Soha nem írtam házhoz-szállított kajáról, mert úgy éreztem, az a műfaj legvége, már nem is annyira a gasztronómia legvége – bár igen gyakran az – hanem az étterem-kritikai műfaj sárba rángatása. Most azonban kaptam egy fülest, hogy nemrég kezdett működni egy Biopincér.hu nevű csak házhoz-szállító étterem – ki kell próbáljam.

A nevükhöz méltóan csak biokaját szállítanak házhoz, ami azt jelenti, hogy olyan egytálételek, melyeknek minden összetevője bio. Ezt a Biokontroll Hungária ellenőrzi, plusz azt ígéri a szórólap, hogy előbb-utóbb fent lesz a honlapon az összes papír, amivel bizonyítani tudják alapanyagaik bio-forrását.

Két polietilén (vagy hogy hívják azt a fehér habszivacsszerűséget) ládika érkezik, az egyikben lasagne, a másikban tészta zöld szósszal. A lasagnében az a legfurább, hogy paradicsomkarikák látszanak a tetején. Az is fura, hogy híg paradicsomlészerű szósz csordogál a doboz alján. Amúgy nem néz ki rosszul – még egy kis zöldet is kapott – ruccola és babacsíra csücsül a tésztatégla sarkán. Ezt az ételt lasagne classicnak (bioparadicsom, biohagyma, biofehérliszttel készült besamel, bioszürkemarha, biotehéntjes gomolyával teljes kiőrlésű biotönkölylisztből készült tészta) hívják, tehát  besamell és bolognai szósz keverékének kellene kitöltenie. Szerintem ez nem valósult meg. Besamell lehet, hogy volt benne, de a bolognaira jellemző fanyar, boros, zelleres ízvilág tökéletes hiányzott – ennek a helyét valamiféle paradicsomlére hasonlító édeskés-bazsalikomos, oregánós (pizzás - akárcsak a paradicsomkarika) paradicsomíz vette át. A szélei néhol túlzottan odakaptak, ami frissen lehet finom, de így házhoz-szállítva elveszti a báját.

A Parajos, tejszínes szélesmetélt morzsolt kecskesajttal (bioparaj, biofokhagyma , biotejszín, biokecskesajt, teljes kiőrlésű biotönkölylisztből készült metélt) gusztusosan néz ki a tetején a sok kecskesajttal és a lángpiros paprikacsíkokkal. Az étel maga nem kellemetlen, de az íze nem egy nagy szám, kicsit egyhangú és ízetlen. Hozza a fokhagymás spenótos szósz elvárható minimumát, de a paraj pl. valami homogén világoszöld püré. Nem értem, miért nem inkább igazi spenótleveleket használtak – ha már az alapanyagokon van a fő hangsúly. Ha már itt tartunk, a tészta sem okozott különösebb rágási élményt. És vizuális élményt sem – egy teljesen fantáziátlan forma – szélesmetélt – viszonylag rövid kaidásban. Nem akarom, érdemein túl kritizálni,mert nem volt igazán rossz. De nem volt élmény sem: ha biotésztára gondolok, akkor minél nyersebb alapanyagok (spenótlevél), minél autentikusabbnak ható, izgalmas formájú tészták (pappardelle), és sok külön érezhető íz (nem egyenpüré) jut eszembe.

Ha a Gastroking, vagy más efféle - Vigyori Balázs médiamenzája - szállította volna a házhoz, akkor ettől a minőségtől az állam lesett volna, mert ez azért valódi étel volt, nem egy visszakézből odakúrt műanyagdarab, de ahhoz képest hogy 3500-at fizettem két házhozszállított tésztáért, bennem maradt a hiányérzet. Csak annyit mondhatok: Nem elég bionak lenni, annak is kell látszani. (És csak halkan tenném hozzá, hogy még az sem elég – mert még finomnak is kell lenni)