Bő fél évszázaddal ezelőtt Nagy-Britanniában a spagetti még kifejezetten egzotikus ételnek számított, így aztán nem csoda, hogy amikor a BBC egyik programja 1957 április elsején arról tudósított, hogy a korán érkezett tavasz milyen jót tesz a svájci spagettifák termésének, a fél ország bevette.

Ma már nehéz elhinni, de volt idő, amikor a sajtos makaróni kifejezetten sznob és elit kajának számított, mi több, Thomas Jefferson amerikai elnök egyik állami fogadásán is felszolgálták.

Petra valóságos művésze a tésztának. Nemcsak a technikában precíz és innovatív, de a tészta filozófiájában is verhetetlen – olvassátok csak el az alábbi idézetekkel és filozófiával tarkított útmutató a fusilli készítéséről.

"Az érintésben energia van, csodát tévő energia.” (Adam J. Jackson)
Az érintés összeolvaszt a tésztával, eggyé válsz vele... nincsenek korlátok, nem foglalkoztat az idő múlása, a jelen pillanatban (MOST) vagy és a tevékenység által eljutsz belső forrásodhoz, ahol a szeretet lakozik. A szereteted a fűszer, tőled, általad válik csodálatossá a TÉSZTA.
Folytatás a Tiszta Tészta blogon >>>

A Dining Guide riportere HP megkóstolta Jamie Oliver főztjét a kingstoni Jamie's Italianban, és a rákos linguine elfogyasztása alatt egszerűen elhitte, hogy Jamie valóban olasz lett.

Jamie Oliver, a tv szakácsból lett sztárséf hitvallása a következőképp hangzik: „Fiatal korom óta totálisan elkábultam az olasz emberek étel, család, és az élet iránt érzett szerelmétől, szenvedélyétől és felfokozott hevületétől, függetlenül attól, hogy valójában honnan valók, milyen szegények vagy gazdagok. Ez az, ami a mindenki számára elérhető, de minőségi ételek iránti szenvedélyemet megalapozta. Bárcsak olasznak születtem volna: az életstílus, a konyhaművészet, a tradíciók és a dialektusok olyan változatossága jellemzi őket, amiért én, mint szakács, elbűvölően érdekesnek találom ezt az országot, és ez inspirált engem arra, hogy megalkossam a Jamie’s Italian-t.”

Folytatás a Dining Guide-on >>>

A baccala egy kisebbségi komplexusban szenvedő sózott tőkehal, amit 12 óra forró- és hidegvizes áztatással kell elkészíteni. A streppe meg egy ritka tájjellegű frisstészta, durván négyzetalakú cafatokra tépkedve – félúton a nokedli és a spagetti közt. Nagyon kellemes kompozíció néhány hihetetlenül ízes paradicsommal a genovai óváros kapujában.

A pasticceriában alapvetően süteményeket lehet kapni, de van, hogy a funkciók összefolynak, és előkerülnek a helyben gyúrt pasta frescák, súlyosabb esetekben a focaccia és a száraz tészta - bámulatos választékban.

nem tudom mi. Pizzatésztához hasonló, de vastagabbra sütik, a tetejét megszurkálják és olívaolajat vagy disznózsírt öntenek rá, azzal sül meg. Frissen ropogósan nagyon jó, de órákkal később is ehető, másnapra a sok zsiradéktól megöregszik. Végtelen sok verzió elképzelhető: a fentieket Ligúriában kóstoltuk, az olajbogyós nagyon finom volt, a többi sem rossz, de azért érdemes figyelni a frissességre.