapcsolatok miatt sok bobun-bisztró van és nem is drágák), ilyesmire igen kevés az esély. A hangsúly nemcsak az áron, hanem egy friss, egészséges, inspiráló vacsoraélmény lehetőségén van, anélkül, hogy órákig kellene egy, a minőséget produkálni képes étteremben ülni, nem beszélve arról, hogy a hétköznapi étterembe járás sokak számára érthető módon teljesen kiesik, mivel fáradtan, egyedül nem valószínű, hogy érezni fogjuk az indíttatást, emellett pedig még ott vannak az anyagi, időbeli korlátok is. Ha viszont nem megyünk étterembe, de kitartunk az egészséges, kreatív vacsora víziója mellett, mire összeszedjük a hozzávalókat egy bobun-jellegű dologhoz, az éhségtől és a kimerültségtől jó eséllyel esünk össze a bevásárlóközpont padlóján. Nem beszélve arról, hogy bobun-alapanyagokból és más különleges, világkonyhás fűszerekből, szószokból sajnos nem árulnak „egy evőkanálnyit” vagy „két csipetet” a boltokban, amire egy egy- vagy max. kétszemélyes vacsorához szükség lenne.

A főzz magad-célközönségnek az időbeli és anyagi szempontokon túl kifejezetten fontos az egészség és a minőség, és még az is felmerülhet bennük – leginkább talán Észak-Európában –, hogy ne termeljenek maradékot, ne dobjanak ki ételt feleslegesen, de ne is tároljanak, ha nem muszáj, fél tányér tésztáért meg egy salátáért járatva a hűtőt (ami aztán pár napon belül úgyis a kukában landol).

Adódhat a kérdés: miért nem járnak étterembe New York vagy Malmö jól szituált lakói, hiszen ha más nem is, ők biztos meg tudják engedni maguknak, hogy munka után őket szolgálják ki. Ez tévhit, a rendszeres étterembe járás ezeken a helyeken is egy szűkebb réteg kiváltsága. Persze mindkét városban pazar a gasztronómiai kínálat, de nagyon is megnézik az emberek, mit és mennyiért vásárolnak ebédre, vacsorára, ugyanis az étel (és az élet) drága. New Yorkban például nem ritka, hogy az egyre brutálisabb lakásbérleti árak miatt 2-3 munkát is vállalnak, egyikből rohanva a másikba vagy este a számítógépen nyomva még valamilyen otthoni melót. Kardinális kérdés, hogy a bérleti díj mellett mennyi megy el havonta ételre, és – ha az egészségünket sem akarjuk tönkretenni –, a napi betevőt hogyan, honnan szerezzük be, mennyiért és mennyi időt vesz mindez igénybe. Ilyen életritmus mellett utóbbi szintén elsődleges szempont: hiába szeretnénk esténként omladozó zöldséghalmok között andalogni, akkurátusan válogatva ki a krémjét, majd hazamenni és egy nagy, illatos főzést rendezni, ha – hétköznap legalábbis – erre semmi lehetőség, ugyanis egy nap 24, és nem 35 órából áll (még New Yorkban is).

whole_f_union.jpg11-ig nyitva: a Whole Foodsban sötétedés után kezdődik a csúcsidő

Manhattanben például a Union Square-en van az egészségtudatos táplálkozás Mekkája, a „Whole Foods” élelmiszerlánc egyik fő New York-i bázisa. Egészen zavarbaejtő itt a bőség: ami a világon van, az a lábunk előtt hever, prémium minőségben. Sok manhattani naponta itt szerzi be a vacsoráját, otthonosan cikázva a salátás pultok végeláthatatlan dzsungelében, de ez sem olcsó mulatság: ha csak pár lépést arrébb megyünk a téren a „Garden of Eden” nevű egység felé – ami jóval kisebb, ugyanakkor sokkal bensőségesebb, mint a Whole Foods –, ugyanazért a príma minőségért este már leárazott termékeket, salátákat, ízletes készételeket kapunk és sok helyi magától értetődően meg is teszi ezt az utat. (A Texasból indult Whole Foods, ahol esténként sincsenek leárazások, rendszeresen válik kritika és közröhej tárgyává Amerikában, például amikor Los Angelesben „spárgavizet” kezdtek árusítani, darabonként mintegy 6 dollárért: a csúcstermék pár szál zöld spárgából és tiszta vízből állt, e két hozzávalót a gyártó egy befőttesüvegben egyesítette és kívánta értékesíteni az „egészségtudatos” vásárlói közönségnek…)

Mit tegyünk hát, ha nem akarunk este tucatkaját enni, pizzát vagy „ázsiait” rendelni, gondolunk az egészségünkre, de se időnk, se kedvünk boltokban cirkálni sötét szójaszósz és fodros kel után kutatva, ugyanakkor ételt tárolni vagy kidobni sem szeretnénk, egy egészséges, fantáziadús vacsoráért azonban fél órát még rászánnánk a főzésre? Nem mellékesen azt sem akarjuk, hogy egészségtudatosságunkat egy, a témára rápörgött piac kihasználja és hülyének nézzen minket, gondolván, hogy azzal, ha minden termékre rányomják, hogy „gluténmentes”, „laktózmentes”, „GMO-mentes”, és „E-mentes”, azt rögtön le is tépjük majd a polcról, akkor is, ha történetesen semmilyen ételallergiában nem szenvedünk. Feltételezik a dúsan felcímkézett termékek gyártói valószínűleg azt is, hogy vak egészségtudatosságunkban fogalmunk sincs róla: önmagában az „E-mentességnek” semmi értelme, az élelmiszeripar jelöli így a termékek összetevőit. Vagyis olyan egészségbajnokoknak, mint a kurkuma, a nyírfacukor, a likopin és a C-vitamin, mind van E-száma.

A gluténtéma egy összetett kérdés és nagyban kapcsolódik a mintegy száz éve felgyorsult, globalizált piachoz: egyes nézetek szerint a mai állapotokhoz, az egyre általánosabb gluténérzékenységhez az alfa-gliadinban gazdag „D” genomú gabonafélék mértéktelen használata vezetett, amivel nemcsak kenyeret és péksüteményt készítenek, hanem félkész, konyhakész ételeket, hústermékeket, gyógyszereket és táplálékkiegészítőket is dúsítanak. Ez alapján logikus, hogy a rendkívül egészségtelen gasztronómiai mintákkal rendelkező amerikai társadalom, mely nagyrészt gyorsételeken, félkész és konyhakész termékeken nő fel, emellett hetente-kéthetente brutális mértékben „nagybevásárol” – főleg többszörösen feldolgozott élelmiszereket –, emellett gyógyszereket sajnos már kisgyerekkortól kezdve rendszeresen fogyaszt, a 20. század végére szó szerint lebetegedett, olyannyira, hogy ma már a legeldugottabb amerikai kisváros szupermarketje is elképzelhetetlen „mentes” szekció nélkül. A kétségtelenül tarthatatlan helyzet az utóbbi évtizedben magával hozta az egészségtudatos élelmiszerpiac robbanását, annak minden pozitív és elszállt elemével egyetemben (utóbbiból nagy merítést végezhetünk New Yorkban, ahol egyes helyeken már a szójatej, a quinoa, a chia-mag és a kombu alga is lejárt lemez, virágkorát éli viszont a mexikói szöcske ropogós bundában, a parmezánba forgatott hernyó és a feketehangyás avokádókrém).

hellofresh_pasta2.jpgNem "mentes", de egészséges

Már kialakult gluténérzékenységgel sajnos nem lehet mit kezdeni, az USA (és a világ) még nem gluténérzékeny lakossága viszont valószínűleg azzal járna a legjobban, ha kiváló minőségű gabonafélékből kiváló minőségű, tápanyagban, ásványokban gazdag (hozzáadott cukortól viszont lehetőleg mentes), naponta frissen sült kenyeret és péktermékeket fogyasztana, a kovászos kenyér hagyományát sem feledve, a bélflóra és az idegrendszer stabilitása érdekében. Sajnos ez az USA-ban egyeltalán nem általánosan elérhető, nem is gondolnánk, hogy közép-amerikai városokban például mennyire hiányoznak a valódi pékségek, a friss, ropogós kenyerek, péktermékek. A szupermarketek persze tele vannak szeletelt, tartósított toast-kenyérrel, fagyasztott bucikkal, bagelekkel, édes-foszlós hamburgerzsemlékkel, az émelyítő muffinok népes csapatáról nem is beszélve… A laktózérzékenység kb. ugyanez a téma, a GMO-mentesség csapdáját, a tájékozatlanságból vagy félretájékoztatásból eredő ellentmondásokat pedig pár éve magyar genetikusok elemezték és fogalmazták meg közérthetően (írásunkat a témában ld. itt>>).

Egyszóval elfoglaltak, időhiányosak és egészségtudatosak vagyunk, de hülyék nem: dióhéjban így foglalhatnánk össze a „főzz magad” házhozszállítás úttörői, az amerikai Blue Apron, a Chef’d, a Purple Carrot és a Plated, a brit Gousto és a német HelloFresh célcsoport-definícióját.

Hogyan működik?

E cégek jellemzően kétféle modellben gondolkodnak: „à la carte” rendelések, amikor aznap döntjük el az interneten feltüntetett kínálatból, hogy mit szeretnénk főzni, és heti, ill. havi előrendelési rendszer, a klasszikus étel-házhozszállítási gyakorlatot követve. Természetesen az előbbi a rizikósabb és a nehezebben kalkulálható, egyes cégek, mint a dinamikusan terjeszkedő Plated, fokozatosan ki is iktatták ezt az opciót, és inkább a jól tervezhető előrendelési rendszerre koncentrálnak. A piaci szereplők gyakorlata azonban eltérő, a kaliforniai Chef’d ezzel szemben kifejezetten a napi ihletre és az à la carte-rendelésekre helyezi a hangsúlyt, szerintük az előre belőtt szisztéma ugyanis megöli a kreativitást és elriasztja a potenciális fogyasztókat.

hellofresh7.jpgReceptdoboz-alternatívák

Amikor eldöntöttük, hogy bármelyik rendszer mentén megrendelünk egy receptes dobozt, amit a választott ételhez szükséges hozzávalókkal és a recepttel házhoz szállítanak nekünk, már csak fakanalat kell ragadni, pár pillantást vetni az instrukciókra és max. 30 perc alatt megfőzni az ételt. Sőt, nemcsak főzhetünk, hanem akár már süthetünk is, legalábbis New Yorkban: egy gasztrotudatos testvérpár 2015-ben ugyanis megalapította az első „süss magad” receptdobozos vállalkozást Red Velvet NYC néven, melynek segítségével látványos sütiket és desszerteket dobhatnak össze azok is, akik számára az otthon sütés eddig szűz terület volt.

red_v01.jpgRed Velvet sütisdoboz, mellette a kész mű

Árak, előnyök

A célcsoport pörgős életmódját tekintve az időspórolás, a változatosság, a frissesség, az egészség és a speciális dietetikai igények kielégítése biztos előny. Felmerülhet bennünk, hogy ilyen kis adagokra bontva a hozzávalók, főleg a ritkák és egzotikusak biztos drágábbak, mintha „nagyban” vennénk meg őket. Így van, de ezt az előnyök kompenzálják, hozzátéve, hogy a nagyban vásárlás sem feltétlenül éri meg, főleg befektetett energia, életmód és egészség szempontjából. Rengeteg időt kell rászánni, elsősorban hétvégén – amit sokszor értékesebb vagy élvezetesebb tevékenységektől veszünk el –, sok autózással és benzinfogyasztással jár, a nagy mennyiségben vásárolt, romlandó dolgokat pedig kizárólag jelentős háztartási energiabefektetéssel: hűtő, fagyasztó folyamatos üzemeltetésével lehet csak tárolni. Egészség szempontjából pedig érdemes elgondolkodni azon, hogy a hosszan tárolt élelmiszerek vajon mennyi értékes és szükséges tápanyagot, ásványt, vitamint nyújtanak számunkra. Természetesen egy nagybani, tárolásra, felhalmozásra épülő vásárlási-étkezési rendszer Manhattanben vagy akár más, európai nagyvárosban teljesen elképzelhetetlen lenne, nyilvánvalóan sem időnkbe, sem életterünkbe nem fér bele a dolog. Pont ezt a rést igyekeznek betölteni a Whole Foods, a Garden of Eden és a klasszikus étel-házhozszállítók mellett maguknak helyet követelő „főzz-süss magad” startupok.

hellofresh6.jpgMit főzzünk ma? 

Az előnyök között, az egészség és frissesség mellett a változatosságot is ki kell emelni: a receptes dobozok megrendelői számára estéről estére kitárul a világ, és ez még olyanokat is a tűzhely mellé csábíthat, akik egyébként soha nem szánták volna rá az időt egy indiai csicseriborsós curry vagy egy grillezett karfiolos rigatoni megalkotásához. Az élmény persze nem kell, hogy szingli legyen: több receptdobozos cég (pl. a német HelloFresh) már most kifejezetten koncentrál a közösségi élményre, a családokra is  hozzájárul ehhez Jamie Oliver jelenléte , egy közösen megsütött, szexi Red Velvet-desszerttel pedig akár randin is villanthatunk.

Az USA torz táplálkozásbeli mintáira visszatérve, valószínűleg csak idő kérdése, hogy a receptes dobozok kiszivárogjanak New York-ból és Kaliforniából, és meghódítsák az egész országot (erre törekszik a Plated). Természetesen már most vannak speciális egészségi, dietetikai igényeket (vega, vegán, paleo) kielégítő cégek, de a gluténérzékenységre gondolva a receptdoboz akár alternatívát jelenthetne olyan területeken is, ahol nincs minden utcasarkon bio, organikus vagy mentes élelmiszerbolt (a közép-amerikai régióban gluténérzékenységgel küzdők, ha friss kenyérre, sütire vágynak, azt jelenleg bioboltokban vásárolt vagy interneten megrendelt alapanyagokból igyekeznek saját kezűleg összehozni). Nem lennénk meglepve, ha rövid időn belül feléjük is elindulnának a speciális hozzávalókkal, klassz receptekkel teli dobozok...

Nem elhanyagolható az sem, hogy az egészséges, friss, házilag készített étel egy teljesen új világot nyithat meg olyan gyerekek (és felnőttek) előtt, akik számára a főzés, a közös ételkészítés és étkezés ismeretlen fogalmak. Rengeteg amerikai nő fel úgy, hogy ezek a minták egyszerűen hiányoznak neki, sok zöldséget, hozzávalót, friss alapanyagot fel sem ismernek, a közös étkezés aktusát nem élik át. A jövő receptes dobozai talán számukra is lehetőséget nyújthatnak, nemcsak az élmény átélésére, hanem az egészséges táplálkozás megtanulására vonatkozóan is.

Az árak összehasonlítása végett: az à la carte-rendszerben működő Red Velvetnél 24-30 dollárba kerül egy „süss magad” süti vagy desszert. A Gousto receptes dobozai között heti 30 fontért válogathatunk, a HelloFresh kínálata kb. heti 40 euróért érhető el. A berlini székhelyű, nemzetközi szinten működő HelloFresh vonzó, az egészséges életmódot célzó receptjeivel, heti menütervezőjével, valamint Jamie Oliver dobozba alkotott kreációival az egyik legnépszerűbb szereplő jelenleg a piacon.

daily_harvest.jpgLeendő smoothie-k 

Folytatva az árakkal, a New York-i Purple Carrot, mely a világ ételeinek speciális, vegán interpretációját kínálja, átlagosan 11 dollárt számít egy receptes dobozért. A 2014-ben indult, hitvallása szerint a HelloFresh-hez hasonlóan inkább átfogó életmód-csomagot, mint „szimpla” receptes dobozokat kínáló (a változatosság kedvéért New York-i) Green Blender heti 49 dolláros előfizetésért friss, különleges, nehezen beszerezhető hozzávalókat szállít fitt mucijainkba. Véleményük szerint az emberek nagyobb kedvvel vetik bele magukat az életmódváltásba és tesznek egészségükért, ha minden ehhez szükséges dolgot készen, frissen, változatos és választható formában kézhez kapnak. Persze ők sincsenek versenytárs nélkül: erőteljesen nyomul smoothie-fronton a népszerű Daily Harvest is, rajtuk kívül pedig a jövőben még biztos számos gasztro-startup fog ringbe szállni az előrevetített több milliárd dolláros forgalom egy-egy (otthon sült) szeletéért, tekintetbe véve, hogy szinte végtelen lehetőségek mutatkoznak a célcsoport bővítésre: elfoglalt családok, dolgozó, egyedülálló szülők, mozgásukban (vagy más fizikai aspektusban) korlátozottak, speciális diétán lévők, átfogó életmódváltást célzók, és nem utolsósorban az idősebb generáció, azzal a plusszal, hogy utóbbiaknak a főzés, mint élvezetes, kreatív tevékenység örömét is megadhatná vagy újra megadhatná egy-egy színes, a világ ízeit kínáló doboz…

Konyhakémia: hasznos tippek, egészséges tésztatechnikák>>

Zöldségen él Németország legerősebb embere>>

Formabontó edzésformák: céklalé is segítette a Leicester Cityt>>

(Képek: Pinterest)