Szabin vagyoook! Végre! :) Csak napsütés, pihi, és más semmi. Épp most nézegettem a Kultúrmetélt rovat gasztrokönyv ajánlóját, amelynek kapcsán kihagyhatatlan könyvjelzőkre bukkantam a neten. Te melyik típus vagy? Csak behajtod az oldal sarkát, ahol tartasz a könyvben? Vagy nyitva lefordítod az asztalra az olvasnivalód? Esetleg az az olvasó vagy, akinek teljesen mindegy, és a kilyukasztott buszjegytől a pékségben kapott blokkon át bármit képes vagy könyvjelzőként használni? Vagy megadod a módját, és a személyiségedet valamilyen módon a könyvjelződdel is próbálod tükrözni?

A reklámokat bizony nem mindenki szereti, ám ha uram bocsá' meg lehet őket enni, és még finomak is, akkor végül is kellemes élményekkel gazdagodik az ember a reklámozni kívánt termék kapcsán, és ez egy fontos pont.  A módszert világszerte használják is a reklámügynökségi kreatívok, sőt, be is vált, és mi több: trend lett belőle. Élelmiszerekből készítettek már névjegykártyát, szórólapot, óriásplakátot is, a cél mindegyik esetében közös volt: valamilyen érdekes, emlékezetes módon felhívni a figyelmet a termékre, vagy kínálni valami hasznosat/finomat, és ofkorsz ingyeneset, mert az mindig remekül működik.

Giulia Bernardelli számára másként telnek az álmos, kávéra váró reggelek, mint más halandók számára. Neki a kávé nem a magához térés eszköze, hanem művészeti kellék, amiért nem kell a messzi művészellátóig sétálni, csak a közeli konyháig. A 27 éves olasz művész Bolognában szerzett diplomát a Szépművészeti Akadémián, és szenvedélye, hogy minden kiömlő csésze kávéba belelát valamit. A spontán fröccsenések és kávéfoltok az asztalon mind egy-egy kompozíció, egy tájkép, egy portré alapjai.

A csomagolástervezés aranykorát éljük. Fiatal tervezőművészek ötletesebbnél ötletesebb módját találják ki annak, szerintük miként kellene a polcokra, a vásárlók elé kerülnie a különböző tésztafajtáknak. Legtöbben fiatal korukból, friss, újszerű látásmódjukból adódóan a humor irányába indulnak, de vannak, akik letisztult, kifinomult megoldást választanak, mint a Kultúrmetélt rovatban nemrégiben bemutatott design tojástartók tervezői is.

Amikor 98 különböző ételből ugyanúgy csak egy-egy kockányit látunk, ráadásul ilyen látványos alakzatba rendezve, két dolog jut eszünkbe: először is, hogy ki hányfélét ismer fel belőlük (én 52-ig jutottam konkrétan), a másik, hogy vajon ki vetemedhet ilyesmire? Nos, jöjjön a válasz.

Miért lett közellenség a gabonafélékben található glutén? Persze érthető, hogyha valakinek emésztési és ennek következtében egyéb problémákat okoz a közismertebb nevén lisztérzékenység, akkor annak kerülnie kell ezeket az ételeket, de vajon mindenkinek egészségesebb nélküle?

Megéhezünk, nyúlunk a telefonért és már rendeljük is a pizzát: évente ezt világszerte egymilliárd alkalommal teszik meg az emberek. Azt viszont már kevesen tudják, hogy lassan kétszáz éve szállítják házhoz a pizzát, és a doboz is már ötven éves találmány és még mindig kitart. Elmeséljük a történetét.

Egy brit felmérés szerint legtöbben állandóan ismétlődő ételeket esznek, nagyjából öt fogás rotálódik, így van, amiből egy hétre kétszer is jut. A listát a bolognai spagetti vezeti, utána jönnek a sültek, a kolbász és krumplipüré.

Egy manhattani galéria egész megnyitóját a pizza témájának szentelte. A Marlborough Broom Street Galéria csupa pizza által inspirált művészeti alkotást állított ki. A kurátorok azért ezt a témát választották, mert a pizzát szinte mindenki szereti, a közös kedvenc pedig képes összehozni az embereket.

Ahogy az ember nézegeti a szószokat, a tésztafajtákat, a sajtokat, a főzési módszereket, ahogy az ízlések és pofonok, így ezek is nagyon különbözőek, és mindenkinek megvan a tuti tippje és módszere. Ezeket néha érdemes megfogadni, máskor érdemes saját magunknak is kísérletezni, vagy egyszerűen elindulni a „kotta" szerint, aztán a végén lesz belőle valami más.

Tulajdonképpen a nagy rejtélyek egyike, hogy miért nem terjedtek el igazán Spanyolországban a tésztaételek. Minden adott volt hozzá, és mégis: aki járt már Spanyolországban (vagy éppen most ott nyaral), az alighanem meglepve tapasztalja, hogy a szokásos olasz spagetti-pizza tengelyen kívül (azok is általában felejthetők) hiányoznak a helyi specialitások.

Spanyolország babérjaira pályáznak az indiaiak. A BBC hírei szerint mindenesetre egyre több olajfaliget sorakozik Indiában, Rádzsasztán sivatagos nyugati részén. A tervek szerint a betakarítás után, szeptemberben meg is kezdődne az olívaolaj előállítása.

Múltkor már írtam egy kisebb „értekezést" a bazsalikomról, most jöjjön egy másik fontos dolog, ami a szószok ízéhez az egyik leggyakoribb, és szinte nélkülözhetetlen összetevő: a fokhagyma és a bors.

Július második fele a nyári szabadságolások csúcsa, aki csak teheti, útnak indul, hogy kipihenje az egész évi fáradalmakat (előre is). Hogy ez miként kerül egy tésztablogra? Nos, arra gondoltunk, megnézzük, a magyarok kedvelt nyaralóhelyein mire számíthat az, aki hozzánk hasonlóan imádja a tésztaételeket.

Egy friss brit felmérés szerint az angol gyerekek több étel származásával nincsenek tisztában. A Brit Élelmezési Alapítvány (BNF) 27.500 általános iskolást kérdezett meg, akiknek 34%-a azt gondolja, hogy a tészta állati eredetű, majdnem harmada azt, hogy a sajt viszont növényi alapanyagokból van. Míg negyedük a halrudacskáról (bár a nevében is benne van) úgy véli, hogy csirkéből vagy disznóból készült.