Legalábbis az egyik nagy nemzetközi tésztaszervezet szeretné felkelteni a világ gyerekeinek érdeklődését az étkezés, a főzés és persze a tészta iránt. Ehhez még oktatási útmutatót is készítettek, ami négy leckéből áll, megtanítja a gyerekeket az egészséges étkezésre, néhány egyszerű receptre és felvilágosítja őket a világ különböző népeinek tésztaételeiről.

A leckéket egyébként földrajzi egységekre, és azon belül is országokra bontották le, ahol persze a tésztán kívül némi földrajzi és mezőgazdasági ismeretekkel is fűszerezik a tananyagot. Nézzünk akkor egy olyan leckerészt, amelyben az egyik legnagyobb tésztagyártási és fogyasztási hagyományokkal rendelkező ország Olaszország is benne van, Spanyolországgal és Portugáliával együtt.

A gyerekek először megszemlélhetik egy térképen, hogy hol is fekszenek ezek az országok, fel lehet vetni nekik olyan kérdéseket, hogy kik a szomszédaik, mik a fővárosok, miről híresek ezek az országok. (A leckék a világ bármelyik országában élő gyerekeknek készültek, tehát a válaszok nem mindenhol egyformán egyértelműek, nem feltétlenül olyan egyszerűek, ahogy elsőre tűnnek, különösen ha más kontinensekről van szó.)

Aztán jöhetnek a legfontosabb tésztával kapcsolatos információk az adott országokkal kapcsolatban. Például Olaszországról az, hogy a tészta a nemzeti étel, amiből átlag 26 kilót fogyaszt el egy olasz egy évben, ez a világon a legnagyobb mennyiség. Valamint ők a legnagyobb gyártók és exportőrök is a világon.

A spanyolok és a portugálok

Spanyolország ehhez képest le van maradva, csak 5 kiló tészta fogy per fő, és főleg levesben illetve tésztasalátában fogyasztják. A gyerekek persze ott is szeretik, a szülők pedig főleg azért mert könnyű elkészíteni, és variálható a rávalók szerint.

Portugáliában főleg a fiatalok között népszerű a tészta 6.6 kiló per fő mennyiségben évente. A portugálok egy minél ízesebb alaplevet készítenek és abban főzik meg a tésztát.

Tipikus receptek

Aztán pedig már jöhet a hab a tortán, vagyis az országra jellemző tipikus receptek. Az anyag egyébként arra ösztönzi, bárki is használja, a tanárokat, hogy készítsék is el a gyerekekkel az egyszerű ételeket. Minden részletet a rendelkezésükre bocsájtva, hogy ehhez mi mindenre van szükség.

Majd jönnek az érdekes adatok, ami lehet, hogy a legkönnyebben ragad meg a gyerekek fejében. Attól kezdve, hogy mit jelentenek az ország zászlójának színei, hogy hánykor vacsoráznak például a spanyolok, egészen addig, hogy Portugáliában van Európa leghosszabb hídja.

Néhány érdekesebb, tészta szempontból talán kevésbé ismert országot is a tollunkra vagyis a billentyűzetünkre veszünk még majd, ami nem is biztos, hogy csak a gyerekeknek lesz érdekes.

Hogy aztán ez az ismeretterjesztés mennyire járt sikerrel, arról már nem szól a fáma, de a lapok mindenesetre szépek, színesek és az együtt sütés-főzés mindenképpen jó, és általában a gyerekek által is kedvelt program lehet.