Legalábbis a spanyol az lehet, de az biztos, hogy jó eséllyel drágulni fog. A spanyol olívatermesztők szerint ugyanis az idei termés a tavalyinak mindössze a 20 százaléka, így nagyjából annyira lesz elég, hogy a belső piacot ellássa.

Az ember már csak olyan (különösen, ha szereti a hasát), hogy szívesen költ a minőségi ételekre. Legalábbis egy bizonyos határig... Az az étel, amit ma bemutatunk, alighanem túllépett ezen a határon.

Vajon valóban szükség van-e tésztagépre egy jó otthon készült tésztához, vagy kezdőként elég lehet egy gyúródeszka és egy kis erőfeszítés? Némi próba után kiderült: majdnem mindegy, de talán érdemesebb kézzel nekiesni.

Az „Old McDonald had a farm" sort talán még az is ismeri, aki nem tud angolul. Az öreg McDonaldnak volt egy farmja, amin aztán különböző állatok iákoltak, ugattak és nyávogtak sorban. De mi van akkor, ha nem egy hagyományos gazdaságról, hanem egy PIZZA FARM-ról van szó?

Egy orosz művész egész izgalmas kedvtelésnek hódol (a mi szempontunkból mindenképpen), ugyanis egészen fantasztikus dolgokat készít – tésztából. Megmutatjuk, milyen egy tésztaautó, tésztarepülő vagy éppen tésztaágyú.

Ha tészta, akkor egyből Olaszország, esetleg a Távol-Kelet jut az ember eszébe – írtuk legutóbbi posztunkban, ahol megpróbáltunk szembeszállni ezzel a sztereotípiával, bemutatva pár, talán kevéssé elterjedt, de finomnak tűnő tésztaételt. Ma ismét kirántjuk villánkat és kalandozunk tovább, Egyiptomtól egészen Oroszországig.

Ha tészta, akkor egyből Olaszország, esetleg a Távol-Kelet jut az ember eszébe. Jól szembeszállunk a sztereotípiával, és bemutatunk pár olyan tésztaételt, amelyről talán kevesebbet hallunk, de ettől még fantasztikusan finomak (állítólag, mert nem mindegyiket volt szerencsénk eddig megkóstolni – sajnos).

Ma folytatjuk tegnap megkezdett kalandozásunkat, és megnézzük, milyen vicces vagy romantikus tésztás jeleneteket láthattunk a mozikban. Lesznek itt Nagymenők, benézünk egy Legénylakásba és az is kiderül, a japánok hogyan eszik a spagettit.

Valamelyik nap belefutottunk a Hetedik című filmbe, melynek egyik jelenetében kulcsszerepet kapott a tészta. Arra gondoltunk, összeszedünk pár hasonló alkotást, így született meg az a kétrészes minisorozat, melynek első része rögtön itt következik.

Hogy mi az a yoshoku és főleg miként került egy tésztás oldalra? A név tulajdonképpen a nyugati ételek, köztük az olasz tészták japán újragondolását jelentik – ebbe a világba pillantunk be ma.

Természetesen bort, persze nem mindegy, hogy milyet. Ha komolyan vesszük magunkat és a tésztát (utóbbit főleg, és hát miért ne tennénk), akkor alaposan megfontoljuk, mihez mit fogyasztunk. Ebben próbálunk segíteni.

A Pasta Puttanesca egy nagyszerű szósz, amelyben van minden, amit csak egy tésztaimádó kívánhat: paradicsom, chili, szardella, kapribogyó, bors, esetleg fokhagyma és kis petrezselyem is. De honnan jött a név?

A tészta igazi, megkérdőjelezhetetlen világsikere a 20. században jött el. Ekkor veszítettek jelentőségükből a korábbi kisebb manufaktúrák, alakultak ki a nagy, automatizált rendszerek – és ekkor vezették be azokat az újdonságokat, melyek lehetővé tették az elterjedést.

Ha ma pizzát készítünk, veszünk, rendelünk, elég jó esély van rá, hogy a paradicsom valamilyen formában megjelenik, és hasonló a helyzet a tészták esetében is. Szóval a paradicsom igen fontos része lett tésztafogyasztásunknak, így aztán indokoltnak érezzük, hogy a tésztatörténelemben tett kalandozásaink során egy egész posztot szenteljünk eme kapcsolatnak.

Folytatjuk kalandozásunkat a tészta történelmében. Minisorozatunk első részében megnéztük, mi köze Marco Polónak kedvenc ételünkhöz (és ami köze van, az úgy van-e, ahogy a legenda tartja), jártunk Kínában és jöttek az arabok is. Ma következzen tehát a (tészta szempontjából nem is olyan sötét) középkor, miközben kiderül az is, milyen szerepet játszott a tészta a villa elterjedésében.

Kalandozunk egy kicsit a tésztatörténelem (néha homályos) lapjain, nem csak azért, mert imádjuk a tésztát és érdekel minden, ami vele kapcsolatos, hanem azért is, mert igazán érdekes sztorikra bukkanhatunk. Jó krónikásként rögtön az elején kezdjük.