Tegnap volt a 'Spenót világnapja', de még alaposan a vonzáskörzetében vagyunk, hogy megünnepelve az alkalmat, készítsünk egy brutális zöld, "Hulk' névre hallgató spenótos muffint. A színe tényleg elég erős, ízre viszont édes, kellemes csalódás lesz, egy pillanatig se idegenkedj tőle, imádni fogod. :)

Száraz összetevők:

• 2 csésze búzaliszt
• 1 és 1/2 teáskanál fahéj
• 2 teáskanál sütőpor
• 1/2 teáskanál szódabikarbóna
• 1/4 teáskanál só

Nedves összetevők:

• 3/4 csésze tej     
• 1/2 csésze méz     
• 1 nagy banán     
• kb 170 gramm spenót
• 1/2 csésze sótlan vaj
• 1 nagy tojás     
• 1 teáskanál vanília kivonat

Elsőként keverd össze a száraz hozzávalókat. Majd a nedves összetevőket robotgéppel pürésítsd. Elegyítsd a nedves és száraz részt, hogy megkapd a kész sütimasszát. Töltsd muffinpapírral bélelt süfőformákba, és süsd tűpróbáig, de kb 15-18 percig 180 fokon.

Forrás: https://www.superhealthykids.com

Az hagyján, hogy az enyém, de a férjem kedvence is, amit holnap reggelire te is elkészíthetsz a kedvesednek, mit szólsz? A videóban lépésről lépésre végigkövetheted, vagyis elronthatatlan, bár egyébként sem bonyolult parádé ez a gazdag tojástekercs. Az előkészített omlett alapot (12 tojás, só, bors, tej elkeverve) töltsd hozzá tepsibe, és süsd meg 20 perc alatt. Majd rétegezz rá bébispenót leveleket, sajtot, gépsonkát, pirított bacon csíkokat. Majd az egészet óvatosan tekerd fel sütőpapírral, és süsd további 20 percig. Ha kész, hagyd kihűlni kissé, aztán bontsd le róla a sütőpapírt, és szeleteld fel. Tartalmas is, látványos is, finom is, szombati reggelire való is. :)

Töltelékben gazdag finomság ricotta és spenót felhasználásával, melyhez bolti leveles tészta is kiválóan megfelel, nem szükséges saját magadnak elkészítened. A tésztát csak négyzetekre vágod hozzá. A töltelékhez összekeversz 1 egész tojást, hozzáadsz 200 gramm ricottát, lehetőleg ne zsírszegényt, aztán 250 gramm fagyasztott vagy friss spenótot (előbbiből préseld ki a felesleges vizet). Mehet bele 3/4 csésze reszelt cheddar sajt is, majd só és bors ízlés szerint. Kóstold meg, ha pöpec a keveréked, mehet a tésztácskák közepére. Mind a négy oldalukat hajtsd be középre, kend le felvert tojással a tetejét, majd kivajazott muffin formákba helyezve told a sütőbe 180 fokra. Szép piros pozsgásra süsd. Nyamm. :)

Forrás: https://www.recipetineats.com/

Ez az ősz nem az az ősz, amit vártam. Ez nyirkos és vizes, és hűvös és szürke. De nem színes és csillogó, illatos és simogató, mosolygós és mesélő. Vagyis túl korán jött ez a négy fal közé ragadás. Ma próbafűtést is tartottak nálunk, pedig én még nyitott ablaknál alszom. Ha pedig elkezdődött a lakásban pléddel és teával begubózós időszak, akkor illatozzon a konyha, és melegítsen fel egy finom leves. :-)

 Fotó: KockacZukor

A könnyed és gyors nyári tésztáim legnagyobb rajongója a testvérem. Az első reakciója mindig az, hogy „jajj, nehogy már kelkáposztával dolgozz”, vagy „lesz egyáltalán íze ennek az ételnek?”. De bátran megkóstolja mindig a végeredményt, és be is falja a tányérnyi vagy két tányérnyi tésztát. Én pedig örülök, hogy a szeretet nevű fűszer meghozta a várt reakciót. :D ;-)

Fotó: KockacZukor

Volt egy olyan időszakom, amikor nagyon akartam fogyni, de annak ellenére, hogy alig ettem valamit, egy gramm se ment le rólam. Azóta persze tanácsot kértem, utána jártam, és tudom, hogy a megfelelő tápanyagbevitel nélkülözhetetlen a fogyáshoz is, és egy jól kialakított étrend mellett előbb indulnak meg lefele a kilók, mint az alig evés mellett. A Gyermelyi Vita Pasta tésztái tojás nélkül, speciális, magas minőségű durum őrleményből készülnek, a spenót tele van vitaminokkal, az emésztésre, a hasnyálmirigy működésére jó hatással van, nagy mennyiségű vasat tartalmaz. Érdemes elkészíteni a következő receptet!

Fotók: KockacZukor

Egy borongós, szürke nyári napon indultunk családostul Nagyvázsonyba, a Kinizsi várba. A kompon arra jutottunk, hogy tökéletes kiránduló idő van, se nem meleg, se nem hideg. Sajnos viszont minél közelebb kerültünk Kinizsi várához, annál jobban esett. :/ Amikor megérkeztünk, már dézsából öntötték, legalább fél órán át ki sem tudtunk szállni az autóból. Megérte kivárni az eső elvonulását, ugyanis amikor kisütött a nap, csodálatos nyári meleg lett. A vár a kapun kívülről kicsinek tűnt, de ahogy azt átléptük, élveztük annak minden szegletét, sarkát, termét, tornyát. Hazaérve egy finom, spenótos pennével koronáztam meg a napot...

Fotó: KockacZukor

Még egy hét munka, és végre egy kis pihenés következik. Úgy osztottam be a szabadságokat, hogy minden nyári hónapra jusson egy hét kikapcsolódás. Annyira vágyom már a „semmittevést”, hogy a tömérdek és nehézkes munka után a vízpart és a fáinak illatát érezzem, és vágyom a szellőt, a fröccsöt, a napolajat, a szalmakalapot, a napszemüveget, és hogy elveszthessem az időérzékemet. Az étkezések a nyaralások alatt leginkább gyümölcsből állnak, de azért valami könnyedet néha ilyenkor is összedobok.

Fotó: KockacZukor

Utazni készülünk. Autóval. Külföldre. A mai naptól minden esténk a pakolászásról, a hajtogatásról, a még szükséges dolgok beszerzéséről, a biztosításkötésről, a hólánc kölcsön kéréséről... szól. Csak nagyon gyors vacsi készítésére van időm, de valamit főznöm kell erre a pár itthoni napra még, mert muszáj meleg étellel kényeztetnünk a pocakunkat. Fokhagyma, spenót, bacon és juhturó... isteni finomságos étel lett belőle. :-)

Fotó: KockacZukor

Á, nincs is olyan sok cuccom – mondtam, és legyintettem, amikor felmerült a költözés gondolata. Majd amikor este paplan alá bújtam, és akaratlanul is a pakolás körül pörgött az agyam, kicsit összeszűkült a gyomrom. Az egyes szobákat és helyiségeket gondolatban végigjárva tömérdek papírdobozt raktam tele. Aznap éjszaka nehezen ment az elalvás.

Másnap szükségem volt az újult erőre és energiára, hogy nekiülhessek költözési tervet kidolgozni. Popeye-ként faltam a spenótos, fokhagymás, füstölt sajtos tésztát.

Fotó: KockacZukor

Komoly nehézséget tud okozni az étkezés, ha fáj az egész állkapcsunk, és az arcunk izomlázban ég. :-) Dumaszínházba látogattunk, és végighallgattunk egy "underground-avantgard" Badár-Hadházi estet. Volt, hogy sírtunk, volt, hogy nem kaptunk levegőt, és köhécseltünk, de leginkább a fülünkig ért a szánk. Néha még a kellemes rosé kortyolgatásáról is megfeledkeztünk a majd száz, a teremben egyszerre kacagó és hahotázó ember között.

Mire hazaértünk, azért megkívántuk a meleg édes-sós tésztát, amit a sok-sok nevetéstől feltöltődve fogyasztottunk.

Fotó: KockacZukor 

Nagyon sokáig nem tudtam, és nem is akartam főzni. Az exek persze mindig panaszkodtak, hogy miért nincs otthon vacsora, vagy ebéd, és miért vásároljuk mindig a kész ételt. Ez az anti-konyhatündér állapot gyökeresen átalakult, amikor a fényképezőgépem elé kerültek az ételek. Igen, nálam a főzés iránti szeretet kialakulása, és a gasztro fotózás szorosan összefonódott.

Amikor a konyha még csak a hűtő és az ásványvizes palackok helye volt, mindössze két ételt készítettem felváltva.. már ha egyáltalán a gáztűzhely mellé álltam. :-) Az egyik a paradicsomleves volt, a másik pedig a spenót. Azért, hogy nosztalgiázzak kicsit, most is egy spenótos ételt készítettem.. azzal a megjegyzéssel, hogy ma már örömmel és szeretettel főzök. A konyha időközben az otthonommá vált. ;-)

Fotó: KockacZukor

Hozzávalók:

250 g Gyermelyi Vita Pasta penne

400 g csirkemell

250 g spenót

2 dl tejszín

1 dl száraz fehérbor

20 dkg krémes feta sajt

3 gerezd fokhagyma

2 ek olívaolaj

só, bors

Elkészítés:

A tésztát sós, olajos vízben al dente állagúra főzzük.

A csirkemellet vékony csíkokra vágjuk és olívaolajon megpirítjuk. A csirkéhez fokhagymát, kevés sót és borsot adjunk hozzá. Az előfőzött spenótot adjuk hozzá a serpenyőben sült csirkéhez, majd öntsük hozzá a bort és a tejszínt is. Kóstolás után ízesítsük, ha még szükséges.

A tálalás során a tésztára a spenótos húst, majd mindennek a tetejére feta sajtot halmozzunk.

Nagyon fontos arra figyelni, hogy a feta sajt sós sajt, vagyis a tésztát és húst nem érdemes túlzottan megsózni. Amikor már hozzálátsz az ételhez, akkor úgyis összekevered a tésztát a spenóttal és sajttal, vagyis az ízek keveredni fognak.

Melyik sajtot használjátok legszívesebben a tészta ételekhez?

- KockacZukor -

A két falánk olasz műsorát imádom. Nemcsak isteni recepteket osztanak meg a nézővel, de életérzést is közvetítenek.. vagyis nem csak szeletelnek és forralnak egy konyhapult mögött. :) Bemutatják az olasz tájegységeket, és azok gasztro kultúráját, beszélgetnek az utca emberével, foglalkoznak társadalmi és emberi problémákkal, főznek a kocsi hátuljában, a tóparton, a természet lágy ölén, a boros pincék mélyén. Kedves és humoros öregurak, akik a sármjukból a korral cseppet sem veszítettek, sőt.

Fotó: KockacZukor

Ha tésztázok, akkor mindig ők ketten jutnak eszembe még akkor is, ha a tészta eredetileg nem is olasz találmány. Számomra az étel és étkezés nem csak egy fiziológiai szükségletet kielégítő tevékenység, hanem egy kis élmény, egy kis meditáció, egy kis szünet, egy kis magunkra és a másikra figyelés, így a két falánk olasz úr közvetíti számomra mindazt, amit a főzés, az ételek és italok hozzáadhatnak az ember életéhez.  

Óriáskagyló tésztával még nem dolgoztam, így főzés során nem mertem a lábost a tűzön magára hagyni. Folyamatosan figyeltem, vajon mikor fő meg, de nem főjön el a tésztám. Spenóttal, ricottával töltött kagylókat készítettem.

Hozzávalók:
500 g ricotta
2 egész tojás
Vegeta ízlés szerint
60 g bébi spenót
1 kk szerecsendió
3-4 gerezd fokhagyma
vaj, a sütőtál kikenéséhez
fél csomag Gyermelyi Óriáskagyló tészta

Elkészítés:
A tésztát forrásban lévő olajos, sós vízben al dente-re főzzük, majd leszűrjük, és hagyjuk kihűlni. A ricottát, a két egész tojást, a szerecsendiót, vegetát, összetört fokhagymát és a csíkokra vágott bébi spenótot összekeverjük egy nagyobb tálban. Egy kávéskanállal a keveréket belemerjük a kagylók belsejébe, majd egy vajjal kikent tűzálló tálban sorba állítjuk őket. Kb. 30 percen át, előmelegített, magas hőfokú sütőben hagyjuk sülni. Tálaláskor parmezán sajttal szórhatjuk meg, és friss, zöld salátával fogyaszthatjuk.

Fotó: KockacZukor

A tűzálló tálban sorakozó töltött kagylók látványa és a sült tészta illata már idő előtt a konyhába csalogatta a vendégemet. Kitöltöttem a borainkat, és tálaltam. Én megadtam a módját a finom falatozásnak, de a vendégem a kezébe vette a kagylókat, és egy-két harapással önfeledten elpusztította. Hát igen. Lehet így is, úgy is. Kinek mi esik jól. :)

Jó étvágyat hozzá!

- KockacZukor -

Mivel én már a legtöbb tésztareceptemet megfőztem, ezért úgy döntöttem, mások konyháiba fogok elnézni. Ennek első változata az, hogy bekéredzkedtem a Chefparade Főzőiskola régóta nagy sikerrel futó pastaparádé kurzusára (>>>).

Jó félórás késéssel kezdünk, végül a három hiányzó egyáltalán nem fut be. Kedves fiatal srác a szakácsunk, Péter András, tavaly érkezett haza nyolc év olaszországi szakácskodás után, elég határozott elképzelései vannak az olasz konyháról és a tésztaételekről. Bele is vágunk azonnal, mindenféle alapművelettel kezdjük, paradicsomhámozás, hagymaszeletelés, ezeket sem árt megtanulni. A srác olyan szinten profi, hogy ha szeletelni kezd – elképesztő sebességgel - akkor soha oda nem néz, nehogy véletlenül elvágja az ujját.



Közben nem mindig tudjuk pontosan, mit miért csinálunk, a fenti dolgok pl. egy paradicsomszószhoz kellenek, de képtelen vagyok rájönni, hogy a háromféle tervezett étel közül, melyikhez kell paradicsomszósz. Végül persze megtudom, de az elejéről kicsit hiányzott valami összefoglaló – talán a csúszás miatt.

Amúgy jól van összerakva az együtt töltött három óra. Először feltesszük a hosszan fővő dolgokat, pl. paradicsomszósz, aztán meggyúrjuk a tésztákat, majd elkészítjük a töltelékeket, és végül nekiállunk tésztát nyújtani.



Laza kézzel adagolom a szerecsendiót és a borsot, így az első kóstolásnál kiderül, hogy a ravioliba szánt spenótos rikottás töltelékem pszichedelikus szer lett véletlenül, de akkor már nincs visszaút. Ezen kívül tele vagyok sikerélménnyel, mindennel én leszek kész először, amit nem tudok hová tenni, mert főzőiskolában általában csak ügyetlenkedni szoktam.

A felhasznált alapanyagok korrektek, a zöldség – spenót, bazsalikom – kifejezetten szép, egyszer akad csak fenn a szemem, amikor a körtét flambírozzuk, és András a kezembe nyom egy Napoleonos üveget, amire nem is olyan kisbetűkkel az van ráírva, hogy „ízesített vodka”. Lehet gondolni, hogy úgy is elég belőle az alkohol, de akkor mit is teszünk a tésztaszószunkba? Brandy-aromát? De, meg egyáltalán, mi vehetne rá engem, hogy bármiféle célból egy ilyen üveghez nyúljak?



A legnagyobb poén mégis a tésztagyúrás, nyújtás, amitől világéletemben idegenkedtem, mintha itt akarnám meghúzni azt a vékony határvonalat, ami elválaszt egy igazi háziasszonytól. Most azonban bedobtak a mélyvízbe és kiderült, hogy tésztát gyúrni tiszta élvezet, önfeledten kreatív, néhol taktilisan erotikus élmény, igaz a tésztagépekkel nem könnyű boldogulni, az eredmény viszont lenyűgöző – eleinte nem is gasztronómiailag, hanem építészetileg, anyagismeretileg, hogy ezt az anyagot ilyen egyszerű összetevőkből készítettem a saját kezemmel.

Amikor a gnocchit kezdtük volna kifőzni, akkor ért a legszomorúbb csalódás – nem vigyáztam eléggé a tésztagombócomra, otthagytam a gyúróasztalon, és amikor érte-mentem, hogy felhasználjam, már csak egy hatalmas begyúrt maradéktömböt találtam, a takarítónéni nem várta meg, míg elmegyünk, előredolgozott, és lenyelte az én alapanyagomat is  - így én a szakácséval dolgozhattam tovább, ami minőségileg valószínűleg előrelépés lehetett, de mindenképp rosszul érintett a saját kézimunkám elvesztése.



A végén három tészta került ki a kezünk közül. Egy paradicsomkockákkal és barnított vajjal leöntött spenótos-rikottás ravioli (ezt brutálisan elszerecsendió- és borsoztam), egy szimfonikus, komplex petrezselymes csirkés canelloni tepsiben sütve – ehhez kellett a paradicsomszósz, és egy körtés gnocchi, amihez az ízesített vodkát használtuk. Ez utóbbi külön érdekelt, amióta az Il Basilicatóban ugyanennek a receptnek az ehetetlenül unalmas változatát kóstoltuk. Elégedetten állapítottam meg, hogy ez a változat sokkal ízletesebb, nem a recepttel van baj.

Persze nem tudtuk mind megenni, sőt a sok kóstolgatás után pár falatnál több nem ment le a kész kajákból, viszont így legalább napokra elegendő olasz minőségi kajával értem haza, sőt a szemfülesebb háziasszonyok egy csomó meggyúrt, félkész tésztát is hazavittek, így nekik a gasztronómiai fejlődésen kívül eléggé konkrét hasznot is hajtott az esemény.
 

Találtam egy nagyszerű tésztás blogot! Pasta e basta a neve (mit nem értek, de valaki biztos megmagyarázza - tészta és kész?), és nem egy személyeskedő blog, inkább csak recepteket közöl, de azok igencsak szívhez szólóak meg innovatívak és sok személyes invenció is érződik rajtuk! tele vannak izgalmas alapanyagokkal, érdekes eljárásokkal.
 

A tésztavilág egyik legbizonytalanabb műfaja a tészta, mint köret. Vajon melyik húshoz, milyen tészta illik köretként? Jobb-e vagy legalább olyan jól működik-e, mint a rizs, illetve a krumpli. A bélszínhez pl. nagyon jól működött a fodros nagykocka.