A vér íze, akkor és ma

A spártaiak hírhedt vérlevese, a melas zomos ugyan már a múlté, a vér azonban nem került le a világ étlapjairól, sőt. Párizsban, Londonban, New Yorkban érzéki ínyencségnek számít egy „canard á la presse” vacsora, Nápolyban vérrel készül Hannibal Lecter kedvence, a karneváli csokoládékrém, Ázsiában a véres street food dívik, Dél-Tirolban pedig a „véres tésztát” (blut nudeln) pontosan úgy készítik, ahogy azt a nevéből sejthetjük.

sanguinaccio_dolce1.jpg

A házitészta evolúciója: vér & glutén

Mi köze a tésztának az örök élethez, az indiai sadhuk bölcsességéhez vagy a maszáj vérleveshez? Lehet belőle értékes táplálék vagy sokak számára megmarad tiltólistás szénhidrátbombának? A gluténtörténelem kezdeteinél folytattunk ásatásokat.

massai01.JPG