Trattoria Toscana

Ugyan már régen jártam Toscanaban, ezek az olasz nyaralásaim örökre nyomot hagytak bennem. Már tíz éve is lehet annak, hogy az egyik ilyen utazásra velünk tartott Zsuzsa is. Számára nem csak a tájat, a társaságot, és a fotózást jelentette a kiruccanás, hanem egy új szerelmet is. Azóta is barátok vagyunk, és a barátságunkban meghatározó kapocs Toscana. A minap egy olasz éttermet választottunk baráti időtöltésre, a Trattoria Toscana-t.

Már otthon is nézegettem az étlapot, mert olyan bőséges és kívánatos a kínálat, hogy komoly fejtörést okozott a választás. Legszívesebben mindenbe belekóstoltam volna.

Egy benti asztalhoz foglaltam, mert a napokban kánikula volt, és úgy gondoltam, kint nem bírnánk a hőséget. Mivel azonban a találkozónk előtti éjszaka és reggelen esett, a levegő lehűlt annyira, hogy inkább a teraszon foglaltunk helyet.

A felszolgálók lelkesen sürögtek és forogtak körülöttünk, déltől kettőig teljesen megtelt az étterem. Ugyan az étterem stílusa és hangulata kedves volt, de számomra nem meghatározó. A főétel és desszert, sőt a limonádéjuk is - ezzel szemben elvarázsolt. Csukott szemmel élveztük az ízeket.

A ravioli mellett döntöttünk. Zsuzsa vajhalas, sült paradicsomos tésztát, én libamájas, aszalt szilvás raviolit ettem. Nem tudom, létezik-e megfelelő szó rá, hogy mennyire finom volt az ebédünk, de azt hiszem, ha azt mondom, hogy mennyei volt, talán betalál.