Karcsúsodj, ne diétázz! Párizsi gasztrotippek

Esznek rendesen, mégis karcsúak, energikusak – mi a francia nők titka? Életmódtippek azoknak, akik utálnak fogyókúrázni, nincs idejük edzőteremre, vagy épp a változatos, minőségi táplálkozásra szeretnék rászoktatni gyermeküket. Kiderül az is, mit jelent a „csak 3 kanállal” módszer és a „nem diétázás, csak odafigyelés” párizsi módra.

justine_leconte2.jpg

Justine Leconte (a képen) New Yorkban végzett francia ruhatervező, aki 2015-ben dobta piacra saját kollekcióját. Jelenleg Berlinben él, online áruházat vezet és a Youtube-on osztja meg gondolatait öltözködésről, stílusról, sminkről, trendekről. Mint mondja, született franciaként rengeteget faggatják az étkezésről, különösen arról, mi a párizsi nők „titka”, hogyan tudják megőrizni alakjukat az évek múlásától függetlenül. Fotoszintetizálnak? Távolról sem – Justine videója alapján pontokba foglaltuk a rendszer lényegét:

1. Sok gyümölcs és zöldség, hogy meglegyen a napi vitamindózis. Lehet nyers, párolt, dzsúz vagy smoothie: lényeg, hogy folyamatosan, változatos forrásból biztosítsuk az energetizáló vitaminokat. Ahogy Justine mondja, napi 12 adag vitamin francia körökben már jónak számít (kis mennyiségekre, egy-egy darab gyümölcsre, zöldségre gondoljunk).

2. Házias ételek friss alapanyagokból: a beszerzés, előkészítés, feldolgozás mind az étkezés, az együttlét, az élvezet része. Friss, természetes alapanyagok: a lehető legkevesebb feldolgozott élelmiszer használata (Justine gyerekkorában maximum a kukoricát használták konzervként, a többi hozzávalót frissen dolgozták fel, mikrójuk sem volt, mivel naponta főztek).

03.jpg

3. Vásárlás rövid távon, nincs tárolás, felhalmozás. Mivel a hús, a tej, a zöldség és más alapanyagok csak pár napig őrzik meg minőségüket, a franciák csak vacsorára, hétvégére vagy a következő pár napra szerzik be a szükséges dolgokat a boltban/piacon. Így lehetőség nyílik a legmagasabb minőség kiválasztására és feldolgozására, egészséges, színvonalas táplálékbevitelre nap mint nap. A „termelői piac” nagy tiszteletnek örvend: a franciák tényleg törekszenek arra, hogy a szezonális kínálatból a lehető legjobb kerüljön az asztalukra.

4. No hozzáadott cukor. Figyelnek arra, hogy a boltban megvásárolt élelmiszerek ne tartalmazzanak hozzáadott cukrot – a napközbeni gyümölcsbevitel cukortartalma egyébként is tökéletesen elegendő, ráadásul a növényi rostok természetes módon lassítják a cukor felszívódását.

Justine szerint, bár a párizsi cukrászda (pâtisserie) a francia filmek kedvelt hangulati eleme, a franciák egyeltalán nem esznek annyi édességet. Hozzátesszük, e cukrászdákban miniatűr, esztétikailag sokszor a végletekig fokozott falatkák sorakoznak, melyek méretüknél fogva sem jelenthetnek túl nagy veszélyt, ha olykor megkívánjuk őket.

cooking-club.jpg

5. Gasztronómiai nevelés: Justine elmondása szerint a franciák nagyon ügyelnek arra, hogy gyermekeiknek a kezdetek kezdetétől jó táplálkozási mintákat, megfelelő gasztronómiai oktatást nyújtsanak. Az alapelv: „Egyél mindenből egy keveset, nincs édesség, nincs étkezések közötti nassolás, sem szénsavas üdítők” – mondja. Kiskorában, amikor nem akart megenni valamit, édesanyja a „3 kanál, hogy megszeresd”-módszert alkalmazta, hogy hozzászokjon az adott, egyébként szükséges, tápláló ételhez. Bizonyos alapanyagok és ízek szeretete (édes, zsíros) velünk születik, bizonyos ízeket (savanyú, kesernyés) viszont „meg kell tanulnunk szeretni”, mivel ezek is fontos vitaminokat, tápanyagokat hordoznak. Amennyiben a hozzászokás elmarad, e vitaminok és tápanyagok hiánya később veszélyessé válhat. Egy kisgyereknél az ízeket, színeket, textúrákat ügyesen kombinálva tudjuk bevezetni a számára idegen összetevőket, próbáljunk meg minden érzékszervére pozitívan hatni, a bevezetendő ételeket/alapanyagokat vörös, narancs, pink környezetbe helyezni, mindezt biztonságot sugárzó, relaxált, elsősorban családi környezetben. Az íztanításban hasznos fogás például, ha a savanykás vagy kesernyés ízeket édeskés, gyümölcsös „köpenybe” burkoljuk (persze természetes forrásból: gyümölcsökből vagy édesebb ízű zöldségekből, pl. borsófélékből, nem üres cukorból).

Justin szerint az íztanulási folyamat egy meghatározó szakasza 0 és 7 éves kor között zajlik le, azt mondják, az ezalatt kialakuló étkezési szokások, preferenciák egy életre meghatározzák ízlésünket, táplálkozásunkat, így egészségünket is. Mivel a savanyú és a keserű íz egy kisgyerek számára idegen, sőt (automatikusan) „veszélyt”, „mérgezőt”, „éretlent” jelent, a „3 kanál, hogy megszeresd”-technika célravezetőnek tűnik, Justine számára is tökéletesen bevált. Elmondása szerint most, felnőttként sem kívánja a cukrosat és a zsírosat, a gyorskaját, a kólát és társait, ha épp „kívánós” hangulatban van, akkor is salátákra, gyümölcsökre hajt.

parisian_breakfast.jpg

6. Napi négyszeri étkezés: normális, tartalmas reggeli (nem csak egy croissant), ebéd, ami a legmagasabb kalóriatartalmú étkezés és Justine időben is erre fordít a legtöbbet, délután 4 körül pár falat, este vacsora. Snackelés étkezések között kizárva, de nincs is rá szükség.

7. Étkezésekhez csak víz, no édes italok, üdítők. Nem beszélve arról, hogy az édes íz folyamatos nyomatása eltorzítja az ízérzékelést (a túlzottan sós szintén).

09.jpg

8. Az étel: életmód. A francia nők Justine elmondása szerint „nem diétáznak, csak odafigyelnek” (Je fais juste attention...). A gasztronómiai ismeretek, nevelés hozzásegíti őket, hogy egy életre megtanulják, mi a jó nekik. A harmónia és a változatosság alapvető: Párizsban sokkal kevesebb a vegetariánus vagy a vegán, mint Berlinben, az ételek változatossága, összetétele azonban biztosítja a tápanyagok – köztük a növényi eredetűek – optimális bevitelét.

9. Nem evés, étkezés. Ahogy Justine mondja, a franciák számára az étkezés a társadalmi érintkezés színtere: inkább túlóráznak, de napközben egy órára mindenképp elmennek ebédelni, lehetőleg társaságban. Beszélgetve pedig nem lehet gyorsan enni, ezért folyamatosan heccelik is Berlinben: a többiek már rég bedobták az ételt, míg ő még mindig a kompozíció elemeivel ismerkedik a teli tányér felett…

A lassú evés nemcsak társadalmilag, egészségileg is pozitív: ha lassabban eszünk, jobban megrágjuk az ételt, segítjük az emésztőrendszert, szervezetünknek egyúttal több ideje marad átélni a telítettség szintjét és így nem esszük végig azt a kritkius 20%-ot, amiről a világ egyik leghosszabb ideig élő közössége tartja, hogy egészségünk záloga. (A „hara hachi bun me” filozófiájáról: Edd magad százévessé! Így élnek a „szuperszeniorok”)

10. A tálalás művészete. A franciák szerint 50% élvezet a szájban, 50% a szemben születik. Taszítja őket a homogenitás, egy tányérnak izgalmasnak, összetettnek, csábítónak kell lennie, a különböző színek, rétegek, akcentusok a tápanyagok jelenlétét is jelzik.

11. Kávét feketén, cukor nélkül. Justine elmondása szerint azért is követik a franciák ezt a puritán, kalóriaszegény felfogást, mivel Párizsban nagyon drága a kávé, míg Berlinben sokkal olcsóbban lehet egy (feleslegesen) felturbózott latte macchiatóhoz jutni…

12. Nem edzés, lépcsőzés. A legtöbb párizsinak nem jut ideje edzőterembe járni, tekintve hogy van, aki napi 4 órát is ingázik otthona és munkahelye között, így az edzés fizikailag nem fér bele az időbe. Párizs zsúfolt és szűk, Justine elmondása szerint mozgólépcsőkre, bicikliutakra se számítsunk: egy átlag munkanapon mindenki kilométereket gyalogol és persze folyamatosan lépcsőzik, jóval túlszárnyalva a napi kötelező 30 perc mozgást (kezet rázhatnak a világ „legegészségesebb szívű” amazóniai törzsével).

01.jpg

A párizsi nők munkanapokon komplett túlélőfelszereléssel közlekednek: a dizájnos táskákban papucscipők, az irodai szekrényekben magas sarkúk lapulnak, a patikákban vásárolt krémek, sminkszerek, parfümök biztosítják a folyamatos ápoltságot és frissességet, valamint, hogy egy irodai outfitből villámgyorsan csodás éjjeli pillangóvá lényegüljünk át.

13. Nem, a francia nők nem a dohányzástól karcsúak. Igaz, többen dohányoznak Franciaországban, mint pl. az USA-ban, ennek ellenére Justine szerint a francia nők vitalitásának záloga a folyamatos aktivitás, a sok munka és – a sok stressz. Párizsban az intenzív verseny miatt nehezebb megtartani egy munkát, mint az ország más részein, a mindennapok stresszfaktora nagy, és ez rengeteg kalóriát éget el.

14. Kényes téma: a napi 1 pohár vörösbor. Két bortermelő bácsikával vigyáznia kell, mit mond, Justine mégis kiemeli: nem mindenki iszik bort Franciaországban, valaki például a sört preferálja. Ő történetesen a tiszta vizet, bort pedig csak különleges alkalmakkor fogyaszt: nyáron fehéret, húsokhoz vöröset, halhoz fehéret, stb. (Megj.: polifenolokban, rezveratrolban gazdag vörösbort a világ legtovább élő közösségei is fogyasztanak rendszeresen, kis mennyiségben Szardínián és Ikária szigetén.) A mennyiség és a minőség persze a borkedvelő franciáknál is első számú szempont.

soupe_au_pistou.jpgSoupe au pistou: zöldségleves pistou-val, a pesto francia unokatestvérével (Képek: Pinterest)

15. A végére hagytuk a a francia nagymamák titkos ütőkártyáját: a levest. Franciaország leves-nagybirodalom, az emberek Justine elmondása szerint napi szinten fogyasztanak különböző házi készítésű gazdag, zöldséges leveseket, a nagymamák pedig kitartanak amellett, hogy unokáik csak akkor lesznek erősek és egészségesek, ha megeszik a napi levesüket. Ha pedig valaki arról panaszkodik, hogy nem jár sikerrel valamiben, a franciák így reagálnak: „biztos nem ettél elég levest gyerekkorodban”.

16. Az összes pompás tényező ellenére Justine hangsúlyozza, hogy hazája nem az egyetlen egészséges ország, más kultúrák szokásaiból is táplálkozhatunk. Itt van például a sokat emlegetett Japán a maga halaival, szójaszószával, Okinavájával – ahol a „szuperszeniorok” élnek –, de Skandinávia sem marad alul az ő északi gasztronómiájával és állandóan bicikliző, fitt combú hölgyeivel...

Összességében: a test Justine szerint nem szereti a „drámát” (így a fogyókúrát sem), amit szeret, az a kiegyensúlyozottság, a rutin, a harmónia. Ennek szellemében érdemes gasztronómiánkat, mindennapjainkat kialakítani, a lehető legegyszerűbben, helyi forrásokból.

Hadza-diéta: egy tanzániai törzs mentheti meg a világot?>>