Gasztro-izompacsirták: út proteintől vitaminig

A vitamin lehet élet-halál kérdése, ezt bizonyítja, hogy a megfelelő C-vitamin-bevitelt az ókorban igen, utána viszont cca 1500 évig, Szent-Györgyi Albert Nobel-díjas felfedezéséig nem tudta az emberiség megoldani. Legalábbis a civilizáltnak hívott része, ugyanis „primitív” konyhák termékei, mint pl. az észak-amerikai indiánok ősi snackje sok felfedezőt mentett már meg a szenvedéstől és a lassú haláltól. Kétrészes minisorozatunk első részében veszünk egy csipetnyit a „föld sójából”, megvizsgáljuk a római légiósok étlapját, gasztro-fanatikus görögökkel találkozunk, a világ számára szinte teljesen ismeretlen indián specialitásokat kóstolunk, a második részben pedig a konyhába vonulunk izomsalátákat alkotni.

spartacus.jpg

Kétmillió éve a konyhában: a gasztronómia evolúciója

Egy elmélet szerint azért álltunk két lábra, hogy ne süsse a hátunkat a nap. Nem is hinnénk, milyen sok köze van ennek a főzéshez  vagy amit ma annak tartunk. Ős-lábasok, tüzes gödrök mélyére néztünk, hogy aztán egy szexi Homo erectus, egy japán szerzetes és Ferran Adrià társaságában mi is teljesen belekavarodjunk a gőzbe…

Turkana boy.jpg

Mozsár, a mágikus stresszoldó

Nem vitás, benne készülnek a legfinomabb tésztábavalók, egy igazi mozsár azonban jóval több egyszerű konyhai eszköznél: ahogy egyik kezünkkel megérintjük a hűvös peremet, a másikkal pedig jól megmarkoljuk a mozsártörőt és elkezdünk zúzni, a felszabaduló ízekkel együtt gondolataink zárja is kioldódik…

Tik mortar & pestle.jpg

Igazi házi pesto

Csodás az íze, villámgyorsan elkészül, tele van tápanyaggal, vitaminnal, ásványokkal, tökéletes gasztroszuvenír – készítésénél valamire viszont nagyon oda kell figyelni.

pesto10.jpg