Zöldséges, húsos étel következik, már csak azért is, hogy a méltánytalanul elhanyagolt kelbimbóval is hozzak nektek egy receptet. Természetesen ez a rakott étel is kiegészíthető szeletelt krumplival vagy éppen tésztával, ha még teltebben kívánja a család az ebédet. :-)

Fotó: KockacZukor

Nem volt dijoni mustárom, hát használtam, amit itthon találtam, és amibe a virslit is mártogatjuk. Disznóból karajom lapult még a mélyhűtőben, és éppenhogy volt még pár gerezd fokhagymám. Baconből egyszer olyan nagy adagot vettem, hogy a nagyobb részét lefagyasztottam, ezért tudtam, hogy ezzel is meg tudom bolondítani az ételt. Fincsi lett! Igazán „karanténkonyhás”. :)

Fotó: KockacZukor

Mit főzzön az ember, ha az új lakásában még kezdetleges a konyha, vagyis ahogy a konyhai eszközöknek, úgy az alapanyagoknak is szűkében van. Ugyanakkor éhes a reggel óta a lakásban dolgozó csapat, és mivel egy üveg bor már elfogyott, kocsiba se ülhetünk, hogy étterembe menjünk. Nos. Az történt, hogy az összes, még ki nem pakolt költöztetődobozt felbontottam, és elővettem azt, amiből egy isteni, laktató, krémes vacsora készíthető. ;-)

Fotó: KockacZukor

Napok óta esik. Általában szeretem az eső kopogását hallgatni, a vizes föld illatát szagolni. Most azonban autóba kellett ülnöm. Amikor nem látok ki a kocsiból még úgy sem, hogy az orrom és szemüvegem a szélvédőre tapad, akkor éppen nem szeretem az esőt. Csigatempóban haladtak csak a sorok, komoly lelki megterhelés volt A pontból B-be eljutni, még a szokásos autóban kornyikálásom is elmaradt.

Pár órás vezetés után már korgott a gyomrom is. Nyűgös lettem. Az eső még mindig esett, de legalább megérkeztem B pontba, ahol a konyha melege, és egy tál illatos étel fogadott. :-)

Fotó: KockacZukor