Isteni kényeztetés: Odüsszeusz körtéje

Archaikus, erotikus, inspirációkra késztet ősidők óta. A körte nyomába eredtünk Odüsszeusz „gondolattal hajtott” hajóján, a jelenbe megérkezve egyenesen egy tál isteni körtés tésztakompozíció elé.

korte02.jpg

Bodor a levele: tölteni való

A szőlő szezonjában sok szó esik borról, mustról, szőlőmagolajról, de a szőlő levelét még mindig hajlamosak vagyunk mellőzni az őszi gasztroszótárból. Pedig fantáziadús alapanyag: könnyű, izgalmas fogások készíthetők belőle görög-mediterrán stílusban vagy akár saját, kreatív felfogásban. Írásunkban kitérünk a blansírozás és az univerzális görög citromszósz rejtelmeire is.

dolm3.jpg

Görög nyár minden ízében: taramosalata

Jobb is, hogy nem mindennapjaink része, így megmarad az élmény, hogy akár egy falat képes pszichedelikus víziókat kelteni bennünk repkedő görög falvakkal, szikrázó kékekkel és fehérekkel, villogó napfény-pászmákkal és ritmikusan ránk boruló, hűs hullámokkal… Bármily egyszerű és nagyszerű is az eredeti taramosalata, a nemzetközi gyakorlatban számos összekutyult verzió van jelen, melyeket – egy hallgatólagos megállapodás alapján – „kötelező” minden taramosalata-témájú írásban a földbe gyalázni. Mi is így teszünk hát, csak finoman, és nyújtunk egy autentikusnak mondható receptet.

taramasalata1.jpg

Európé pitája: morzsák a múltból

Ha az idő mélyére akarunk tekinteni és csupán morzsányit megismerni a szinte megismerhetetlenből, messzi vidékekre, szigetekre, hegytetőkre kell vándorolnunk, oda, ahol érthetetlen nyelveken beszélnek és furcsán sütik a kenyeret. Megérthetjük-e valaha Európát, „a gyönyörű nőt”, amit (akit) röpke ezer éve otthonunknak tartunk? Talán, de ehhez morzsánként kell összeszedegetni Európé millió darabra hullott pitáját vagy, mondhatnánk így is: karunkra lendíteni Ariadné fonalát, hogy kivezessen Minótaurosz labirintusából a fényre…

europa1_alexander_sigovcr2.jpg

Görög cékla zöldfűszerekkel és némi bölcsességgel

Különleges, pénztárcabarát kompozíció a szezonális vitaminbombából. Ki ne imádná a görög konyhát és annak ínycsiklandozó fűszereit? Van, amelyik jó szerencsét, és van, amelyik bölcsességet hoz a tányérba és életünkbe…

gor1.jpg

Lasagne: luxus & megtisztulás

A lasagne őseit nem biztos, hogy felismernénk: nyomokban emlékeztetnek csupán a népszerű utódra. A jó hír az, hogy az ősök ma is velünk élnek: ahogy azt a hosszútésztáktól megszokhattuk, fontos változások, új időszakok kezdetén fogyasztják őket, ahogy egyes laganákat is. A proto-lasagne anno kevésbé emelkedett, humoros, szexis luxus-receptkönyvekben is szerepet kapott, hexameterben.

lagana.jpg

Makaróni: örök körforgás, színház és pingvinek...

Perzsiában hosszútésztás levest mindig hó elején, változások, új időszakok kezdetén ettek, míg az antik görög Dél-Itáliában a temetések, a búcsú eledele volt a „macaria aionia”. A makaróni világa színesebb, mint gondolnánk, az istenitől az obszcénig terjed – utóbbi vonás a római népszínházak trágár hősétől, Maccustól kezdve a reneszánsz falánk Pulcinelláján át az angol bábszínház sztárpárosáig (Punch & Judy) az utcai szórakoztatás alapja volt. Korunk népszerű süteménye, a makaron, valamint egy kivételes frizurával rendelkező pingvinfaj is felbukkan a makaróni szinte kibogozhatatlan őstörténetében.

macaroni-penguin.jpg

Időutazás egy háromezer éves szicíliai tésztával

Bár a Pasta alla Norma Vincenzo Bellini 1831-es operája után kapta nevét, ki hinné, hogy Szicília leghíresebb tésztája háromezer év és minimum négy kultúra ízét-zamatát hordozza minden falatjában, ráadásul az európai tésztatörténelem is feltárul, ha elég mélyen pillantunk misztikus szimbólumokkal teli majolikás tányérunkba?

Pasta alla norma01.jpg

Félre a fogyókúrával!

Ha tészta, akkor egyből Olaszország, esetleg a Távol-Kelet jut az ember eszébe – írtuk legutóbbi posztunkban, ahol megpróbáltunk szembeszállni ezzel a sztereotípiával, bemutatva pár, talán kevéssé elterjedt, de finomnak tűnő tésztaételt. Ma ismét kirántjuk villánkat és kalandozunk tovább, Egyiptomtól egészen Oroszországig.

Spaetzle, német 2.jpg