A Pasta Puttanesca egy nagyszerű szósz, amelyben van minden, amit csak egy tésztaimádó kívánhat: paradicsom, chili, szardella, kapribogyó, bors, esetleg fokhagyma és kis petrezselyem is. De honnan jött a név?

Nem csak a gasztronómia miatt szeretjük az olaszokat (noha azért is nagyon), hanem mert fantasztikus sztorikat képesek kerekítenek a legegyszerűbb dolgok köré is.

Erre nagyszerű példa a Pasta Puttanesca, amit becses engedelmetekkel némi habozás után rosszlányok tésztájának fordítunk, és ami köré nem akármilyen eredetlegendákat sikerült kerekíteni. Először elmeséljük ezeket, aztán az is kiderül, hogyan kell a szószt elkészíteni.

Legendás eredet

Alapvetően három eredetlegenda forog közszájon. Az első szerint a szószt egy étteremtulajdonos hozta össze, amikor egy éjszaka nem sokkal zárás előtt egy csomó vendég tódult be hozzá. Egyetlen összetevőből sem volt kéznél annyi, hogy egy rendes kaját összeüssön, így aztán fogta magát és összedobált mindent, amit talált. Így született meg ez a legendás szósz. A nevét pedig onnan kapta, hogy... hát benne van minden...

Egy másik sztori szerint a szósz azon egyszerű oknál fogva kapta a nevét, hogy a munka közben megéhező rosszlányoknak könnyen elkészíthették ezt a gyors és egyszerű szószt.

Végül a harmadik változat szerint tisztes háziasszonyok dobálták meg a konyhában talált maradékkal az utcán sétálgató örömlányokat, miközben azt kiabálták: puttana, puttana!

Alig félévszázados

Amit biztosan tudunk, hogy az étel leírása a 20. század közepén jelent meg először. Első említése egy 1961-es olasz regényben, Raffaele La Capria Ferito a morte című könyvében olvasható, ahol spaghetti alla puttanesca come li fanno a Siracusa (azaz spagetti alla puttanesca, ahogyan Siracusában készítik) a neve. Mindenesetre a Pasta Puttanesca a hatvanas években lett népszerű Olaszországban.

Az Il Golfo nevű olasz helyi lap egyik szerzője, Annarita Cuomo szerint a szószt az ötvenes években a Nápolyhoz közeli Ischia egyik híres étteremtulajdonosa és szakácsa, Rancio Fellone találta ki.

Így készítsük el!

Ami az összetevőket és az elkészítést illeti, természetesen tájegységenként akadnak eltérések. A nápolyi változatból például hiányzik a szardella. A legtöbb esetben a sugo kissé sós, csípős (a borstól) és nagyszerű illata van (a fokhagymától).

Hagyományosan a szószt spagettivel tálalják, bár állítólag nem rossz a pennés, bucatinis, linguinis és vermicellis változat sem.

Ami az elkészítését illeti, az apróra vágott fokhagymát és szardellát olívaolajban hirtelen kisütjük, majd hozzáadjuk a szintén darabolt chilit, kapribogyót, paradicsomot, az olívát és az oregánót. Mindezt ízlés szerint sózzuk és fekete borssal is ízesíthetjük.

Amikor mindezzel megvagyunk, pároljuk a szószt, majd amikor készen van, az al dentére főzött spagettihez adjuk. Végezetül jöhet a tetejére egy kis petrezselyem.