Amióta hazajöttünk, a gyerekek erősen nyaggatnak, hogy azt a tésztát szeretnék megenni, ami piros meg zöld, és olyan vicces formái vannak. Na persze, az ilyesmit pont erre találták ki.
 

Nemigen volt érkezésünk előre bármit leszervezni az olasz tanulmányi kirándulásunkból, ezért gyakran helyben kellett rögtönöznünk. Sirmionéban, a parkolóval szemben volt egy turistákra optimalizált bor-, olaj-, ecet- és tésztabolt, megnéztük a legcsinosabb tésztákon, hol készítik, megjegyeztük, és igyekeztünk megtalálni a térképen a címet. Ez persze nem sikerült, mert nem volt elég jó térképünk, de az egyik tészta hátára az volt ráírva, hogy Lugagnanóban készítik, és amikor hazafelé tartottunk, egyszerre csak jött egy tábla, a lugagnanói lefordulóval. Meg sem csikordultak a kerekek, ahogy gondolkodás nélkül lehajtottam a jelzett irányba.
 

Észak-Olaszországban panificióból, azaz pékségből nincs hiány. Elvileg minden helyiségben van, persze nem ellenőriztem, de errefelé a falvak is olyanok, mintha városok lennének, helyes kávézókkal, boltocskákkal, műemlékkel, úgyhogy abszolút hihető.

Annyi mindent mondtunk már a tésztáról ezeken az oldalakon, hogy végül muszáj volt elmenni Itáliába megnézni, hogy is néz ki a tészta valójában.

A tömérdek olasz kivándorló miatt az amerikai tészta egészen külön fejezet a tészta világtörténetében. Ez a sztori amúgy Thomas Jeffersonnal kezdőődik, aki annyira szerette a pastát, hogy Európai útjáról hazaérkezvén otthon fabrikált magának egy tésztagépet.

Végre megérkezett az Index videója a májusi tésztagyárlátogatásunkról. Innen tényleg mindent meg lehet tudni.

Évekkel ezelőtt kaptam egy Nagy Tésztáskönyv nevezetű összefoglaló művet, amiben a legtöbb tésztarecept azzal kezdődik, hogy hogyan, miből gyúrjuk meg a hozzávaló tésztát. Akkor ezeket a részeket úgy ugrottam át, hogy még csak nem is porzott, majd nyúltam a zacskósért. Ma már nem tűnik ennyire abszurd gondolatnak a friss tészta.

Annyira jó, amikor a telemarketingesek megoldják a nem létező problémáinkat. De vajon mitől olyan hátborzongató az, ahogy a képen látható szőke hölgy boldogan szoronghat egy csodálatos képességekkel rendelkező műanyagtálat, amiben minden eddiginél jobban lehet tésztát főzni?

szólj hozzá: Tésztahíd, Spaghetti Bridge

Vajon mi mindenre lehet még használni a tésztát az étkezésen kívül?
Egy jól bevált használati módja a tésztahíd építése. Ez valójában egyfajta gyakorlat mérnök-tanulók részére, akik így kicsiben tesztelhetik a különféle szerkezeti struktúrákat és a teherbírási, törési patterneket. Világszerte számos spagettihíd-építő versenyt rendeznek, de az egyetlen világbajnokságot a kanadai Okanagan College-ban tartják, amit tavaly pont kér nyíregyházi diák nyert meg. A magyar diákok hídja 250 kilós terhelésnél roppant össze, ami szép súly, ha azt vesszük, hogy csak tésztából és ragasztóból állt – pl. egy ember simán átsétálhatott volna rajta.
Ha valaki maga is ki akarja próbálni, itt tájékozódhat, merre induljon.

Az olasz konyhát bizonyos fokig mindenki ismeri, vagy legalább ismerni véli – pizza, pasta, bazsalikom, paradicsom, mozzarella, stb… - miközben a valódi olasz kulináris szellemhez itthonról közel kerülni szinte lehetetlen. Illetve egy módja mégis van: olvasgassuk Locatelli Ízek Itáliája (Made in Italy) című remekművét.