Kimerítő volt beérnem a belvárosba az őszi hűvös és erős esőtől. Bár én – a pontosság mintapéldánya – késtem, Ágnes és Adolfo, akik villás reggelire hívtak meg az Á la Maison-ba, mosolyogva vártak. Úgy estem be az étterembe – vagy ahogy a gastro közönség nevezi, „reggelizőhelyre” – mint egy ázott madár.