Ős-pesto Vergilius módra

A költészet napját a pasta első számú kísérőjéről, a pestóról írt költeménnyel köszöntjük Vergilius tollából, időutazást téve a költő életének bonyolult augustusi korába. Bár a cím – Moretum – a mai pesto ősére utal, látni fogjuk, hogy egy 2000 éve, mozsárban kemény munkával kidolgozott pestóban jóval több rejlik pár gerezd fokhagymánál, némi zöldfűszernél és olívaolajnál…

moretum-pesto.jpg

Ötcsillagos mélabú egy tál levesben

Mindannyian ismerjük az érzést, amikor hirtelen megcsap az elmúlás, a visszafordíthatatlan szele, amikor egy pillanatra kiesünk szerepünkből és megérezzük, mennyire viszonylagos ez az egész. Pár percig utazunk ezen a furcsa, fájdalmas folyón, kisebbnek érezve magunkat annak bármelyik csöppjénél… Különösen így, ősszel.

Kitcho-Arashiyama.jpg

Gyümölcsös rózsazselé a Paradicsomból

Egy kivételes spájzbavaló kivételes alkalmakra, mennyei élmény az érzékeknek... Sokkal könnyebb elkészíteni, mint gondolnánk, az alapreceptből pedig számtalan új alkotás születhet – akár koktélos pohárban, spicces-pezsgős rózsaként.

Sp22_rose07.jpg

Sajtok sajtja: parmezán

parm_reg.jpg

800 éve ugyanúgy készül, imádta Boccaccio, Casanova, Molière és Thomas Jefferson, fűszer, fehérje- és kalciumforrás egyben, sőt, laktózmentes is: fogyasztását Olaszországban 8 hónapos kortól ajánlják és Roberto Vittori révén ma már szerves része az űrhajósok étrendjének is. Mindent a parmezánról, azaz végigjárjuk a világhírű olasz gasztro-termék fordulatos útját a reneszánsztól kezdve, ínyenc amerikai államférfiak hathatós közreműködésén át egészen napjaink PDO-megjelöléssel biztosított korszakáig...