Ha egy buli vagy egy hosszú túlóra után valami finomra vágyunk, akkor alighanem a tészta kitűnő választás. A titka a dolognak pedig az, hogy nagyon gyors és egyszerű legyen. Akár csak egy tisztán tészta fogást, de akár egy mini menüt is összehozhatunk.

Persze lehet, hogy csak az én fantáziám nem szárnyal elég szabadon, de álmomban sem gondoltam volna, hogy a spagetti mi mindenre inspirálhatja világszerte az embereket. Itt egy kis gyűjtemény a jobbnál jobb ötletekből.

Ha az ember még nem tudja, mi hiányzik a boldogsághoz, akkor egészen speciális eszközökkel vértezheti fel magát, hogy tökéletes profizmussal közelíthessen a tésztaevés élvezetéhez.

Ha tészta, akkor muszáj legalább egyszer elmenni a budai Pastramiba, amely egyike a nem túl sok igazán európai étteremnek a fővárosban. A napokban alkalmunk adódott benézni: a végeredmény egy több mint három órás ottlét és egy tonhalas-paradicsomos spagetti.

Valamelyik nap belefutottunk a Hetedik című filmbe, melynek egyik jelenetében kulcsszerepet kapott a tészta. Arra gondoltunk, összeszedünk pár hasonló alkotást, így született meg az a kétrészes minisorozat, melynek első része rögtön itt következik.

Bő fél évszázaddal ezelőtt Nagy-Britanniában a spagetti még kifejezetten egzotikus ételnek számított, így aztán nem csoda, hogy amikor a BBC egyik programja 1957 április elsején arról tudósított, hogy a korán érkezett tavasz milyen jót tesz a svájci spagettifák termésének, a fél ország bevette.

A zsenge cukkíni arra való, hogy beáldozzák. Ha nagyon akarod, van némi íze, de inkább itatóspapír, fehér háttér, szépen mutatnak rajta a nagy személyiségek.

Matteo és Jacopo, a két pályaelhagyó értelmiségi, Milánóból pottyant a Gozsdu udvar egyik nehezen kiadható üzlethelyiségébe, hogy ott megnyissa a minden flanctól mentes olasz utcai étkezdéjét, a 2Spaghit. Amint tudtunk, odasiettünk tesztelni.

A Gozsdu udvar sokadik kis udvarában, a Dob utca felé nyitották meg ezt a kis spagettizőt. A környezet és a berendezés nem túlzottan inspiráló, inkább kopár, félkész, de itt nem is ez a lényeg. Hanem a „ciao”, amivel köszönnek, és az hogy a két olasz srác elpusztíthatatlan hitelességgel áll a pult mögött és tolja a megkérdőjelezhetetlen dolce vitát, ahogy azt az olaszoktól már megszokhattuk, ha meg nem is érthetjük. Pár hete lehetnek csak nyitva, de nyilvánvaló, hogy már a fél környék összebarátkozott velük, tanítják egymást angolul, magyarul, olaszul, szerelmi üzeneteket közvetítenek, és csupa olyasmit csinálnak, amit a gondterhelt magyar éttermesek sose tennének.

A pastaio és a master pastaio – ahogy ők nevezték magukat – minden reggel meggyúrja a tésztát, és a pultból lehet hazavinni grammra pappardellét, tagliatellét, bazsalikomos zöld rigatonit, és még azt, amit aznap reggel éppen gyúrtak. Hozzá kész szószokat is árulnak elvitelre, én egy olyan paradicsomszószt vettem, amiben több volt a bazsalikom, mint a paradicsom és ennek megfelelően szinte vibrált a fűszerességtől. A gazdag és autentikus ízvilágot garantálja, hogy a beszerzési forrásaikat Milánóban hagyták, azaz ma is onnan hozatják pl. a paradicsomot.



A pultban van egy-két frissen készült pasta is, a hagyományos lasagne és a vega lasagne helyett én az aglio e olio-t választottam, ami tudott is meglepetéssel szolgálni. Először is az ezüstpapír tálcával, ami Olaszországban a street food mindennapos velejárója, de a Gozsdu udvarban egy cseppet meglepő. A kemény és anyagerős spagetti bőséges csípős és ízes olajban úszott, a meglepő a fokhagyma volt, ami karikák formájában képviseltette magát, és egyáltalán nem akart elbújni, hanem ellenkezőleg barna volt és ropogós és csípős. Matteo később megmagyarázta, hogy nem egyszerű úgy megbarnítani a fokhagymát, hogy ne égjen oda, amit én is tanúsíthatok. Viszont megéri a fáradtságot, mert jó pikáns, parasztos fogás lesz belőle.

 

Nem tűnik egy bonyolult dolognak, csak azt nem tudom, hogy lehet megoldani, hogy a virsli kb 1 perc alatt fő meg, a tészta meg minimum 7-8. Hogy nem fő szét a virsli? És azért valami szószt is adnék hozzá.

Majdnem elillant a Halloween sütőtök nélkül. Gabah éppen elkapta.

Egy nagy serpenyőben felhevítjük a vajat, hozzáadjuk a megtisztított, kés élével kissé szétnyomott, fokhagymagerezdet, az apróra vágott póréhagymát, a zsályalevelet, a nádcukrot, és az egészet közepes lángon 5-6 percig pirítjuk.
Hozzáadjuk a felkockázott sütőtököt, felöntjük a fehérborral, sózzuk, borsozzuk, és lefedve puhára főzzük. Ezután a zsályalevelet kidobjuk, a tököt merülőmixerrel pépesítjük, belereszeljük a gyömbért, hozzáadjuk a kagylókat, és fedő alatt addig pároljuk, amíg a kagylók kinyílnak.

Folytatás és recept a Pasta e Bastán >>>
 

A Borough Market Borough High Street felőli bejáratánál van ez a zseniális halazó, melynek neve AppleBee, és azzal hívja fel magára a figyelmet, hogy az ajtaja előtt vaslapokon sistereg a hihetetlen gusztusos seafood, arra várva, hogy valamiféle fast-food wrap formában a sorbanállókhoz kerüljön.

Nem lehetett kihagyni. Hosszú idő óta először jártam Londonban, és kihasználtam az alkalmat, hogy élőben teszteljem az olasz konyha egyik nagykövetének, Giorgo Locatellinek az éttermét.

A Mikszáth téren szinte bármelyik lyukban lehet enni, nem mindet próbáltam, de azt tudom, hogy a Don Leonéban lehet jó pizzát enni – vannak extra csípős paprikakrémjeik – és, hogy a Zappában tehetséges a szakács.

Új blogot mutatunk be – legalábbis nekem új – Sajti Botond Húsosfazékját. A korrekt minőségközpontú szerkesztés mellett a Húsosfazék azzal hívta fel magára a figyelmemet, hogy elutazott Toszkánába és így pastákról is ír – feltűnően szakszerűen, ömlengés- és jópofimentesen. Ráadásul bloggerünk igazi tehetsége abban nyilvánul meg, hogy a táj és a tányér egységét milyen biztosan ragadja meg egy szimpla fotóban.
 

Szerintem a rukkolának is szezonja van, bár nem tudom, hazánkban egyáltalán termesztenek-e ruccolát - utána fogok nézni. De előbb recept Renitől.

Ismét Amerika: Boston egyik legnevesebb étterme, a „Daily Catch”, azaz „aznapi fogás” 1973 óta szolgálja fel a tenger gyümölcseit a kikötőhöz közeli North Enden. Jellegezes fogásuk a tintahal tintájával festett fekete spagetti különféle méretű tintahaldarabokkal. A lenti videón jól látszik, hogy más tengeri pastákban is járatosak.

via Grubstreet >>>