Betűtészta



A szülők hisztitűrő képessége véges. Egyszer a legjobb családban is kifogy. Ilyenkor az apuka vagy félmeztelenül dühöngő sivatagi dzsinné változik, akinek az ordítása messzire repíti a vinnyogó szurikátákat, vagy elmosolyodik és előránt egy zacskó betűtésztát. Életemben először az utóbbit választottam.

A petrezselyem



Aki a petrezselyem szóból a görög petros „kő” szót hallja ki, az nem jár rossz úton. A szelion annyit jelent „növény”. Ezzel kiegészülve meg is van a magyar petrezselyem és az angol parsley ősalakja. Valami olyasmi történhetett, hogy a köves, sziklás tájban, termőföld látszólagos jelenléte nélkül növögettek ki a petrezselymek, akárcsak számtalan más mediterrán növény.

A szerecsendió



Ez a titokzatos és nagyszerű fűszer az elmúlt évszázadban a világkonyha egészen hétköznapi összetevőjévé vált, és ezzel együtt nagyjából el is feledkeztünk a nagyszerűségéről.

Melyik a legjobb tészta?

Hülye kérdés persze, mert ahogy az ember nem választ a jó dolgok közt, hanem mindet kéri, úgy a tészták közt sem kell választani, hanem mindnek meg kell találni a helyét. De mégis, ha volna efféle képzeletbeli verseny, melyik fajta tészta állna legközelebb a szívetekhez?


Teljes kiőrlésű

Ezek a teljes kiőrlésű tészták jellegzetes barna színnel rendelkeznek. Készülhetnek rozsból, búzából, vagy kukoricából. A nem túl vonzó látványért pedig kárpótol a magas rosttartalom.

Durum
A durumtésztát a mediterrán térségben őshonos durumbúzából állítják elő. A durumdara egységes fehérjeszerkezetének és nagyobb sárga pigment tartományának köszönhetően tojás nélkül is jó állagú tészta készíthető belőle. Az ilyen olasz típusú tészták főzési ideje rövidebb, mint a hagyományos tésztáké.

Tojásos
Magyarországon a hagyományokból adódóan tojásos tészta terjedt el, amely egy speciális, kimondottan tésztaipari célra előállított, értékes lisztből készül. A tojásnak köszönhetően szinte az összes vitamint tartalmazza, ráadásul jelentős koncentrációban. A választásnál továbbá fontos szempont lehet, hogy a tojásos tészták gazdag ízvilággal és ruganyos állaggal rendelkeznek.

Üvegtészta
Az Ázsia konyha nyomán terjed el. Semleges íze miatt, jól ízesíthető, remekül átveszi az étel ízét, aromáját. Az általában rizslisztből készített hófehér tésztát, többnyire halételek mellé szokták adni.

Címkék: alapanyagok

Találkozás a vargányával



Szinte észrevétlenül kúszott be az életünkbe a gomba ősszel, szégyenszeme egy zacskós pestóporral, de el is szégyelltem magam, és gyorsan kimentem a piacra, hogy megvegyem a legszebb gombát: épp az imént találtam egy alapreceptet Locatellinél. Ennél nekem sem kell több.

Kotányi gombás pestoporos gyufametélt



Minden valamirevaló gasztroblogger bokánrúgna, ha elárulnám neki, hogy zacskós tésztaszószhoz nyúlok. A gasztronómiai tudatosság alapköve a természetes anyagokhoz való ragaszkodás és a nagyiparitól való óvakodás. Akkor jöhetnek a rúgások.

A strozzapreti



Az olaszok a legviccesebb neveket találják ki a tésztáiknak, és ezek közül is az egyik legkifejezőbb a strozzapreti, ami magyarul annyit tesz: „papfojtogató”.

Persze számos legenda létezik a szó eredetéről, hogy ezt a tésztát a papok annyira imádják, hogy szinte belefulladnak, vagy, hogy a tésztát jellegzetes mozdulattal összecsippentő asszonyok mozdulata a „papfojtogatás”, vagy éppen ezen asszonyok férjei kívánják, hogy „fulladjon meg a pap, akinek a feleségem a tésztát gyúrja, csak azért, mert egyházi birtokot bérelek”. Egy biztos: az elnevezés „az északiak antiklerikalizmusát tükrözi”.
A stozzappreti mindenekelőtt friss tészta, de van belőle száraz változat is, alakja nem uniform, hiszen minden szem egy kicsit más, és így szépen tükrözi a kézműves munkát – még száraz formájában is. A szó jelent még egyfajta ricottás-spenótos gombócot is, amit magában, vagy tortellinibe töltve is fogyasztanak. A legjobban a magyar copfocskára hasonlít, de annál sokkal lágyabb, kevésbé galuskaszerű, tulajdonképpen az egyik legfinomabb friss tészta. Ezt a paradicsomszósszal leöntött strozzapretit Genovában lőttem a Porta Soprana árnyékában, az Il Barbarossa nevű kávézó/bárban.
 

Öt másodperc



A nyár az év egyik legnehezebb időszaka. Különféle technikai és más jellegű nehézségek miatt kimaradt egy-két adás a mástésztán, de amikor m ár annyi dolgom volt, hogy főzni se jutott időm, akkor jöttek a gyorskaják. Az első tippem, hogy elugrottam a Hunyadi téri Culinarisba, hogy leszüreteljem a tésztával kapcsolatos termékeiket. Na, és mit vettem? Természetesen pestót és szárított paradicsomot – többek között.

A tarhonya



A tarhonyáról gyerekkoromban csakis a targonca tudott eszembe jutni, de legalább szerettem. A tarhonya még az avas üzemi zsírból is kihozta a legjobbat – egyszerűen jól állt neki az előpirítás, meg az olcsó paprikapor – ez ilyen szocializmusálló étek – nyilván nem ez volt az első gasztronómiai vészkorszak, amit túlélt.

Véletlen harmóniák

Iszonyú jól hangzott, hogy toszkán vadnyulas szószt rakok a durum-farfallére. Ráadásul drága is volt – ki kívánhatna ennél többet? Mégis inkább baleset lett belőle.

A pákkeri

 

 



Az itthon kapható tészták egyik leglátványosabbika. A pákkeri olyan vastag csövecske, mintha egy slagot vágtak volna gusztusos szeletekre. Sok mindenre jó, miközben eredetileg nem is evés céljára találták ki.

Ab ovo



Kényelmes érzés úgy beleülni egy témába, hogy még szinte semmit sem mondtunk el róla. A tésztával kapcsolatban annyi mondanivaló lehetséges, hogy nehéz is belegondolni. Az alapanyagoktól a hozzávalókon és a történelmen át a kulturális vonatkozásokig, az egzotikus tésztákig és így tovább. Mivel még ennyire nem mondtuk el semmit, az alapoknál kezdjük. Azaz a tojásnál.

Hogyan készül a tészta?

Amikor egy kommentelő hiányolni kezdte, hogy nem írtunk a kézi tésztakészítésről, azt válaszoltam neki, hogy azzal kezdtünk, és aztán jobbak utánanéztem és kiderült, hogy az a poszt, amit első posztnak szántam, egyszerűen elveszett, vagy fel sem tettem, nem tudom. Most pótolom a mulasztást.

süti beállítások módosítása