Te ennél éttermi maradékot? Dániában ez ma a trend.

Éjjel fél 11-kor kisebb tömeg gyülekezik a „Dalle Valle” bisztró előtt Koppenhágában. Az emberek nem bejutni akarnak, hiszen közeledik a záróra: a megmaradt ételekre várnak, csökkentett áron. A dán fővárosban többszáz étterem és kávézó közül válogathatunk az élelmiszerpazarlás ellen létrejött „Too Good To Go” mobil applikáció segítségével, a trend pedig világszerte gyorsan terjed. De vajon mi köze mindehhez egy 1933-ban megjelent regénynek?

too-good-to-go.jpg

A luxusgasztronómiájáról, sok Michelin-csillagos éttermeiről (Geranium, Noma, Restaurant AOC…) és extrém árairól híres Dánia az utóbbi években az élelmiszerpazarlás elleni harc zászlóvivőjévé vált: 5 év alatt 25%-al sikerült csökkentenie a kidobott étel mennyiségét.

Bár a tendencia pozitív, a kidobott élelmiszer mértéke még a 2014-es adatok szerint is riasztó: eszerint Dániában háztartásonként 105 kg élelem került kidobásra évente, 3000 korona értékben (kb. 124000 forintnak felel meg). Ez egy átlag dán család havi élelmiszeradagjának ára. Hozzájárul a pazarláshoz az is, hogy a makulátlan minőség hajszolása közepette a boltokban kiselejtezik a legkisebb szabálytalansággal rendelkező gyümölcsöt és zöldséget, a pékségekben pedig pár éve még simán dobálták ki a nem szabványos méretűre/formájúra sikerült bagetteket, vekniket.

A pozitív változás nagyrészt a vásárlói szokások megváltoztatásába fektetett energia gyümölcse. Tavaly a WeFood nevű élelmiszerbolt-hálózat 2 üzletet is nyitott Koppenhágában, ahol a címkéjük szerint már lejárt, de még fogyasztható élelmiszert forgalmaznak: nemcsak konzervet és tartós termékeket, hanem zöldséget, gyümölcsöt, rövid lejáratú cikkeket is. Az árak itt 30-50%-al alacsonyabbak, mint egy átlagos dán élelmiszerboltban. 

weefood.jpgWeFood-üzlet Koppenhágában (kép: Pinterest)

Dánia az utóbbi években a globális élelmiszerpazarlás elleni harc éllovasa lett, a trend egész pontosan 8 éve, egy Selina Juul nevű, orosz származású grafikus felháborodásával kezdődött. Selina az 1990-es években költözött Moszkvából Koppenhágába, ahol a kezdetek kezdetén egy szupermarket pékségében dolgozott. Elmondása szerint elbűvölte a Dániában uralkodó bőség, ugyanakkor megdöbbenve tapasztalta, hogy a pékségben minden további nélkül szórják ki a szabálytalanabbra sikerült kenyereket, péksüteményeket nap mint nap. Onnan jőve, ahol a boltokban sokszor üresen tátongott a kenyerespult, ez kész szentségtörésnek hatott.

2008-ban Selina nem bírta tovább és Facebook-oldalt indított az élelmiszerpazarlás ellen, ami olyan népszerű lett, hogy két hét múlva már a dán országos tévécsatornán találta magát food-aktivistaként nyilatkozni a témában. Hamarosan megkereste őt a REMA 100, Dánia legnagyobb élelmiszeráruháza is, hogy együttműködésre kérje fel az országban uralkodó élelmiszerpazarlás csökkentése érdekében. (Selina közben megalakította a Stop Spild Af MadÁllítsuk meg az élelmiszerpazarlást nevű mozgalmat.)

wefood2.jpg(Kép: Pinterest)

Az eladott mennyiség újragondolása: Selina és a REMA 100 kooperációjából adódóan felülvizsgálták az eladásra kerülő kenyerek, péksütemények, kekszek mennyiségét. Kiderült, hogy az évi mintegy 29000 tonna (!) kidobott termék elsősorban azért landol a kukákban, mert nagyobb kiszerelésben adják el, mint amennyire az embereknek valójában szüksége van. Vagyis, a mennyiségre fókuszáló, „egyet fizetsz, kettőt kapsz”-típusú akciózás pazarláshoz vezet (másrészt, a „ha már megvettem, megeszem” attitűd egészségünkre is kifejezetten káros hatással lehet).

A helyzet javítására a REMA 100 40-50%-al csökkentette saját márkás kenyereinek és péksüteményeinek kiszerelési súlyát (ezzel arányosan csökkentve az árakat is), ami John Rosenlowe, a REMA 100 marketing menedzsere szerint jelentős javuláshoz vezetett az élelmiszerpazarlás tekintetében.

Dániában több élelmiszerlánc (Lidl, Coop Danmark) követte a REMA 100 példáját: a Lidl beszüntette azon akcióit, melyek arra ösztönözték a vásárlókat, hogy több élelmet vegyenek, mint amennyire szükségük van, az Univeler pedig szponzorálta azoknak az elviteles zacskóknak a gyártását, amiket az élelmiszerpazarlás-ellenes dán éttermekben ma már ingyen ajánlanak fel a vendégeknek, ösztönözve őket arra, hogy vacsorájuk maradékát vigyék haza.

A bejegyzés elején említett Too Good to Go mobil applikáció szintén sokakat vonz a megmaradt ételt zárórakor alacsony áron kiadó éttermekhez, főleg a 20-as, 30-as korosztályból (természetesen itt az étterem által aznap elkészített, de el nem adott ételekről van szó). Azokat a cégeket pedig, akik részt vesznek az élelmiszerpazarlás elleni küzdelemben, egy ernyőszervezet, a ReFood monitorozza.

Európa több országában léptek Dánia nyomdokaiba: Nagy-Britanniában hosszú ideje hagyománya van a társadalmi, közösségi szerepvállalásnak: ma már szinte minden brit kisközösségben, kerületben működnek élelmiszerbankok és a rászorulókat segítő élelmiszer-újrahasznosító kezdeményezések, boltok, éttermek, kávézók: ilyen a világhírű Real Junk Food Project is. Az, hogy Nagy-Britannia 2008 és 2013 között 21%-al csökkentette a kidobott élelmiszer mennyiségét, elsősorban ennek a kezdeményezésnek (Real Junk Food Project) köszönhető. Anglia első, kizárólag lejárt élelmiszert forgalmazó üzlete 2016-ban, Pudsey-ben (Leeds mellett) nyílt meg, pay-as-you-feel alapon, tehát annyit fizetsz az általad elvitt áruért, amennyit tudsz vagy akarsz. Franciaország és Olaszország is tett lépéseket, például a központi szabályozás felülvizsgálata tekintetében: az utóbbi évek pazarlás-ellenes rendelkezései mindkét országban megkönnyítik, hogy a gyümölcs- és zöldségtermelők feleslegüket nonprofit szervezeteknek adományozzák.

Pár adat az élelmiszerpazarlásról:

  • Évente a világon megtermelt élelmiszer kb. harmada kerül kidobásra a „fejlett” és „fejlődő” országokban egyaránt
  • Ez Európában évi 100 millió tonna kidobott élelmiszert jelent (aminek lebomlása nagy mennyiségű környezetszennyező gázt is termel) /Via bbc.com/

Miért ilyen érzékenyek Dániában a társadalmi, közösségi problémákra? 

„Jante törvénye” (dánul: Janteloven) a dán-norvég író, Aksel Sandemose 1933-ban megjelent regényéből (En flyktning krysser sitt spor) származik, a fogalmat társadalomkutatók ma már az északi modell leírására használják. A Janteloven 10 irányelvet fogalmaz meg arról, hogy az egyén nem fontosabb a közösségnél, ahová tartozik: a közösség szabályai, törvényei, a „közjó” áll minden, így felette is. A regényben e közösségi elvrendszer és az egyén személyes sikerélménye, „felemelkedése” (és a közösségből való kiszakadása) utáni vágy ütközik össze – a Janteloven szerint az énközpontú önmegvalósítás ugyanis nem felemelkedés, hanem öncélú, elítélendő dolog. Szociológusok később a Janteloven elfogadásával, Jante törvényeinek betartásával magyarázták azt, hogy az északi társadalmakban hogyan alakulhatott ki és válhatott elfogadottá egy közösségi, és nem egyéni szemléletű, demokratikus berendezkedés. 

Trend: vacsik fantáziával, bevásárlás nélkül>>

2017-es gasztrotrendek>>

Ötleted van, de nincs rá pénz? Egy leves jól jöhet>>