Az ősz íze: dukkah

Kevés az olyan fűszer, amiben mogyoró is van. Az ősz viszont valahol édeskés, meleg, (mogyorós) is egyben, ezért örültünk meg a dukkah-nak, mely villámgyorsan elkészíthető és képes átvarázsolni a sütőtököt, gombát, sárgarépát, de még a kenyérhéjat is.

egyptiandukkah.jpg

A házitészta evolúciója: vér & glutén

Mi köze a tésztának az örök élethez, az indiai sadhuk bölcsességéhez vagy a maszáj vérleveshez? Lehet belőle értékes táplálék vagy sokak számára megmarad tiltólistás szénhidrátbombának? A gluténtörténelem kezdeteinél folytattunk ásatásokat.

massai01.JPG

Fehérjedús salátamű

Tele ásvánnyal, vitaminnal, tápanyaggal - lehet, hogy kissé újszerű, de legyünk nyitottak: ez a saláta nem köret, abszolút főszereplő az asztalon. Mint más „húsnövények” és magvak, melyekre érdemes ráhangolódnunk.

feh_sal04.jpg

Design & tészta: mit, kinek, mikor, mennyit?

A „Slow Food” mozgalom Bolognából indult ki, de Firenze is gyorsan belassult: első osztályú konyhai designt mutatunk be kortárs toszkán módra, carrarai márványból. És: miért fontos a tészta mennyisége, mi határozza meg a minőséget, a liszt értékét, mit nézzünk a csomagoláson, hogyan működik a táplálkozás mátrixa napjainkban, különböző életkorokban?

03.jpg

Brazil gaucho-grill

A gauchók Dél-Amerika pampáinak urai és talán kevésbé ismertek, mint a focisták, de a népszerűség valószínű nem is izgatja őket annyira. Szabadok, mint a madár, és étlapjukon szinte kizárólag „churrasco” szerepel.

Sp18_gaucho4f.jpg

Borsó, a főzeléken messze túl…

Vidáman ropogtatjuk az első borsószemeket, de milyen opciót nyújthatnak a levesen, a főzeléken és a borsós omletten túl? Miért kiváló sűrítő a borsó és hogyan lesz belőle ízletes asztali mártogatós vagy egzotikus, meleg saláta percek alatt? Lerántjuk a leplet a borsó „titkos” hiányosságáról is, ami persze nem végzetes hiba.

Sp14_bors11.jpg

Szűzföldek az olíván túl

Az olívaolaj szinte már kötőszóként szerepel írásainkban, ezért új „extra szűz” területek felfedezésére indultunk...

Sp10_oil8.jpg

A nyomtatott ételeké a jövő?

A húsfeldolgozás túl nagy energiát emészt fel, a kialakulóban lévő fehérjehiányt viszont valahogy pótolni kell. Lehet, hogy a pokolra küldött műételek oldják meg a jövő proteinproblémáját?

foodpr02.jpg3D-s pizzanyomtató (Forrás>>) 

Sajtok sajtja: parmezán

parm_reg.jpg

800 éve ugyanúgy készül, imádta Boccaccio, Casanova, Molière és Thomas Jefferson, fűszer, fehérje- és kalciumforrás egyben, sőt, laktózmentes is: fogyasztását Olaszországban 8 hónapos kortól ajánlják és Roberto Vittori révén ma már szerves része az űrhajósok étrendjének is. Mindent a parmezánról, azaz végigjárjuk a világhírű olasz gasztro-termék fordulatos útját a reneszánsztól kezdve, ínyenc amerikai államférfiak hathatós közreműködésén át egészen napjaink PDO-megjelöléssel biztosított korszakáig...

Szupertáplálékok: a kétarcú óriás

Ki más lehetne ő, mint a természet törékeny héjba zárt energiabombája, a tojás? Viszontagságos 20. századi történelme során az égbe emelték, majd nemkívánatos elemnek minősítették, pletykákat terjesztettek róla, a ’90-es években pedig végre elkezdődött máig tartó rehabilitációja. A 21. században remélhetőleg újra mindennapjaink része lesz a sárga-fehér szupereledel, mely tartalmi és formai harmóniájával magát az időtlenséget jelképezi.

 01_test__teszta.jpg

Jó tulajdonságait felsorolni is nehéz:

Fehérje, ásványianyag- és vitaminbomba, mely tartalmazza a növekedéshez szükséges aminosavak leggazdagabb keverékét. Mintha azért kaptuk volna, hogy azok, akik még nem tudnak „vadászni” is megfelelő mennyiségű proteinhez jussanak általa. (Ha vadászni nem is, de tojást csenni minden emberkölyök tudott már évezredekkel ezelőtt is. Meg persze a felnőttek is, ínséges időkben.)