Még Olaszországból hoztam egy nagyon csinos csomag tésztát, kis recés zöld tappancsokból áll, nem uniform darabok, tehát mindegyik más, ami azt sugallja, hogy kézi munkával készült: ez a Foglie d'ulivo agli spinaci, azaz spenótos olívalevél - és tényleg úgy is néz ki, mint az oaljfa levelei. Tegnap nekiláttam, hogy elkészítsem annak rendje és módja szerint.

Ok, de fogalmam sem volt, mit kezdjek vele, ezért megrohamoztam az Internetet, de csak olasz nyelvű recepteket találtam. És, hát olaszul mindenki tud, én nem annyira, de ha ügyesen fogalmaznak megértem.
„Mettere l'olio extravergine di oliva in una padella; aggiungere l'aglio e farlo imbiondire”. Tehát egy serpenyőben olajat melegítettem, fokhagymát szórtam rá, és finoman megpirítottam. Az olasz nyilván ennyiből is tudja, mekkorára vágja a fokhagymát, én jobb ötlet híján két-három darabra vágtam.
„Successivamente aggiungere il prezzemolo, l'origano, il basilico e il pane mollicato” Hozzáadtam a petrezselymet, az oregánót, a bazsalikomot és a zsemlemorzsát. Persze azonnal összeragadt trutyivá, mint valami elszúrt rántás.
„Far dorare il tutto ben bene e infine aggiungere i peperoni facendoli diventare ben croccanti.” Ebből annyit értettem, hogy adjuk hozzá a pepperonit, és süssük ropogósra. Csak ekkor deült ki számomra, hogy itt valami ismeretlen hozzávalót jelöl a „peperoni secchi”, amiből 50 gramm kell bele. Nyilván nem szárított chilit, mert abból sok ez a mennyiség, van tehát szárított édes pepperoni paprika Olaszországban. Itthon biztosan nincs, ezért csípőtlenített cseresznyepaprikát vágtam bele.
„A cottura ultimata scolarla per bene e versarla nella salsa e mantecare il tutto aggiungendo il formaggio pecorino .” Ezzel nincsen gond, a tésztát beleborítottam a szószba, megkevertem és a pecorino helyett parmezánt szórtam rá.
Érdekes étel lett. Tulajdonképpen finom, bár biztos vagyok benne, hogy több ponton elszúrtam a receptet. A zsemlemorzsát jobban le kellett volna pirítani, akárcsak a paprikát. A bazsalikomot az elején beletenni teljes értelmetlenségnek tűnik, nem is maradt belőle sok íz – ráadásul ez volt a teraszon vegetáló bazsalikomom hattyúdala.
Az olívalevelecskéket 12-15 percig kell főzni, mert nagyon anyagerősek. És nagyon finomak is lettek. Volt rajtuk mit rágni, és igen erős spenótízük volt – ezzel a tésztával lehet úgy számolni, mintha a spenót már benne volna a szószban.
Eltelt egy kis idő, mire rájöttem, hogy itt tulajdonképpen az „aglio e olio”, eme legalapvetőbb olasz tésztarecept egy változatáról van szó, méghozzá a zsemlemorzsával dúsítottról.