Ebben a receptben nem az étel elkészítésre, hanem a különleges kivitelezésre, extra megjelenésre helyezzük a hangsúlyt, így a közkedvelt étel teljesen új és izgalmas arcát ismertetjük meg.

Lendüljünk is át a bolognai alap elkészítésén, és egyben tanuljuk meg, ha bizonytalankodtunk volna: a bolognai és a milánói alap közötti különbség az, hogy a bolognai darált hússal készül, míg a milánóiban az nincs, helyette viszont gomba és sonka bőven kerül bele.

Hozzávalók:

• bolognai alap
• lasagne tészta
• reszelt sajt

Elkészítés:

Előfőzzük félkészre a tésztalapokat, majd derelyevágóval szép cakkos csíkokra vágjuk. Rámerjük a bolognai alapot, némi reszelt sajtot, majd tekercseket készítünk. A tekercseket tepsibe sorakoztatjuk. Kanalazunk rájuk a bolognai szószból, majd további reszelt sajttal meghintjük, majd addig sütjük, míg a sajt olvadni, pirulni kezd.

Forrás: http://www.cookingclassy.com

Virsli. Otthon hullámokban tör ránk, hogy épp szeretjük-e vagy sem. Néha megkívánjuk vacsorára csak úgy mustárral, néha jól esik a gyereknek házi hot-dogként, máskor viszont hónapokig fel sem merül, hogy együk. Szombaton gyereknapi szülibuli lesz, gondoltam, újra bevetjük a jó öreg virslit, de ezúttal valami új formában: ilyen helyes kis, fapálcikára húzott hullámokként.

Nem kell hozzá más, mint három dolog:

• virsli (sima, füstölt vagy sajtos) igény szerint
• csomagolt leveles tészta
• tojás

A virslit félbevágjuk, majd beleszúrjuk hurkapálcikába. Átlósan körbevágjuk. Kissé széthúzkodjuk. A réseket körben kitöltjük a leveles tésztából sodort tésztafonallal. Tojással lekenjük, és mehet a sütőbe 15-20 percre 190 fokon. Ketchuppal, majonézzel is tálalható. Boldog szülinapi snack lesz, imádni fogják a srácok. :)

Na, ki diétázik már ezerrel a nyári fazonra? Én most csak azért nem teszem fel a kezemet, mert vadul gépelek... Hétköznapokon még hagyján odafigyelni az étkezésekre, mert az ember el van foglalva napközben a munkával, este a háztartással és a gyerekkel, na de hétvégén?! Az az igazi diéta-próbatétel...

Mert jövünk-megyünk a különféle családi programokra, ahol "karcsúsító étkek" tömkelege vár: pizza, lángos, hot-dog, sós perec, vattacukor... ember legyen a talpán, aki ilyenkor képes nemet mondani, és kivárni, amíg a program végeztével végre hazaesik, és összeüthet magának valami gyors, kímélő harapnivalót, jelen esetben cukkiniből...

Szombat: cukkini ropi

Elképesztő könnyű recept, gyorsan összeüthető akár két "Anyaaaaa, gyereeeee!" felkiáltás között is. Csupán fel kell vágni a cukkiniket, és kiolajozott tepsibe tenni, megszórva ezzel a különleges fűszerkavalkáddal, amit mindjárt leírok. Puhára sütni 15 perc alatt, majd ropogósra pirítani további 3 percig.

Hozzávalók a cukkini tetejére:

• 1/2 teáskanál bazsalikom, szárított
• 1/4 teáskanál fokhagymapor
• 1/2 teáskanál oregánó 
• 2 evőkanál petrezselyem, lehetőleg friss
• 1/2 teáskanál kakukkfű, szárított
• só és frissen őrölt fekete bors
• 1/2 csésze parmezán, reszelt

Vasárnap: cukkini tócsni

A hét utolsó napja olyan lusta. Nem, nem mi vagyunk lusták, a nap ilyen. Aludnánk reggeltől estig. Na, de erre nyilván esély sincs, hisz a gyerek hajthatatlan, menni kell. Ide, oda, amoda. Ha azonban végre hazaértünk, mielőtt összeesnénk, jut néhány perc erre a cukkini tócsnira, ami tortillaként is funkcionálhat, ha elkészültét követően töltelékkel gazdagítjuk. De önmagában is fincsi. Csak összekeverjük a hozzávalókat, és spray-vel kifújt tepsin ropogósra sütjük. Ha lehet, próbáljuk megúszni belőle a lisztet, elvégre diétás verzióról van szó. Ha nagyon lágy lesz a massza, kevés maglisztet tegyünk bele. Szerintem finom. Szerinted?

Hozzávalók:

• 1 csésze reszelt cukkini
• 1 tojás
  
• 2 evőkanál tetszőleges magliszt (ha szükséges)
  
• 1 teáskanál oregánó
  
• Só, bors
  

Forrás:

damndelicious.net

sweetashoney

Májjal láttunk már ilyet, meg aszalt szilvával, de akármilyen banálisnak tűnik, csirkemellel még soha nem követtem el, hogy baconbe tekerjem. Eddig! Felháborítóan egyszerű és finom, és akik félnek a csirkemelltől, mondván, száraz lehet, őket különösen buzdítom arra, hogy elkészítsék. :) A csirkemellet aprókákra kockázod, sózod, borsozod, majd beletekered baconbe. Ennyike.

Egy normál szelet bacon (ha szeleteltet veszel, márpedig...) három részre vágva pont jó. 1/3 szelet bacon épp ideálisan körbeér egy kis darabka pipihusit. A recept szerint a "göngyöleget" barna cukorba kell forgatni (na jó, legyen), és így így sütni rácson kb 45 percig, vagy amíg a bacon pirult és ropogós lesz. A rács alá érdemes alufóliával bélelt tepsit tenni, hogy kíméld magad a sütés utáni sikamikálástól. Szeretnéd mutatósabban tálalni? Akkor szórj rá friss, aprított petrezselymet is. Ha megkérdeznéd, mi lenne az utolsó fogás, amit életem utolsó napján....... na jó nem, ez nem az, de mondjuk a munkahét utolsó napján a legszívesebben ennék: hát ez lenne az. :)

Forrás: www.jocooks.com

Tessék. Még egy pofonegyszerű ötlet, de fogadjunk, hogy sokaknak nem jutott volna eszébe. Pedig mennyire adja magát, hogy újragondoljuk a bundás kenyeret! Mert ez a lenti recept tulajdonképpen ezt csinálja, ínycsiklandó, kreatív édességet csinál gyerekkorom kedvenc reggelijéből. :)

Hozzávalók:

• néhány vastag szelet fehér kenyér
• 1/3 csésze tej
• 2 tojás
• só
• vaj
• fahéj
• cukor

Elkészítés:

A legalább másfél centis vastagságú kenyérszeletek héját vágd le körben, majd kockázd fel a szeletet. Egy tálban keverd el a tejet a tojással és a sóval. Egy másik tálban pedig fahéjat, kristálycukorral. Egy serpenyőben kevés vajat (kb 1 evőkanál) hevíts fel, majd dobd bele a kenyérkockákat, amelyeket előzőleg a tojásos keverékben megforgattál. Segíts a kezeddel, hogy a kockák minden oldala egyenletesen megpiruljon. Majd ha megsült, repítsd a kis bundás kenyérkockákat a cukrozott fahéjba, és hempergesd meg. Ezzel az elegáns hempergetéssel máris kész a különleges desszert, amit akár szerelmetes kedvesednek is kínálhatsz ágyban reggeliként, Valentin napon. :)

Forrás: http://www.recipetineats.com

A spagetti carbonara (vagy szénégető spagetti) eredete körül annyi a vita, hogy parlamenti vitanapot lehetne rendezni róla (az olaszokat ismerve ez nem is lenne annyira meglepő...), egy biztos: egyike az olasz konyha emblematikus darabjainak. A rövid történet mellé adunk két receptet is.

A spagetti carbonara eredete a legendák homályába vész, tulajdonképpen csak apokrif változatok léteznek, és nem lennénk meglepve, ha ez már nem is nagyon változna a jövőben.

Gyorsan felvázoljuk a legelterjedtebb mítoszokat.

A szénégetők

Noha tipikus római ételről beszélünk, az egyik verzió szerint a carbonara az Appenninekben élő szénégetőktől származna, akik munka után a parázsló faszénen dobták össze ezt a nagyon egyszerű, de laktató ételt. Spagetti helyet pennét használtak, mert az könnyebben összeáll a tojással és a sajttal.

A bors

Egy másik változat szerint az étel a nevét csak közvetve kapta a szénégetőkről. Nem ők találták ki, de nagyon népszerű volt a körükben, illetve egy alteória szerint a sok feketeborstól kapott kicsit füstös színt és erről nevezték el.

A II. világháború

A második világégés több elméletben is felbukkan (így alighanem lehet benne valami). Az egyik változat szerint amikor a szövetséges csapatok 1944-ben felszabadították Rómát a jórészt tojásport és bacont ellátmányba kapó katonák és a tésztával még viszonylag ellátott helyiek összedobták, ami jutott és így született meg a carbonara.

Egy másik változat szerint a német megszállás idején sok római középosztálybeli család menekült vidékre, egészen pontosan Ciociaria tartományba, ahol a tésztát tojással, disznózsírral és pecorino sajttal készítették. A háborút követően aztán a rómaiak hazatértek és vitték magukkal a megkedvelt étel receptjét, igaz, kissé átalakítva.

Akad még pár történet, de ezek java része nehezen vehető komolyan. Kedvencünk az olasz gasztronómia egyik alapművében, az Il nuovo cucchiaio d'argento című szakácskönyvben szereplő sztori, mely szerint az ételt eredetileg fekete tintahallal készítették és a színéről kapta a nevét (azaz olyan fekete, mint a kőszén).

Az igazság azonban valószínűleg az, hogy ez az egyszerű, de fantasztikusan finom étel hosszú ideje létezett a vidéki konyhában, és csak arra várt, hogy a római konyha felfedezze és világhírűvé tegye.

És akkor az ígért receptek két személyre:

• 300 gramm spagetti
• 4 tojás
• bacon

A tésztát sós vízben megfőzzük. (Megjegyzés: a sós víz magasabb hőfokon forr, ráadásul a só nem csak ízt kölcsönöz a tésztának, de másképp is fő tőle, szóval egy kis sőt mindenképpen érdemes a vízbe tenni.)

Közben a bacont felszeleteljük, és ízlés szerint ropogósra pirítjuk. A tojás fehérjét és sárgáját felverjük, kis borssal megbolondítjuk

Amikor a tészta megfő (kóstoláskor ne feledkezzünk meg arról, hogy egy kicsit még főni fog, szóval ezen a ponton még jobb, ha egy kicsit nyers), leszűrjük és hozzáadjuk a sülő baconhöz. Hozzáadjuk a tojást és a legkisebb lángon egy-két percig összesütjük.

• 200 gramm spagetti
• 3 tojássárgája és 1 fehérje
• bacon
• reszelt kecskesajt

A fentiekhez hasonlóan elkészítjük a tésztát és a bacont. Elkülönítjük a tojások fehérjét (ebből csak az egyiket használjuk fel) és sárgáját, borsozzuk, majd hozzáadjuk a sajtot. Amikor a tészta kész, hozzáadjuk a baconhöz, de nem sütjük tovább. Hozzáadjuk az összekevert tojást, majd addig keverjük, amíg szép egyenletesen beborítja a tésztát.

Jó étvágyat!

(Fotó: Pinterest)

Életem első almás pitéje darabokra hullott, emlékszem. Kicsit akkor magam is atomjaimra estem a csalódottságtól, nem is tudom, mit ronthattam el. Azóta viszont már úgy gondolom, hogy almás pitét sütni mindenki tud, de aki nem, az a Receptajánlóban is talál útmutatót. :) Én itt és most rendhagyó módon nem egy receptet ajánlok hozzá, hanem egy különleges elkészítési módot. Ennél a verziónál nem a végén szeleteljük fel a kész süteményt, hanem kicsinyke pitécskéket gyártunk, ami bizonyosan időigényesebb eljárás ugyan, de mennyivel imádnivalóbb is!

A töltelék elkészítésénél kevés kukoricakeményítő mehet a masszába, hogy sűrűbb legyen, és biztosan ne folyjon ki. A tészta egyik felét kinyújtjuk, megkenjük baracklekvárral vékonyan, majd erre jön az almás töltelék (amelyben szebb, ha nincs szétfőzve az alma, hanem apró kockákban látható marad a sütiben). A tészta másik felével becsíkozzuk a tölteléket. Idáig szinte minden a hagyományos módon történik, ám itt előveszünk egy nagyobb pogácsaszaggatót, és kiszúrjuk a kis pitécskéinket. Mindet kivajazott, lisztezett tepsibe sorakoztatjuk, megkenjük tojással, és a szokásos módon sütjük. Ha elkészült és kihűlt, akkor porcukorral hintjük, vagy még melegen - fahéjas kristálycukorral. Álom!

Forrás: http://omgchocolatedesserts.com

Nem tudom, ki kezdett már el rágyúrni a nyári strandfazonra, de aki az alábbi receptet elolvassa, az bizonyosan meggyőzi magát arról, hogy ráérünk még a diétával. Ráadásul csak két hozzávaló kell hozzá, valamint egy titkos harmadik, de azt csak a bejegyzés végén árulom el:

• Mogyoróvaj
• Csokoládé
• És a titkos harmadik összetevő

Amikor először kóstoltam mogyoróvajat, valami olyan tömény, édes ízre számítottam, mint amilyen a mogyorókrém, de csalódnom kellett, mert a mogyoróvaj teljesen natúr, cukormentes cucc, amit ebben a nasiban prímán kiegészít az olvasztott édes csoki. Mindössze annyi a teendőnk, hogy előkészítünk papírkapszlival kibélelt muffin formákat, amelyekbe belecsurgatunk egy adagnyi olvasztott csokit, majd megvárjuk, míg megdermed (hűtőbe is tehetjük pár percre).

Ezután jön a mikróban kissé folyósra melegített mogyoróvaj réteg. A muffinsütőt most tényleg tegyük be úgy tíz percre a hűtőbe, mert a mogyoróvaj nehezebben dermed vissza. Zárásként következik még egy réteg olvasztott csokicsorgatás, és jöhet a hűtőszekrény a végleges összedermesztésre. Amikor keménynek tűnik az édességünk, kivesszük a muffinkapszlikból, és tányérra téve kínáljuk. Nem túl alakbarát, az tény, de mint mondtam, én kóstoltam, és tényleg egyből az jutott az eszembe, hogy ráérek még a diétával. Na, és hogy mi a titkos harmadik hozzávaló? Hát Te, kedves olvasó, aki jóízűen elmajszolod a kanapén, ebben a cudar rossz időben. :)

 

 Forrás: http://www.fifteenspatulas.com

Hasonló ételek eredeztethették a "reggelizz úgy..." kezdetű mondást, mert egy ilyen fogás abszolút felséges és olyan laktató, hogy csak reggelire bátorkodjon falatozni belőle az ember, akkor viszont bőséggel, mert valami elképzelhetetlen látvány- és ízorgiára számíthat. :)

Az eredeti receptet kissé módosítva, leveles tésztával készítsd el. Csak háromszögekre kell vágni a tésztát, a darabokat pedig körformában egymáshoz illeszteni. A középső körív közepére kerül majd a töltelék, majd a csíkokat behajtva, a kapott töltött tésztagyűrűt tojással lekenni, sütőbe tolni és pirulásig sütni. Gyönyörűségesen fog kinézni, és extrafinom is.

Hozzávalók:

• 1 csomag leveles tészta 8 cikkre vágva
• 8 szelet bacon előpirítva
• reszelt sajt
• 3 tojásból és néhány szelet kockára vágott pritaminpaprikából, sóval és borssal készített lágy tojásrántotta
• Némi újhagyma vagy snidling apróra vágva

Forrás: http://www.jocooks.com

Ha az olaszok előtt valaki kiejti azt a szót, hogy passatelli, akkor alighanem megcsillan a szemükben az a bizonyos fény, ami ünnepek és igazi különlegességek kapcsán jelenik csak meg.

Magyarországon is népszerűek a pita kenyerek, amiket elsőként leginkább a gyroszosok, falafelesek hoztak be. Manapság azonban egyre több helyen lehet kapni nagyáruházakban is, és különböző töltelékekkel remek, a megszokottól eltérő szendvicsek készítésére adnak lehetőséget.

Egyik este igen hideg volt. Hiába csavartam fentebb a fűtést, és burkolóztam puha takaróba, valami mégis hiányzott, ami melegítsen. Aztán rájöttem: egy finom meleg nasi lesz az! Egyből nekiláttam ennek a visszautasíthatatlan édességnek, de persze eszemben sem volt visszautasítani egy pillanatig sem. A bibi annyi volt vele, hogy sajnos nem eshettem neki azonnal, hiszen hűtőben pihentetni kell a kicsikét. De másnap, amikor készre sütöttem, és végre ehettem belőle, kívülről-belülről olvadoztam, és nem fáztam többé. :)

Hozzávalók:

• 1 francia bagett karikákra vágva
• 1 csésze barna cukor
• 1/4 csésze és még két evőkanál olvasztott vaj
• 6 tojás
• 1 és fél csésze tej
• 1 evőkanál juharszirup
• 1/2 teáskanál vanília kivonat
• 1/2 teáskanál őrölt fahéj

Így készítsd el: keverj össze ¾ csésze barna cukrot, és ¼ csésze olvasztott vajat, és oszlasd el a tepsi alján. Fektesd bele a bagett szeleteket. Aztán egy tálban keverd el a 6 tojást, az 1 és ½ csésze tejet, 1 evőkanál juharszirupot, és ½ teáskanál vanília aromát egy habverővel.  A keverékkel locsold meg a bagetteket úgy, hogy mindre jusson, teljesen beigyák a kenyérkék a finom löttyöt. Majd ¼ csésze barna cukor és ½ teáskanál őrölt fahéj keverékét hintsd a kenyerekre következő rétegként. 2 evőkanál olvasztott vajjal még csurgasd meg. Aztán fedd le fóliával, és tedd 8-12 órára hűtőszekrénybe. 180 fokos sütőben süsd készre, 30-40 percig aranybarnára.

Forrás: https://www.pillsbury.com

Szuperlátványos, szupergyors és szuperfinom snack-et szeretnél sütni? Ez a parmezános, cheddar sajtos, bazsalikomos ropogtatnivaló igazi ínyencség, akár előételként is megállja a helyét. A közelgő karácsonyi partikhoz is bátran felszolgálható, hiszen formavilágában aktuálisra vágható, ha van otthon például csillag vagy karácsonyfa sütikiszúrónk.

Hozzávalók:

• 2 és fél csésze reszelt cheddar sajt
• 1/2 csésze olvasztott vaj
• 5 evőkanál alacsony zsírtartalmú tejszín
• 1 teáskanál kóser só
• 1 és fél csésze finomliszt
• 1 és fél csésze parmezán reszelve
• 3 evőkanál bazsalikom aprítva (szárított is jó)

Bár még nincs különösebben hideg, de lassan belehúzhat a tél. Olyankor pedig nem rossz, ha olyan tápláló étel is van a tarsolyunkban, ami belülről is tud melegíteni. Ilyen alapanyag például a bab. Az olaszoknál külön kategória a babbal készülő, húsmentes tészta: „pasta e fagioli", tradicionális étel. Általában fehér vagy tarkababból készül, valamilyen rövid, például csőtésztával, szinte főzelék sűrűségű levesben.

Alapvetően a földművesek eledele volt, könnyen hozzáférhető, olcsó alapanyagokból, ma már azonban erre is rengetegféle variáció létezik. Akár sűrű, leveses változatot is készíthetünk, paradicsommal vagy anélkül, de a babból és a tésztából saláta is lehet, vagy akár tortellinit is megtölthetünk vele, és persze van ahol azért a húst sem hagyják ki belőle, legalább egy pancetta erejéig. (Az utóbbi kettőről majd egy másik posztban olvashattok.)

Főleg a leveses változatokról annyit érdemes tudni, hogy vagy meg kell enni egy ültő helyünkben a teljes adagot, vagy számítani kell rá, hogy a tészta másnapra megszívja magát a lével, így egy sűrűbb ételünk lesz, az eredetinél jóval puhább tésztával.

(Előre bocsájtom, hogy a következő recept igen nagy adag lesz.)

Hozzávalók:

5 evőkanál olívaolaj
5 gerezd fokhagyma
1 kis vöröshagyma, feldarabolva
¼ teáskanál pirospaprika pehely
1 teáskanál apróra vágott, friss rozmaring
35 dkg pancetta vagy más húsos szalonna, ha valaki szeretne húst bele
5 doboz paradicsomkonzerv, (egész paradicsom, amit kézzel kell összenyomni)
Só
1.3 kg bab
2 babérlevél
1 parmezán kérge, plusz még valamennyi reszelve az ízesítéshez
½ kg tészta
1 kelkáposzta (csak a levelek felvágva)
50 g petrezselyem
bors

Elkészítés:

Közepes lángon melegítsünk fel 3 evőkanál olívaolajat egy serpenyőben. Adjuk hozzá a fokhagymát, a hagymát, paprikát, rozmaringot, és a pancettát (amennyiben teszünk bele). Főzzük két percig, utána tegyük bele a paradicsomot is, főzzük még két percig, majd sózzuk. Adjuk hozzá a babot, töltsük háromnegyedig vízzel, tegyük bele a babérleveleket és a parmezán kérgét- Fedjük le, forraljuk fel, majd vegyük takarékra és főzzük, amíg a bab meg nem puhul. (Ez kb. másfél óra, de attól is függ, mennyire volt előtte beáztatva a bab, esetleg külön megfőzve.)

Ha megfőtt, vegyük le a fedőt, megint forraljuk fel, magas hőmérsékleten. Tegyük bele a tésztát, és főzzük, amíg 'al dente' nem lesz. Dobjuk bele a kelt, kevergessük, 5-6 perc alatt megpuhul. A levesnek sűrűnek s krémesnek kell lenni, éppen egy kis vízzel.

Vegyük ki a babérlevelet, a parmezánt és a pancettát, tegyünk bele reszelt parmezánt, petrezselymet, a maradék olívaolajat, sót, borsot, az ízesítéshez.

Ez rosszul kezdődik: napok óta kibontott negyed főzőtejszín. Egy edény alján pár kanál tejföl. Szerencsére van egy üveg finom Cserpes tej, ez megmenti a projektet. Szárazanyagnak bacon, és egy negyed fonnyadt kígyóuborka. Régóta vágyom rá, hogy egyszer uborkás ételt főzzek, most el sem tudom kerülni.

A baconnel nem lesz gond, csíkra vágva lepirul, mint mindig, az uborka becsületére legyen mondva, hogy ő is szépen viselkedik csíkra vágva, még itt-ott meg is pirul, viszont, amikor a sercegő konglomerátumot meglocsolom egy műanyagflakon alján talált egy deci száraz fehérborral, akkor szinte eltűnik. Az emberi test 70%-a víz, mégis mekkorát tud ütni, az uborkának mekkora része lehet víz? Azaz most már bor.

Elforralom. Aztán belesöpröm az apró kockákra vágott viszonylag sok zöld csípős paprikát, egy apróra vágott fokhagymát, és főleg azért, mert volt otthon, egy kevés felkockázott friss citromhéjat is. Dobok rá két-három zsályalevelet. Aztán már csak a tejtermékek vannak hátra, őket is elegánsan adagolom, a pennét kicsit még keményen leöntöm, és hagyom, hogy a bő tejes szószból felszívja a felesleges levet, és azáltal főjön készre. Végül még egy kis szerecsendió reszelésnek sem állok ellen. Ezért persze senki nem fog Michelin csillagot kapni, de legalább három fokkal ehetőbb volt, mint a hivatásos kolléga csípős-tejszínese. Az uborka meg legalábbis érdekes volt benne – már az a kevés, amit a többszintű hőkezelés után fel lehetett belőle fedezni.

Hozzávalók:
250g penne
10 cm kígyóuborka
5dkg bacon vagy valami szalonna
1 gerezd fokhagyma
csípős paprika
1 dl fehérbor
szerecsendió, zsálya
tejszín/tejföl/tej

Az amerikaiak néha tényleg képesek olyasmit tenni az európai receptekkel, amitől nekünk kicsit feláll a szőr a hátunkon, aztán vagy elcsábulunk és beleszeretünk, vagy felírjuk az amerikai kultúra alacsonyabb rendűségét bizonyító érvek hosszú listájának vége.

Így például borzongató zsírvadász gondolat kirántani a raviolit, de odakint ez nem tabu. Sőt St. Louis egyik helyi specialitása a rántott ravioli. Marhahússal, csirkével, spenóttal és sajttal töltik, majd bepanírozzák és kirántják az ideális ropogós-nyammogós kettős élvezet garantálásához, végül szardellás-fokhagymás marinara szószba mártogatják. Szerintünk elég finom.