Vissza az íróasztalhoz „Riviéra-burgerrel”

Ma már az esetek többségében nem kell tartanunk a „gyanús” utcakajáktól, sőt. E híres, szuperegészséges nizzai finomság otthon is elkészíthető, és vele együtt uzsonnatáskába zárhatjuk a nyár minden ízét, zamatát. A nizzai salátáról is megosztunk pár hasznos információt.

pan_bagnat2.jpg

Street food trend: hibridek

Állítólag minden 2013-ban, a „cronuttal” (fánk-croissant) kezdődött. Őt követte a cruffin (muffin-croissant), a duffin (fánk-muffin), a croque croissant, a croissant’wich, a Montreal cronetto és az egész világot magába olvasztó bruffin. A Fülöp-szigeteken yummmm bun-nal (fahéjas fánk-croissant) újítottak. Úgy tűnik, a trend megállíthatatlan, ma már a nagy klasszikusok: sushi, burrito, wrapek, dogok mind vadul kereszteződnek egymással földrajzi, gasztronómiai határok nélkül.

sushi_d2.jpg

Made in Pasta

Molnár Zsolt főszakács közvetlensége meglepett. Nemigen tapasztalom ezt a nyílt és egyben befogadó, kedves kommunikációt itthon, főleg nem, ha a háttérmunkára, az alapanyagokra, és egyéb kulisszatitokra kérdezek rá. Valójában rákérdeznem se kellett, mert Zsolt olyan őszinte szeretettel mesélt nekem a Made in Pasta-ról, hogy nagyon hamar elvarázsolt a világuk.

2017-06-26-17-02-40.jpg

A Presto

Már november óta karácsonyi hangulat van a belvárosban. Eljött az ideje annak, hogy mi is körülnézzünk. Sajnos amilyen kíváncsian mentünk, annyira gyorsan távoztunk is. Nagyon sokan voltak, nagyon drága volt minden étel, ital és ajándéktárgy. Viszont a pocakunk korgott, így már útközben keresnünk kellett egy helyet, ahol ehetünk valami finomat. Éppen az Opera mellett jártunk, amikor megpillantottuk az A Presto-t, és be is tértünk.

2016-12-03_16_23_36.jpg

Pasta Bar

A hétvégén olyan igazán őszies ősz volt. Kicsit hűvös, mégis simogató, napsütéses, zöld, bordó és barna színű, napszemüveges, sálas, kesztyűs, friss és tiszta. Meg is beszéltem a barátnőmmel egy szombati talit, sétát, dumcsit, ebédet és mozit.

2_29.jpg

Sztárséf nem flancol

Gaggan Anand szerint, akinek bangkoki éttermét már két éve Ázsia legjobbjaként tartják számon, a „fine dining-nak 5 éven belül vége”: a jövő a minőségi, megfizethető, közösségi ételeké. A világhírű indiai séf a siker ellenére sem vitte fel az árakat, sőt, kijelentette: 5 év múlva ő is becsukja a boltot, Japánba költözik és újraértelmezi életét. Szerinte a jövő a comfort food-é, kedvence történetesen a tészta: olasz, japán, délkelet-ázsiai vagy bármilyen formában. A magát makacsnak és önfejűnek tituláló Gaggan inspirációi a progresszív rock, a formabontó katalán és a perfekcionista japán konyha, a sztárságon túli éveket pedig egy max. tízfős étterem élén képzeli el családjával, Kjúsú szigetén. Van azért, aki őt is képes lenyugtatni.

01.jpg

HelloHal (Fishbar)

Nagyon szeretem a halételeket, de csak ritkán eszem házon kívül, hiszen egy romantikus vagy üzleti vacsorához nem nagyon illik a szálkák horgászása a halhúsból. Amikor megtaláltam ezt a kis helyet, az első öröm, amit látatlanban is okoztak nekem, hogy szálkamentes halakkal dolgoznak; nem kell a halcsonttal foglalkozni.

1_28.jpg

A világ legmenőbb utcakajái

Papírtányérok, műanyagvillák mekkájává vált 2016 tavaszán Manila az Utcaételek Világtalálkozóján. Virtuálisan végigkóstoltuk a standokat.

char_kway_teow_malaysia.jpg

Jamie's Italien - London

Két héttel ezelőtt Londonban jártam. Mindent látni akartam, ami ebbe a pár napba belefért. Niki, az unokatestvérem és vendéglátóm kitartóan és türelmesen viselte a végtelen fotózásaimat és a reggeltől estig meg nem állást. Azt hiszem, öregszem ;-), mert már nehezen kezeltem a belváros tömegét, és az időjárás napi többszöri változását. Az állandó nyirkosságtól függetlenül azért sikerült London „streetfood” világát is megismernünk. A tipikus angol kaják az utcákon is megtalálhatóak, de nemigen jellemzőek. Viszont a multikulti színes ételei határtalanul izgalmasak. Csodálattal tapasztaltam, hogy az otthoni és a menet közben történő étkezés egészséges formában is megoldható náluk. Hatalmas kínálat, változatos „whole foods”-ok.

1486761_858551934158941_579896854872397299_n.jpg

10402810_857989764215158_6441001827018396421_n.jpg

10403120_857988754215259_7207640677423183760_n.jpg

Miután a belváros nyüzsijéből elegem lett, kimentünk London egy csendesebb kerületébe, Greenwich-be, ahol a cél Jamie olasz étterme volt. Természetesen esett - de két-három nap után ezen már nem is csodálkozik az ember, sőt az esernyőjét sem veszi már elő. Jamie éttermébe belépve először a kávézó-bár részt pillantottuk meg. Hatalmas barna bőr fotelek, kellemesen kis asztalok körül kávézó társaságok.

1907317_858551324159002_7844533819968902241_n.jpg

10418943_858551180825683_3724771238406032134_n.jpg

10414559_858551240825677_6214594251532086318_n.jpg

1239457_858551300825671_1296204482376845282_n.jpg

1502518_858551217492346_8810146943660736470_n.jpg

10421126_858551014159033_8710612292600760851_n.jpg

Az étterem minimál stílusú volt, nem az olasz mamma és olasz vidék fílingje, amire számítottam. Mégis azonnal az az érzés kerített hatalmába, hogy egy különleges beltérbe léptem be. Ezt azzal érték el, hogy a plafon üvegből volt, a konyhában dolgozók nyitottan dolgoztak, az étteremből be lehetett látni közéjük. Volt egy téli kert jellegű, de nyitott, sok növényes kis terasz rész is, ami barátságos, intim hangulatot keltett. A bútorzat inkább a retró Amerikára emlékeztetett, de ezt ellensúlyozták egy sonka-fűszer-zöldség-sajt pulttal. Még a mosdó rész is emlékezetes maradt, a különleges tartályokkal, mosdókagylókkal és bányászlámpákkal.

Az étlap türkiz-fekete színű betűi a tengerparti hangulatot idézik, és a kínálat – a Londoni árakhoz képest – korrekt, megfizethető. Az ételek, bár nem végtelen számúak, de különlegesek. Előételként egy brokkoli-spenót-fokhagyma-parmezán meleg salátát ettem, amit főételként egy tésztába tekert rák tál követett. Különleges tapasztalás volt, ahogy a rákot a cérnatésztába tekerték, és kisütötték. Ötletes volt, ilyet még nem láttam, és kóstoltam. A számban ízorgia, és recsegés-ropogás, amit leginkább a szájba vehető pattogó cukorkára emlékeztetett. :D

10308133_858551110825690_6183252784051488588_n.jpg

1625691_858551064159028_7433339236268271348_n.jpg

1797593_858551084159026_1957385522365400402_n.jpg

Olasz ásványvizet szolgáltak fel az ételhez, és a felszolgálók serényen tüsténkedtek körülöttünk.

Miután az eső elállt, és a levegő ismét fülledtté vált, mi útnak indultunk.. természetesen egy antik vásárba vitt az utunk, ahol én azonnal be is szereztem pár különleges evőeszközt a gasztro fotózásaimhoz.   

Így a bejegyzés végén, búcsúzásként, még szeretném megosztani veletek az - angol - konyha szabályait, amit egy híres és hírhedt londoni piacon találtam:

10366020_860162450664556_2306170598124284739_n.jpgFotók: KockacZukor

 

- KockacZukor -          

 

A maradék művészete: a bento

bento-pasta02.jpg

A bento látszatra egy jópofa ételhordó doboz, melyről lehetetlen levenni a szemünket, főleg, miután kinyitottuk és elénk tárul a sokszor szó szerint mesés belső. A Japánban hagyományosan vasútállomásokon árult, útravaló falatokat rejtő dobozoknak ma tömegek hódolnak világszerte, különböző trendek határozzák meg az ebédre szánt harapnivaló színkompozícióját és elrendezését, melyet bento-versenyeken zsűriznek. Lényeg a lényeg, a bento a végtelen konyhai kreativitás terepe mindenkinek, aki utál ételt kidobni: biztosak lehetünk benne, hogy a bentóban újjászülető maradékok nem válnak a szemetes martalékává, akár gyerekeknek, akár felnőtteknek alkotunk.