Életet adó „holtak kenyerei”

Dél-Amerika gazdag halottak napi hagyományai a gasztronómiát is átszövik: az Andokban pólyás baba-alakú kaláccsal, Mexikóban „pan de muertóval”: halottak kenyerével köszöntik az eltávozott lelkeket, utóbbi tetején könnycsepp-formájú csúcs jelképezi Chimalman istennő élőkért hullatott könnyeit… A gabonához kapcsolódó ősi szimbólumrendszerben semmi sem létezik önmagában: a holtak kenyerei az életet táplálják.

02.jpg

Tök, tortillában és a túlvilágon

A tök őshazájában, Mexikóban kandírozott calabaza-halmok csábítanak a piacokon, a tökmag-szószba mártogatott tortilla már az aztékok idején is az „urak eledele” volt, a tortillába csavart tökvirág pedig nemcsak trendi bisztrók konyháin, hanem falusi asszonyok kezei alatt is készül. Tök jó helyre gasztrotúráztunk Mindenszentek alkalmából, virtuálisan alámerülve a Día de Muertos forgatagában egy adag sötéten csillogó „calabaza en tacha” túlvilági ízfrekvenciáin...

dia_de_muertos.jpg

Sima, spenótos és gluténmentes házi tortilla

Színes, tavaszi tortilla-tekercsek és egy kis betekintés a mexikói hagyományokba. Kiderül az is, hogy a gluténmentes tortilla egyik összetevője kifejezetten jó hatással van az emésztésre, anyagcserére.

tortillera.jpg

Tavaszi reggeli tojással & batátával

Lenyűgöző gasztroélmény tele energiával: kényeztetés egy tökéletes vasárnap reggel.

breakfast-egg-stuffed-sweet-potatoes_1.jpg

Torkos csütörtök után: mexikói quinoa-egytál

A NASA nagy reményeket fűz hozzá, 2013-at pedig hivatalosan a quinoa évének nyilvánították. Az Andok álgabonája nem „superfood”, de vannak különleges tulajdonságai – ezt demonstráljuk egy serpenyős quinoa-egytálon.

collard-green-wraps.jpg

Egzotikum hétvégére: kukoricapesto

Miért ne próbálnánk ki az indián nyárban az indiánok kedvencét, kissé formabontó stílusban?

Corn.jpg

Forró sajtos-gombás mártogatós

Egy kis ínyencség őszi estékre azoknak, akik szeretnek mártogatni, sütőben megpörkölődött sajtfoszlányokat ropogtatni, és persze imádják a gombát.

queso.jpg

Kínai tészta mexikói paprikával



Ismét a gasztronómia alsóbb régióiban portyázom, az éjjel-nappaliban vettem ezt a VIMIXA Quick Cooking Noodles című távol-keleti fast-food kelléket.

Látszott rajta, hogy ez ugyanaz a tészta, amit a thai/koreai gyorsleveszacsik tartalmaznak, közelebbi vizsgálat alapján látszik, hogy a búzaliszten kívül van benne élesztő és kurkuma, ettől kuriózum, ettől van az, hogy ezek a távolkeleti zacskóslevesek néha ízlenek. Az viszont már kicsit fura, hogy előfőzött, gyors tésztaként árulják, ami hihető is, tekintve hogy a zacskós változata három perc alatt felpuhul a forró vízben, ezt azonban 15 percig kell főni, akár a legkeményebb formába edzett olasz ünnepi pastaformákat, ezt nem nevezném gyorsnak.

Volt otthon még egy januárban lejárt mexikói serrano-konzerv, abból az időből, amikor még jártam a Culinarisba, de hát ki látott már olyat, hogy egy csípős paprikakonzerv megromoljon? Illetve volt nyitott paradicsomsűrítmény is, amit hamar el kell használni, különben megpenészedik, ezért vágtam egy fél hagymát, egy fokhagymát, semmi nagyravágyás, csak szerényen, olajban megfuttattam, rá a karikákra vágott serránót, rá egy kicsit az ecetes levéből, némi főzővíz, ami már lassan a tizedik percében járt, majd az elhasználandó paradicsom. Szinte találomra fűszerezem, koriander, szerecsendió, egy kis garam masala – végül is félig ázsiaiban vagyunk. Minden oddz ellenére nagyszerű kaja lett, a serrano íze utolérhetetlen, vagdostam rá egy copfban kapható füstöltsajtcsíkokat is, ami még pikánsabbá tette – a füstölt és a csípős együtt nekem mindig sok volt, de most  már nem tűnt annak, és jól megettem. Ilyen egyszerű.