Snack, energiaszelet, thai ínyencség: ezen éltek, erre vágytak a barlangból megmenekült „vadkanok”

A nemzetközi mentőakció keretében először kimentett fiúk a kórházban egy jó tál ételről, de nem a világhírű Pad Thai-ról álmodoztak... Hogyan élték túl a barlangban töltött 17 napot és milyen finomságra vágytak?

pad_kra_pao2.jpg

Az észak-thaiföldi Chiang Rai tartományban lévő Tham Luang Nang Non barlangból megmenekült fiúk – a helyi „Vadkan” futballcsapat tagjai –2018. június 23-án, eltűnésük napján épp egyikük 17. születésnapját ünnepelték. Mielőtt futballedzőjükkel barlangtúrára indultak volna, betértek egy boltba, hogy a szülinapra snackeket, rágcsálnivalókat vegyenek. Ez a készlet később döntőnek bizonyult. A program ugyanis jóval hosszabbra nyúlt, mint tervezték: a fiúk, akik saját bevallásuk szerint már többször jártak a Tham Luang barlangban, a heves esőzések miatt aznap már nem tudtak kijönni onnan: míg bent túráztak, a barlangot elöntötte a víz, így a csapat a bejárattól 4 km-re ragadt. Egy szárazabb kiszögellésen találtak menedéket, itt lelt rájuk az első felderítőcsapat 9 nappal később, július 2-án.

wild_boars2.jpgAkcióban a "Vadkanok" (kép: a csapat Facebook-oldaláról)

A mentéssel az ismételt esőzések miatt sietni kellett, ezért nemzetközi összefogással, július 8-án az első négy fiút, majd július 10-én a többi fiút és 25 éves edzőjüket is épségben kihozták. (Hozzá kell tenni: a régióban ettől kezdve valószínűleg felvirágzik az angoloktatás, ugyanis a fiúk közül csupán egy, a 6 évesen Myanmarból Thaiföldre menekült Adul Sam-on beszélt – 4 másik nyelv mellett – angolul, így egyedül ő tudott kommunikálni a helyszínre érkező brit felderítőkkel, akiket egy tradicionális „wai” köszöntéssel köszöntött – az udvariassági gesztus a másik iránti tisztelet kifejeződése. A fiúk megtalálásának pillanatai>>)

 Hogyan élték túl a 11-16 éves fiúk az első 9 napot, hogyan harcoltak az éhség, a szomjúság, a hipotermia (kihűlés) ellen? Bár a világnak ezen a részén relatíve melegek a barlangok, a csapatnak így is védekeznie kellett a folyamatosan alacsony hőmérséklet ellen: sziklarögök segítségével 5 méterrel mélyebbre ástak a kiszögellésen, ahol menedékre leltek, az így kialakított mélyedésben pedig sikerült elég melegen tartani magukat. Az egyre csökkenő oxigénszint így is kihívást jelentett számukra, ami a barlangban való tartózkodásuk alatt 21%-ról 15%-ra csökkent (ehhez később a mentőosztagok jelenléte is hozzájárult).

oxygen_levels_physical_effects.jpgÍgy hat a levegő oxigénszintjének csökkenése a szervezetre: 12-16%: gyorsuló légzés és szívritmus, 10-14%: módosuló döntéshozatali képesség, légzés és mozgáskoordináció, 6-10%: émelygés, hányás, akár eszméletvesztés, <6%: görcsök, leálló légzés, szívmegállás (illusztráció: US Department of Labor)

Mint írtuk, a születésnapra vásárolt snackek döntőnek bizonyultak, ez biztosított a fiúk számára elegendő kalóriát a túléléshez az első 9 napban. Edzőjük, Ekapol Chantawong a szűk készletből egy morzsát sem fogadott el, így a csapat megtalálásakor ő volt az egyik leglegyengültebb állapotban. Vizet szerencsére a barlang faláról lecsöpögő tiszta forrásból, és nem a barlangot elöntő sáros, szennyezett vízből sikerült venniük, ezért (remélhetőleg) hatékonyabban kerülték el a fertőzéseket. Felfedezésük után a mentésben résztvevők természetesen juttattak be nekik kellő mennyiségű, könnyen emészthető, magas kalória- és tápanyagtartalmú élelmiszert (különféle energiaszeleteket például), valamint folyadékot is.

A fizikai megpróbáltatásokon kívül nem kevésbé nagy kihívás volt a tinédzser fiúk számára a barlang sötétje, a bizonytalanság és a félelem érzése, valamint az, hogy nem érzékelték az idő múlását. Ennek feldolgozásában a köztük fennálló erős közösségi szellem és edzőjük – egy volt buddhista szerzetes – által vezetett meditációs gyakorlatok segítették őket. Amikor már volt lehetőségük levelet írni kint várakozó szeretteiknek, az alábbi közös üzenetet küldték, melynek lényege, hogy hozzátartozóik ne izguljanak, jól vannak, erősek:

tcr1.jpg(Kép: bbc.com)

Az első, július 8-án lezajlott nagyszabású mentőakcióban a négy leggyengébb állapotban lévő fiút hozták ki, akiket azonnal kórházi felügyelet alá helyeztek. A másnapi sajtókonferencián szárnyra kapott a hír: a fiúk jól vannak és „bazsalikomos rizsre” vágynak.

Mivel Thaiföldön vagyunk, az egyszerűnek hangzó fogás távolról sem egy kis bazsalikomlevéllel megszórt, pirított rizst takar: a Pad Kra Pao (vagy: Pad Krapao) egy rendkívül ízletes és tápanyagdús, országszerte számtalan variációban létező utcai étel. A név fordítása kb. „pirított thai szent bazsalikom”, a fogás maga pedig a világhírű, rizstésztával (és még vagy száz másik hozzávalóval) készülő Pad Thai – fogalmazzunk így – még felfedezetlen rokona. Nem egy hosszú múltra visszatekintő, történelmi ételről van szó: a Pad Kra Pao ugyanúgy az 1940-es években született és vált népszerűvé, mint a Pad Thai, csak benne a szénhidrátot nem tészta, hanem rizs képviseli, és mint nevében is benne van, jó sok thai bazsalikommal készül.

pad_kra_pao1.jpgPad Kra Pao (kép: Pinterest)

 A Pad Kra Paóban a thai bazsalikomon és a rizsen kívül – ízlés, régió szerint – csirke, hal, tengeri herkentyűk, sertés-, ill. marhahús szerepel számos zöldség, bab, gomba és bivalyerős Bird’s eye chilipaprika társaságában. Hogy energiából ne legyen hiány, a wokban összesütött komplexumot végső akkordként omlettel vagy tükörtojással borítják le. 17 napi snack és energiaszelet-kúra után nem meglepő, hogy a thai vadkanok erre a gasztronómiai feltöltődésre vágytak, mely a világsajtó és a közösségi média által percről percre kísért események hatására valószínűleg örökre kilép a Pad Thai árnyékából és saját útra kel…

(A Pad Kra Paót Budapesten az autentikus thai és vietnami éttermekben, ételbárokban kóstolhatjuk meg.)