Csak 3 hozzávaló: édesburgonya gnocchi

Először féltem kipróbálni, mert milyen fura már, hogy sárga a színe, és egyáltalán, milyen lesz a íze, és ugyan, hagyjatok már engem az édes burgival. Másodszor is féltem tőle, mert hát krumpliféle, és mint olyan, az ördögtől való annak, aki diétázik. Harmadszor viszont már felbátorodtam, és nekiálltam életem első édesburgonya gnocchijának, a lelkemben megnyugvással, mert mai fejjel tudom: egészségtudatosan étkezve is fogyasztható, és az íze egészen rendkívüli.

imgp6748_3.JPG

Aki még vacillál, higgyen nekem, érdemes megbarátkozni vele, mert: magas az antioxidáns tartalma, gazdag béta-karotinban és mangánban, utóbbi segít energikusnak érezni magunkat. Emellett jó a szívnek, stabilizálja a vércukorszintet, és C- és D-vitaminban is bővelkedik, há' hülye lennék nem megenni. Pláne, ha ilyen finom is. :)

Hozzávalók:

  • 1,5  csésze édes burgonyapüré (1 db nagyobb édesburgiból)
  • 1-1,5 csésze liszt, ki amilyet kíván a "vallása" szerint :)
  • Csipet só és bors

imgp6654_2.JPG

Elkészítés:

Csak keverd össze a puhára főzött édesburgonyát a liszttel és a fűszerekkel, amíg homogén tésztát nem kapsz. Formázz belőle hosszúkás, vékony hengert, vágd kb 3 centis szeletekre, majd például villával formázd szépre úgy, hogy a kis párnákba lenyomatot készítesz vele. Sós lobogó vízben főzd készre. Tálalhatod bármilyen husi mellé, én fűszeresvajas, natúr csirkemellel próbáltam ki, a fűszervajjal meglocsoltam kissé a gnocchikat is. :)

rsz_how_to_make_gnocchi-1_1.jpg

Forrás:

http://www.euphoricvegan.com
http://simplerootswellness.com

 

Multikulti házitészták különleges lisztekből

Különböző kultúrák találkozása általában a legjobbat hozza ki mindenből, így a tányérból is. Ezúttal a büszke Lombardiába és a napfényes Szicíliába teszünk ízutazást, a helyi tésztakülönlegességeket pedig prémium hazai lisztekkel kombinálva készítjük el. Olyan ez, mint a lecsóba, paprikásba dobott olasz napérlelte paradicsom: új ízeket, perspektívákat nyit meg előttünk...

fresh_pasta.jpg

Így ettünk mi – Stex

Lassan szokásunkká válik, hogy olyan helyeken eszünk tésztaételeket, amelyek nem erre specializálódtak. Mai áldozatunk a fővárosi József körúton található Stex étterem és söröző, ahová igazságtalanul későn tértünk be egy hétköznap éjszaka.

étterem cím.jpg

Chilis-mangós királyrák Miskolcon

A márciusban megnyitott Zip’s Brewhouse a miskolci belvárosban igyekszik kitűnni a magyar sörözői vendéglátás átlagos színvonalából, ami nem egy óriási feladat, pláne, ha az embernek egy olyan pöpec kis sörüzem van az étterem végében, mint nekik. Annyi biztos, hogy sörözőként és sörtechnológiai bemutatóteremként vetélytárs nélkül állnak az országban. De milyen a tésztájuk?

Pastaparádé a Chefparade-ban



Mivel én már a legtöbb tésztareceptemet megfőztem, ezért úgy döntöttem, mások konyháiba fogok elnézni. Ennek első változata az, hogy bekéredzkedtem a Chefparade Főzőiskola régóta nagy sikerrel futó pastaparádé kurzusára (>>>).

Jó félórás késéssel kezdünk, végül a három hiányzó egyáltalán nem fut be. Kedves fiatal srác a szakácsunk, Péter András, tavaly érkezett haza nyolc év olaszországi szakácskodás után, elég határozott elképzelései vannak az olasz konyháról és a tésztaételekről. Bele is vágunk azonnal, mindenféle alapművelettel kezdjük, paradicsomhámozás, hagymaszeletelés, ezeket sem árt megtanulni. A srác olyan szinten profi, hogy ha szeletelni kezd – elképesztő sebességgel - akkor soha oda nem néz, nehogy véletlenül elvágja az ujját.



Közben nem mindig tudjuk pontosan, mit miért csinálunk, a fenti dolgok pl. egy paradicsomszószhoz kellenek, de képtelen vagyok rájönni, hogy a háromféle tervezett étel közül, melyikhez kell paradicsomszósz. Végül persze megtudom, de az elejéről kicsit hiányzott valami összefoglaló – talán a csúszás miatt.

Amúgy jól van összerakva az együtt töltött három óra. Először feltesszük a hosszan fővő dolgokat, pl. paradicsomszósz, aztán meggyúrjuk a tésztákat, majd elkészítjük a töltelékeket, és végül nekiállunk tésztát nyújtani.



Laza kézzel adagolom a szerecsendiót és a borsot, így az első kóstolásnál kiderül, hogy a ravioliba szánt spenótos rikottás töltelékem pszichedelikus szer lett véletlenül, de akkor már nincs visszaút. Ezen kívül tele vagyok sikerélménnyel, mindennel én leszek kész először, amit nem tudok hová tenni, mert főzőiskolában általában csak ügyetlenkedni szoktam.

A felhasznált alapanyagok korrektek, a zöldség – spenót, bazsalikom – kifejezetten szép, egyszer akad csak fenn a szemem, amikor a körtét flambírozzuk, és András a kezembe nyom egy Napoleonos üveget, amire nem is olyan kisbetűkkel az van ráírva, hogy „ízesített vodka”. Lehet gondolni, hogy úgy is elég belőle az alkohol, de akkor mit is teszünk a tésztaszószunkba? Brandy-aromát? De, meg egyáltalán, mi vehetne rá engem, hogy bármiféle célból egy ilyen üveghez nyúljak?



A legnagyobb poén mégis a tésztagyúrás, nyújtás, amitől világéletemben idegenkedtem, mintha itt akarnám meghúzni azt a vékony határvonalat, ami elválaszt egy igazi háziasszonytól. Most azonban bedobtak a mélyvízbe és kiderült, hogy tésztát gyúrni tiszta élvezet, önfeledten kreatív, néhol taktilisan erotikus élmény, igaz a tésztagépekkel nem könnyű boldogulni, az eredmény viszont lenyűgöző – eleinte nem is gasztronómiailag, hanem építészetileg, anyagismeretileg, hogy ezt az anyagot ilyen egyszerű összetevőkből készítettem a saját kezemmel.

Amikor a gnocchit kezdtük volna kifőzni, akkor ért a legszomorúbb csalódás – nem vigyáztam eléggé a tésztagombócomra, otthagytam a gyúróasztalon, és amikor érte-mentem, hogy felhasználjam, már csak egy hatalmas begyúrt maradéktömböt találtam, a takarítónéni nem várta meg, míg elmegyünk, előredolgozott, és lenyelte az én alapanyagomat is  - így én a szakácséval dolgozhattam tovább, ami minőségileg valószínűleg előrelépés lehetett, de mindenképp rosszul érintett a saját kézimunkám elvesztése.



A végén három tészta került ki a kezünk közül. Egy paradicsomkockákkal és barnított vajjal leöntött spenótos-rikottás ravioli (ezt brutálisan elszerecsendió- és borsoztam), egy szimfonikus, komplex petrezselymes csirkés canelloni tepsiben sütve – ehhez kellett a paradicsomszósz, és egy körtés gnocchi, amihez az ízesített vodkát használtuk. Ez utóbbi külön érdekelt, amióta az Il Basilicatóban ugyanennek a receptnek az ehetetlenül unalmas változatát kóstoltuk. Elégedetten állapítottam meg, hogy ez a változat sokkal ízletesebb, nem a recepttel van baj.

Persze nem tudtuk mind megenni, sőt a sok kóstolgatás után pár falatnál több nem ment le a kész kajákból, viszont így legalább napokra elegendő olasz minőségi kajával értem haza, sőt a szemfülesebb háziasszonyok egy csomó meggyúrt, félkész tésztát is hazavittek, így nekik a gasztronómiai fejlődésen kívül eléggé konkrét hasznot is hajtott az esemény.
 

Töltött gnocchi megvan?



Sokáig nem volt szimpi, aztán az életem megint olyan fázisba lépett, hogy szinte megváltóként néztem a félkész kajákra, és a régi reklámszlogen egy változata kavargott a fejemben: több konzerv – több munkaidő.

A gnocchi mint világjelenség



A búzasöréről is világhírű Kelheim egyben a bajor nudlisodrás központja is. Ők ugyanis sodorják, és ennek megfelelően a neve Fingernudel. Bűvös Szakács arról számol be, hogy a regionális gasztronómiai tudatosság jegyében a kelheimiek még demonstráltak is a nudlijukért, mert úgy érzik, a globális tészták, pl. a pizza kiszorítja a hagyományost. Ismerjük meg a krumplinudlik kalandos világát a Bűvös Szakácson!

Gorgonzolás gnocchi brokkolival



Ez a recept annyira csodás, és Füge annyira szépen írja le a gnocchi elkészítését, hogy lassan most már tényleg leküzdöm a macho beidegződéseimet és egyszer magam is meggyúrom ezt a tésztát.

Gnocchi zsályás erdei gombával



Renidani az az elfoglalt nő, aki képes otthon gyúrni a tésztát, ráadásul nem is akármilyet, hanem ilyen kedves krumplisat: gnocchit, amihez előbb még krumplit is kell főzni. Ezentúl persze nem egy bonyolult dolog, és van benne valami olaszos letisztultság, amit szeretünk, és amire legtöbbször csak vágyunk.
 

Gnocchi medvehagymás paradicsomszósszal

Az az igazság, hogy nem csak én főzök tésztát a magyar interneten, sőt azt kell mondjam, hogy sokan nálam sokkal ügyesebben főznek tésztát, ezért véget vetek a saját egyeduralmamnak, és ezentúl sztárvendégeket is hívok a blogba, több kanál jobban kever alapon. Az első vendégem Mirelle.