Chips torta?

Luke Vincentini, tortaművész áll leejtős kreálmányaira bukkantunk az Instagramon. Desszertjei extra finomak, de ez neki már nem nagy szám, így extra módon ráment a külcsínyre is a belbecs mellett. Az élethű és díjnyertes kreatív formatorta az, amelyik nem tortának néz ki első ránézésre, na, ez a kihívás abszolút sikerült neki, szerintünk eddig a nekünk tetsző legjobban. #tortatrend

artist-creates-hyper-realistic-cakes-inspired-by-objects-and-fruits-5d8869bba7a50_880.jpg

artist-creates-hyper-realistic-cakes-inspired-by-objects-and-fruits-5d8869afa51b4_880.jpg

artist-creates-hyper-realistic-cakes-inspired-by-objects-and-fruits-5d8869b5a64b7_880.jpg

artist-creates-hyper-realistic-cakes-inspired-by-objects-and-fruits-5d8869a2cf11c_880.jpg

Forrás: Instagram

Ne félj a surimitől

Nem harap, hisz nem is rák. Semmi köze hozzá, valami sneci van aromásítva rákízűre, viszont egy szép rákocskás, garnélás pastát akár tönkre is tehet, ha spórolásból surimit teszünk hozzá, úgy, ahogy hallal sem szoktuk keverni a rákos ételeket.

surimi_1.jpg
Tehát, ha nem dőlünk be az átlátszó rák-image-nek, akkor szabad a pálya, lehet vele csinálni bármit. Megmondom, mit érdemes. Tapasztalatból tudtam, ha kicsire vágom, akkor szétolvad és az íze is elmegy, ezért a rákrudacskát hosszában vágom kétfelé, majd rádobom az olíva és vaj keverékében kis lángon melegedő félbevágott fokhagymákra, hozzáteszek pár csípős zöldpaprikakarikát, vagy valami ilyesmit, aztán továbbra is lassún (ha feltekered, a surimi elengedi azt a kevéske kis ízét is) kicsit megpirítom – ekkor, ha lett volna otthon vodka, valószínűleg meglocsoltam volna, majd lazán flambírozom, de nem volt, ezért ezt csak képzelem -  aztán fellocsolom egy kis főzővízzel, majd egy kis tejjel, esetleg tejszínnel, végén, ha van otthon valami zöld (újhagyma, snidling, stb), akkor egy keveset ráaprítok, illetve nyilván a parmezán sem tesz rosszat neki. Én itt csak egy pár karika zöldpaprikáig jutottam.

A surimi így ernyedt rongycafatokként pihenget a tésztánkon, kicsit, mintha egy szétszedett sushit applikáltunk volna rá, és lehet élvezni a kicsit kényes állagát is, szóval, nem kell félni a surimitől, csak máshogy kell vágni. :)

Persze nyilván mást is lehet vele csinálni. Ti mit csináltok vele különben?

Csirkés csusza

Néhány napja éjszaka rettenetes dörgésre és villámlásra ébredtem hajnali háromkor. Több ablakban is láttam fényeket, sokan felriadtak az erős hangokra. Nem aludtam ki magam, az egész napom kótyagosan telt. Este korgó gyomorral értem haza, de nem volt kedvem és erőm bonyolultat készíteni, így egy finom egytálétel mellett döntöttem. Amíg sült a sütőben, én fél órára le is dőltem...

csirkes_csusza_1_kesz-700_1.jpg

Hozzávalók:

  • 200 g Gyermelyi csusza tészta
  • 400 g csirkemell
  • 60 g vaj
  • 3 dl tejföl
  • 200 g reszelt sajt
  • 1 csokor petrezselyem
  • bors

Elkészítés:

A tésztát kifőzzük. A csirkemellet kockákra vágjuk, sózzuk, borsozzuk, és forró serpenyőben, vajon, pirosra sütjük. A reszelt sajtot a tejföllel, a felaprított petrezselyemmel és a hússal együtt a tésztával összekeverjük. Egy tűzálló tálat kivajazunk, és beleöntjük a tésztaegyveleget, tetejére még reszelt sajtot szórunk. Előmelegített sütőben 180 fokon 30 percig sütjük.

Jó étvágyat! 

A főétel mellé javasolok egy könnyű frankfurti levest. :-)

- KockacZukor -

Trend: hámozd meg a hámozhatatlant

Különös trend terjeng a neten, azon gyümölcsök, zöldségek lecsupaszításáról, amelyeket egyébként nem szoktunk meghámozni. Egyesek élnek-halnak ezért, már Youtuberek is szakosodtak erre a területre, itt van mindjárt egy bejegyzés, amit több mint 3 millióan néztek már meg arról, hogy milyen különösen néznek ki meghámozva például az eper vagy a szőlőszem. Én is meg szoktam hámozni egyébként a grapefruitot a belső hártyájától, mert keserű, de ennél durvább dolgokra nem vetemedtem. :)

dyd4v_cuwaezk3m.jpg

Klikk a videóra:

Tojásos tarhonya ínycsiklandozó bacon ropogóssal

Készíts gyorsan és egyszerűen fantasztikus egytálételt a családnak. 

Leves pennével

Ha levestészta, akkor nem csak cérnametéltből áll a világ. Szerencsére. Véletlenül sem szeretném bántani a sokak által kedvelt fajtákat, mert van, aki meg éppen enélkül a tészta nélkül nem tud elképzelni egy jó vasárnapi húslevest, de nekem túl vékony, és túl könnyen „kiszökik" a kanálból például a cérnametélt. Nézzünk körül, milyen egyéb lehetőségek vannak még.

penne_leves.jpg

Némely helyen írják, hogy a spagetti is alkalmas levestésztának, ha feldaraboljuk. Valóban. Bár soha nem éreztem eddig rá késztetést. Ahogyan például a pennére sem gondoltam, mint alkotóelemre, pedig nem egy nemzetközi receptben látható hasonló. Ezt a receptet talán érdemes kipróbálnotok, nekünk bevált:

Hozzávalók:

  • ¾ bögre répa
  • ¾ bögre zeller
  • ½ bögre hagyma
  • 2 gerezd fokhagyma
  • 2 evőkanál friss petrezselyem
  • 4 ágacska kakukkfű
  • 17 dkg csirkemell
  • 2 evőkanál vaj
  • 2 bögre tejszín
  • 1 és ½ bögre penne
  • 2 bögre húsleves lé
  • 2/3 bögre borsó

Fűszerek: só, bors, fél teáskanál zsálya, 2 babérlevél
2 evőkanál liszt, 2 evőkanál olívaolaj
½ bögre száraz fehér bor

Elkészítés:

- daraboljuk fel a hagymát, a répát és a zellert is, keverjük össze őket, majd a tegyük bele az összenyomott fokhagymát
- vágjuk vékony csíkokra a csirkét, sózzuk, borsozzuk
- pirítsuk meg a csirkét egyenletesen, szép világosbarnára, majd pároljuk 5 percig, mikor kész, tegyük félre a húst, de tartsuk meg az edényt
- tegyük vissza a főzőfelületre, elég olaj legyen az alján, hogy elfedje, ha meleg adjuk hozzá a zöldségeket és a zsályát, ízesítsük sóval, borssal
- süssük, gyakori kevergetés mellett, amíg megpuhulnak a zöldségek
- ha a hagyma átlátszóvá vált, tegyük hozzá a vajat, és olvasszuk fel, adjuk hozzá a lisztet, kevergessük
- öntsük bele a bort, tegyük bele a kakukkfüvet és a babérlevelet, tejszínt és a húslevet, forraljuk fel
- tegyük vissza a fazékba a csirkét, tegyük bele a tésztát, újraforrásig, aztán főzzük alacsonyabb lángon 15-20 percig időnkénti kevergetés mellett, amíg megpuhul a tészta és a csirke
- vegyük ki a kakukkfüvet és a babérlevelet, kóstoljuk meg a fűszerezést, aztán tegyük hozzá a petrezselymet és a borsót
- további 3-5 percig főzzük közepes lángon
- ha kész, tálaljuk

Lecsós tészta

Soha nem tudok ellenállni egy jó kis fúziónak. Elismerem, hogy a lecsós tészta nem egy világrengetően innovatív ötlet, de valakinek ki kellett próbálnia. Nem a kedves olvasó dolga, hogy kockáztassa az ebédjét légből kapott ötletekért. :)

lecsos_1.jpg
Ahogy nő a tapasztalatom, a lecsó is egyre finomabb lesz, már nem a különféle disznószármazékok helyes és túlnyomó arányaiban látom a siker kulcsát, hanem pl. a paprika helyes megválasztásában – nyár végén nem ritka, hogy fonnyadt kápiát árulnak lecsópaprika árban. Ilyenkor érdemes bevásárolni. A kápia ízben gazdag, édes, savanyú, intenzív, ráadásul gyönyörű élénkpiros színt kölcsönöz a lecsónak. A lecsópaprika használatát már a minimum felé tolom, egyszerűen silány íze van, addig jó, amíg észrevehetetlen. A lecsó amúgy is híres a variálhatóságáról – tojásos, rizses verzióit soha ki nem állhattam.

Persze nem voltam igazi radikális szintetizátor, mert nem pennét vagy rigatonit hívtam a tésztához, hanem egy jól kézre eső, szinte magától értetődő - szabálytalan négyzetlapocskákból álló - csuszatésztát. De annyit azért megtettem, hogy egy serpenyőben némi olívaolajon két átnyomott fokhagymát és csilit melegítettem, aztán ráborítottam a csuszatésztát, majd apróra vágott bazsalikomot, mentát, rá egy diónyi vajat, egy kanál főzővizet, és hagytam pár percig összeérni ezt az olaszos gondolatot.
Szervíroztam, majd a tetejére lecsót szedtem. A piros lecsólé szépen összefolyt a tészta fokhagymás, vajas, olajos zsírjával, és együtt kifejezetten kellemes ízű fogást adtak. Tehát semmi akadálya annak, hogy ha csak egy fél adag lecsó maradt otthon, némi fokhagymás csuszatésztával örvendeztessük meg.  :)

Olajat a vízbe vagy sem? Mi az új trend?

Végre fény derült a miértre. Lehet, hogy mások számára ez egyértelmű volt, de én sokáig nem voltam tisztában azzal, hogy miért is ne tegyünk olajat a tészta főzővizébe. Vannak, akik így csinálják, vannak, akik úgy, ki-ki ragaszkodik a módszeréhez.

f5ddff92e5631d5f88212e2a8da1d717.jpg

Valaha én is hallottam, ami ma már közkeletű, hogy azért kell olajat tenni a vízbe, hogy a tészta ne tapadjon össze. És valóban, ez hasznosnak is tűnt, bár ha nem szósszal készült, akkor a leszűrés után, ha egy kicsit hűlt, mégis egy összeállt csomag lett belőle.

Aztán persze ugyanígy sok helyen olvastam, hallottam, hogy nem szabad olajat a vízbe tenni. De miért is? Mit árthat? Most egy cikkben végre felfedeztem a magyarázatot, ami meggyőzőnek tűnik, és talán másnak sem volt a dolog egyértelmű és világos, hogy akkor a szósz, úgymond lecsúszik a tésztáról, nem tud úgy megtapadni a felszínén, mintha simán vízben főzzük. Így a tészta nem szívja be, nem veszi át igazán az ízeket. Így tulajdonképpen a gasztronómiai élményből veszítünk.

Az összeragadást pedig úgy akadályozhatjuk meg, hogy a főzés első pár percében kevergetjük a vízbe dobott tésztát. Ugyanis az első néhány percben oldódik le a keményítő a tészta felszínéről, így ha a tészták ilyenkor egymáshoz érnek, összeragadnak, és gyakorlatilag együtt főnek meg.

Az ízek igazi összekeveredéséhez azt is érdemes tudni, hogy forró tésztát (nem leöblítettet) forró szósszal kell keverni. A leöblítés a kihűtésen kívül azért is rossz ötlet, mert lemossuk vele a tészta felszínén maradt kis keményítőt, ami egy kicsit megsűríti a ráöntött szószt. Sőt tojásos tésztaszószok esetében azért sem árt egy kis főzővizet megőrizni, mert ha ezt belekeverjük a szószba, mielőtt hozzátennénk a tésztát, akkor a tojás nem ugrik össze nekünk „rántottává", amikor hozzáér a forró tészta.

Az öblítés csak tésztasaláták esetében képzelhető el, és a szokás egyáltalán onnan eredhet, hogy régen nem 'al dentére' főzték a tésztát, hanem sokkal puhábbra, és a hideg vízzel kvázi sokkolták, hogy ne legyen pépes.

Soha ne törjük össze főzés előtt a hosszú tésztákat!

Spagetti vénboszorkány módra

A Spagetti vénboszorkány módra tulajdonképpen egy carbonara alaprecept, amit cukkinival megbolondítunk.

zucchini-carbonara-b_id_14b010fe_b_lecker_w_610_cg_c.jpg

Mivel a feltét gyorsan elkészül, először a tésztát teszem oda főni. A nagy kérdés, mennyire legyen sós a víz. Alaphelyzetben lehet nagyon, mint a tenger Szicília partjainál, hiszen a víz döntő többségét úgyis leszűrjük, de azért nem árt vigyázni (hogy miért, az majd később kiderül).

Már lobog a víz, amikor elkezdem megcsinálni a feltétet (egy tésztablogon az ilyesmit nyilván nem kell külön hangsúlyozni, de azért néha nem árt elismételni: a tésztát nem törjük el, egyben tesszük a vízbe).

Hozzávalók:

  • Fokhagyma egészben (mert lusták vagyunk összevágni; mert ki lehet szedni a gyereknek, aki általában nem szereti; mi viszont igen, különösen a krémes belseje miatt. Addig pirítom, amíg az egyik oldala barna nem lesz.)
  • Háromfajta hús (prosciutto, ham, bacon)
  • 100 gramm tészta / fő
  • 10-15 dkg hús / fő
  • 10-15 dkg cukkini / fő
  • 700 ml tejszín (esetleg lehet egy része tej)

Amikor a tészta bekerül a lobogó vízbe, érdemes belehúzni, hiszen alig pár percünk marad, és az időzítés ebben az esetben (is) fontos. A tésztát al dentére főzzük, hiszen egybeforgatjuk majd a szósszal, ahol tovább fő még egy kicsit.

Amikor a sonkának színe lett, a fokhagyma pedig szép barna, jöhet a lényeg, a cukkini (jó sok), egyenesen rá a húsra és a fokhagymára.

Miközben a tészta puhul, a cukkini pedig szépen összefő a sonkával és a fokhagymával, gyorsan előkészítem a tejszínt. Kerül bele három tojássárgája, petrezselyem és sok (SOK) bors. Majd 2-3 kiskanál vegeta, ételízesítő – ha egy olasz rákérdez, letagadjuk, nem vitás... A tejszínbe belereszeljük a sajtot (a legjobb persze a parmezán, de ha már van, amit nem árulunk el a képzeletbeli olasznak, akkor az az, hogy mi mást használtunk), és ezzel a szósz része kész is.

A tésztát leszűrjük (egy kis vizet benne hagyunk), majd az egészet összeöntjük, és egy kicsit még hagyjuk összefőni. Nem sokáig persze, elvégre nem rántottát készítünk, de a gázon eltöltött kis közös idő csak a javára válik.

Immár csak a tálalás van hátra (és a jó étvágy), nekem pedig annyi, hogy eláruljam a recept kényes részét, az pedig a só. Amivel ebben az esetben azért érdemes különösen vigyázni, mert a háromféle sonka miatt könnyen túl sóssá válhat a spagettink. Ráadásul utánasózni sem szeretünk, szóval ez ennél a receptnél trükkös pillanat.

De szerintem simán megéri, mert egy gyorsan elkészíthető, egyszerű, de nagyon finom tésztaétel a jutalom.

Jó étvágyat! :)

Aglio e Olio hideg paradicsommal

Az olajos-fokhagymás a legjobb improvizatív alap, és most erre próbáltam rá a siófoki piacon beszerzett szabadföldi paradicsomot, melynek különös ismertetőjele, hogy egy csomó példánynak komikus kis orrocskája van, és van íze is.

spaghetti-aglio-olio-peperoncino-3.jpg

Igyekeztem egy kicsit megpörkölni a fokhagymát, miközben érzésre – jó ritmusban – adtam hozzá a kevesebb hőkezelést igénylő alapanyagokat. A már karamellizálódó fokhagymadarabokra kb 2 percnyi sütési időre rászórtam a kis szilánkokra vágott citromhéjat, aztán egy szűk percre a chilivagdalékot, majd kb. 15 másodpercre az apróra vágott petrezselymet. Ebbe beleszedem az al dentére főtt spagettit, és összeforgatom az olajjal.  

Még reggeli után felvágtam 5 szem paradicsomot, és némi apróra vágott bazsalikom és olívaolaj társaságában a hűtőbe tettem. A tepsiben összeforgatott tésztára jött rá a hideg paradicsom-konkasszé, majd tálaltam.

Jóféle nyári étel, igyunk mellé fröccsöt.

Ricottás-diós farfalle

Az aglio e olio és a pomodoro e basilico típusú 15 perces tésztaételek üdítő alternatívája, a dió és a tészta összetevők azonban senkit ne tévesszenek meg, ez az étel sós ízvilágú, 2 "titka" pedig a dió illetve a főzővíz: előbbit mindenképp természetes formájában alkalmazzuk, meg se forduljon a fejünkben előre gyártott, cukros "diópótló dióízű őrlemény" jellegű termékekkel helyettesíteni. Utóbbi pedig kiváló állagot illetve ízt ad a ricottás-diós szósznak, anélkül hogy tejszínt használnánk a "krémesítéséhez".

Amíg a tészta főtt, a diót egy pohár segítségével durvára törtem, majd vajon 2-3 percig pirítottam. Aztán a ricottát hozzákevertem, és a tészta főzőlevével lazítottam, sóztam-borsoztam. A tésztával összekevertem, olívaolajjal csinosan meglocsoltam. Ahogy a képen is látszik, kevés olívaolajon fonnyasztott bébi spenóttal még tovább turbózható az élvezet. :)

60image_detail.jpg

"Hemendex"

Általános iskolás nyaraim, amikor még annyira nem ment az angol, anyuéknak sem, és hát mit kéne gyorsan enni reggelire, mint hemendexet. Biztos, ami tuti, ezt nem lehet elrontani, és mindig finom. Sosem értettem, miért van ilyen furcsa neve, honnan eredt, ki és miért becézi így ezt a tojásos-sonkás ételt, de aztán néhány év múlva összeállt a kép. Persze otthon még mindig így hívjuk, hangsúlyozva, x-szel: készítek neked egy hemendexet. :)

A világ legegyszerűbb ételeinek egyike, de ebbe is tehető némi csavar, na nem mint hozzávaló, hanem mint fortély. Egy muffintepsi mélyedéseit béleld ki sonkaszeletekkel, ez lehet valamilyen mellsonka, füstölt sonka vagy bacon is, kinek mi. Ez lesz majd a hemendexünk kosárkája, hiszen a sütőben csésze/kosárka alakúra sül. Egy tálban keverd el a tojásokat, adj hozzá sót, borsot, szórhatsz bele aprított bébi spenótot, mehet bele némi kockára vágott sonka, esetleg reszelt sajt, majd a keveréket öntsd a sonkára, eztán pedig az egész muffin sütőt mindenestől told a sütőbe. Süsd, míg a sonka teljesen át nem sül, és a tojás is szépen elkészül. Kivéve eszméletlenül gusztusosan és trendin néz ki, olyannyira, hogy édesanyám nem is ismerte fel elsőre, hogy ez a csoda valójában nem más, mint a régi, jól bevált "hemendex." :)

ham-and-cheese-egg-cups-4b.jpg

Fotó: http://recipes-yummy.com

Szósz trend: sokat vagy keveset?

A magyar konyha nem ápol bensőséges kapcsolatot a tésztával, és jobbára csak hordozóanyagnak tekinti, ezért a magyar szakácsnék szeretete és szakértelme inkább a tésztára halmozott szószban tud megfogalmazódni. Ez lehet az oka annak, hogy a hagyományos magyar konyhákban túlfőzik a tésztát – nem figyelnek az igényeire – és nagy szeretettel, sok anyaggal elkészített szószokba fullasztják.

d1a2c91a2200b0b3cdb8f3602668e639.jpg
Az olasz ember azonban mitikus kapcsolatban van a tésztával, és mindenekelőtt tökéletes - al dente modorban megfőzött - tésztát szeretne enni, a szósz pedig csak azért van, hogy az étel színesebb legyen, változatosabb, és némi tápértéket is juttasson a szervezetébe.

Ennek történelmi okai is vannak. Az egyik fő ok az esztétikum és az illem lehetett. Az emberek ugyanis évszázadokon át kézzel ették a tésztát. Ha túl sok lett volna a szósz, nem csak, hogy nem tudták volna magukhoz venni, de undorítóan össze is maszatolták volna magukat. A kevés szósz, vagy a teljes szószhiány az illedelmes tésztaevés kulcsa volt.

Persze az is fontos tényező lehetett, hogy a történelmi Itáliában, az egyszerű tésztaevő családnak nem futotta sok szószra. Vagy egyáltalán bármiféle szószra. Andrea Grazisosi, a Nápolyi Egyetem professzora a következő képpel írja le az itáliai szegénységet és annak gasztronómiai vonatkozásait: „Úgy tartják, a szegény családokban ebédre egy heringet akasztottak szögre, majd a család minden egyes tagja odament a heringhez, és bedörzsölte vele a kenyerét, hogy legyen valami íze.”

Aztán jött a nagy huszadik századi jólét, és az emigráns olaszok milliói – akik az olasz cuccinát globális irányzattá tették – falni kezdték a gazdag, húsos feltéteket, amit aztán mindenki megirigyelt, és így a nemzetközi olasz konyha első fordulójában – ami hozzánk is eljutott, egészen a menzák szintjéig – minden tésztát rengeteg szósszal ettek.

Ma azért már nálunk is lehet tudni, mi az az „al dente”, és hogy a tésztára kevés szószt illik tenni. Ha olasz-konyha tudatos pasta-sznob barátoknak főzünk, eszünkbe nem jutna túlfőtt spagettire fél kiló paradicsomos, darálthúsos szószt borítani, mert többé nem vennének emberszámba, és azt mondanák, hogy keressünk állást a zánkai úttörőtábor kantinjában.

De a gasztronómiában az a szép, hogy mindennek az ellenkezője is igaz lehet, ha elég meggyőzően tudjuk előadni az érveinket. Mark Bittman, a New York Times kolumnistája pár évvel ezelőtt azzal rukkolt elő, hogy vannak olyan tésztafeltétek, melyeknek jól áll, ha sokkal több van belőlük, mint a tésztából. Felejtsük elé a szalonnás, tejszínes, sajtos szószokat, és koncentráljunk a zöldségekre. Ha képesek vagyunk friss zöldségekből kíméletes eljárásokkal laza, rostos szószt készíteni, akkor a tésztát nyugodtan hátrább sorolhatjuk a főszerepből. Kétszer annyi szósz, fele annyi tészta – csak, hogy legyen mit rágni.

Te mennyi szószt teszel a tésztára?

Fotó: https://biancazapatka.com

A citrom és 8 tojásos tészták találkozása

A citrom nem tipikus összetevője a tésztának, de sajnos én annyira rászoktam, hogy folyton teszek bele, amit némelyek furcsálkodva figyelnek. Pedig nincs benne semmi meglepő...

5141097e9d453ec30c1926e05bd80e0a.jpg
A citromot ma is ezerféle dologra használják a hajhullás megelőzésétől a zsír szétütéséig, és a konyhában is hatvanhatféle módon alkalmazható. Csak egy párat emelnék ki.

Ezt a receptet Nápolyban tanultam, és a túl sok megevett zsír szétütésének leghatásosabb módja. Utcai bódékból, falba vágott nyílásokból árulják fogatlan vénasszonyok, mint a legegyszerűbb gasztronómiai szolgáltatást: csavarj ki egy citromot egy kétdecis pohárba, aztán spriccelj rá háromnegyedig szódavizet, majd boríts bele egy kiskanálnyi szódabikarbónát. Idd meg, amíg habzik (inkább robban).

Jamie Oliver meg én is szoktunk citromos spagettit készíteni, ez alapvető kánikulás kaja. Az olasz konyha számtalan helyen alkalmazza a citromot, pl. ecet helyett salátára, de akár felvágott padlizsánra is, hogy ne barnuljon meg. A citromlé mellett a másik legfontosabb megjelenési formája a citromhéj, amit a magyar konyha mindenekelőtt gejl édességekhez tesz, de pl. a túrós palacsinta tölteléke vagy a tejberizs teljesen ehetetlen volna nélküle. Ez majdnem kizárólag reszelt formában történik.
Amire itt és most a leginkább szeretném felhívni a figyelmet, az nem a reszelt citromhéj, hanem a citromhéjkocka. Éles késsel hosszában lehántjuk a citrom héját a fehér résszel együtt és felkockázzuk.
Ez eleinte csak a marokkói savanyított citrom (Lemon Makbouss) helyettesítőjeként jelent meg a tésztareceptjeimben, de ma már nem is gondolok Marokkóra. A citromhéjkocka nagyszerűen illik a friss paradicsomhoz, illatos keserűsége kihangsúlyozza a 8 tojásos tészták vastag sütiszerű édességét, és bármiféle unalmas tejszínes tésztaszószt fel tud dobni. Úgyhogy ne sajnáljuk a citromhéjat, csak arra vigyázzunk, hogy jól mossuk meg, mert elég erősen vegyszerezik.
Azt hallottam, hogy a valódi érett citrom héja (amit mi eszünk azt éretlenül szedik le, és vegyszerekkel éretik meg idefele tartván), valóságos csodaszer – szuper finom és szuper egészséges. Ettél már igazi érett citromot?

 Fotó: https://www.feastingathome.com

Újrahasznos tészta

Talán nem szükséges hangsúlyozni, hogy a tészta frissen jó. Öt perc pihenést persze kibír, pláne, ha van rendes - dupla fenekű - tésztafőző edényünk, és a pihenés a még forró tésztavíz felett történik – de azután már nem számít frissnek. Akkor életbe lép a B-terv: a maradékhasznosítás ősi és nemes művészete. Hasznosítsuk újra a tésztát is, újrahasznosítani ugyanis trendi, és a bolygónk érdeke.

img_6276.jpg

 Nem vicc: 1918-ban jelent meg Olindo Guerrini (rendes nevén Lorenzo Stechetti olasz író) L’ante di utilizzare gli avanzi – azaz "A maradékok felhasználásnak művészete" című alapműve, ami sajnos magyarul nem elérhető – amennyire én tudom. A tészta a maradékok felhasználhatósága tekintetében is végtelenül sokszínű jelenség. Csinálhatjuk egyszerűen, de ezt is lehet cizellálni: jó mulatság.

A legalapabb az, hogy ha másnap is főzünk ugyanolyan tésztát, akkor a frissen főtt tészta elkészülte előtt egy perccel a lobogó vízbe borítjuk a tegnapi maradékot. Nem fogjuk tudni megállapítani, melyik mikor főtt. Ehhez persze fontos, hogy lefedve, ideális esetben hűtőben tároljuk a maradékot. Ha le sem fedjük és csontra szárad, akkor tényleg a legegyszerűbb kidobni.

Ha csak kevés marad, akkor belesüthetjük a másnap reggel rántottába. Némi szalonnán megpirítjuk előtte, de ilyenkor ne rakjunk alá hagymát, fokhagymát, semmi olyasmit, ami eléghet. Ha plusz ízt akarunk, akkor a felvert tojáslébe keverhetünk fokhagymás vajat.

Ha több marad, készíthetünk hozzá gyorsan parmezános, szerecsendiós besamellt, majd bevágjuk egy kivajazott tepsibe, és jól megsütjük a sütőben.

Ha üreges cső alakú tésztánk maradt – akár penne, akkár bucatini – akkor ollóval vagy késsel karikákra vághatjuk. A sok kis karikát aztán salátába dobálhatjuk, vagy némi sajtos besamellel összekeverve egy komolyabb rakott tészta tetejére kenhetjük – ebből finom ropogós kéreg lesz.

Ha hosszú, vékony tésztánk maradt meg – spagetti, hosszú metélt, liguine, bavette vagy bármi más – akkor feltekerjük villára, tojásba, lisztbe vagy zsemlemorzsába mártjuk, és kisütjük serpenyőben. Ha ügyesek vagyunk, a közepére egy kis sajtot rejtünk (vagy bármi mást, ami finomnak tűnik)

Ti mit szoktatok kezdeni a megmaradt tésztával?

Harcsapaprikás Mástészta stábosan

A harcsapaprikás a magyar konyha egyik luxusékszere, mi pedig nagyon szerettünk volna meríteni egy nagy kanállal ebből a luxusból, így el is készítettük. Divatdiéták, trendi saláták reszkessetek, most egy emberes harcsapaprikásra vágyik a Mástészta blog teljes személyzete. :) Köretként fodros nagykockát kínáltunk mellé.

fish-stew4.jpg

Hozzávalók:

  • 10 dkg szalonna
  • 1 fej hagyma
  • 60 dkg filézett harcsa
  • 1 tk fűszerpaprika
  • 2 db paradicsom
  • 2 db színes lecsópaprika
  • 1 ek liszt
  • 3 dl tejföl
  • erős paprika ízlés szerint
  • 2 ek olaj
  • 30 dkg fodros nagykocka

Elkészítés:

Apróra összevágjuk a szalonnát, kiolvasztjuk, majd megfuttatjuk rajta a tisztított és finomra vágott hagymát, megszórjuk a fűszerpaprikával, elkeverjük, és 3 dl vizet  öntünk rá. Amikor forr, takarékra vesszük, beletesszük a szeletelt és megmosott paradicsomot, erős paprikát, sózzuk és főzzük 15- 20 percig.  Elkeverünk 2 dl tejfölt, a liszttel és kevés vízzel, majd a  szaftot behabarjuk vele. Kíméletesen összeforraljuk, finom szűrőn átszűrjük. Nagyobb serpenyőben, olajon megfuttatjuk a vékony csíkokra vágott paprikákat. Rátesszük a megmosott és leszárított, nagyobb darabokra vágott halszeleteket, sózzuk és összepirítjuk. Nagyon kell vigyázni, nehogy eltörjenek a halak. Amikor már a halhús mindkét oldala fehéres, ráöntjük a leszűrt, félretett mártást. Összepároljuk 4-5 percig, ha kell, ízesítjük, és tálaljuk. Tálalásnál a tetejét meglocsoljuk a maradék tejföllel. Köretnek fokhagymás tésztát adhatunk.  A tésztát sós vízben kifőzzük, és leszűrjük, kicsit lemossuk. Olajat felmelegítjük és rádobjuk a tisztított zúzott fokhagymát, petrezselymet, erős paprikát. Gyorsan elkeverjük, majd összeforgatjuk a tésztával. Ha kell még, sózzuk, és tálaljuk a harcsa mellé.

Mennyiség 4 adag
Előkészítési idő: 10 perc
Elkészítési idő: 60 perc

Forrás: https://gardeninthekitchen.com