Megéhezünk, nyúlunk a telefonért és már rendeljük is a pizzát: évente ezt világszerte egymilliárd alkalommal teszik meg az emberek. Azt viszont már kevesen tudják, hogy lassan kétszáz éve szállítják házhoz a pizzát, és a doboz is már ötven éves találmány és még mindig kitart. Elmeséljük a történetét.

A stufa

Az első pizzát még valamikor az 1800-as években szállították házhoz, természetesen a kartondoboznak akkor még híre-hamva sem volt. A pékek (pontosabban jellemzően a fiaik) rézedényekben szállították a kenyereket és pizzákat, némi borravalót remélve járva az utcákat és árulva a tésztát.

Mindezt a stufának nevezett rézedényben, ami melegen is tartotta az ételt. A csúcsos fedélen kisebb nyílások is voltak, ezeket elhúzva eresztették ki a gőzt. A réz jól tartotta a meleget, az étel nem hűlt ki az utcán sem.

Az amerikai álom

A fordulat jó egy évszázaddal később, már az Egyesült Államokban következett be, hiszen a több milliós olasz bevándorló közösség is igényelte az otthon megszokott ízeket, így az előre elkészített, az utcán kapható tésztaféléket is.

Amerika első hivatalosan is bejegyzett pizzériája a Lombardi volt, itt árulták a pizzákat – papírba csomagolva, zsineggel összekötve. Miután az olaszok jellemzően az iparban, gyárakban dolgoztak, a melegítés is megoldott volt, hiszen a kohók kemencéi mellett melegítették meg.

A pizza világhódító útja a II. világháború utánra tehető, hiszen az Olaszországban állomásozó amerikai katonák rákaptak, és hazatérve sem szívesen mondtak le róla.

Márpedig ahol igény van, ott megjelenik az azt kiszolgáló üzlet is, így jelent meg a nagyvárosok utcáin a hullámpapírokon szervírozott és papírzacskóban szállított pizza. A gond csak az volt, hogy nem tudták megoldani az étel melegen tartását.

A házhozszállítás

A következő lépés (hiába, a kényelmes amerikaiak...) a házhozszállítás megjelenése volt. Erre az ötvenes évekig kellett várni, a kereslet ráadásul soha nem látott mértékben ugrott meg, ami gondot is okozott: egyre több pizzát kellett lehetőleg minél gazdaságosabban és a minőséget amennyire lehet megőrizve kiszállítani.

Az gyorsan kiderült, hogy a zacskós megoldás nem működik, hiszen amellett, hogy az étel kihűlt, nagyon nehéz volt gazdaságosan elhelyezni a szállítóeszközökön.

A megoldást a mai is ismert kartondoboz intézménye, amelynek több előnye is van: nagyon jól lehet szállítani, könnyen kiszámítható, mennyi fér el belőle adott helyen, és még a hőt is viszonylag jól tárolja.

Egy áthidalandó gond azonban akadt: a pára könnyen tönkretette a dobozt, ami látványnak sem volt túl szép és a pizza minőségét is lerontotta, ha rároskadt a karton.

Az áttörés

Így érkezett el a hatvanas évek, ami meghozta a nagy áttörést, ami elsősorban a Dominos-lánc alapítójának köszönhető. Tom Monaghan ugyanis megunta az állandó problémákat és nekiállt keresni egy olyan céget, amely képes erős, ám jól hajtogatható hullámpapírt készíteni.

Az ember azt gondolná, hogy a Holdra-szállás évtizedében ez nem okozott gondot, ám nem így volt, elég sokáig kellett keresgélnie, mígnem Detroitban rátalált a Triad Containers nevű cégre, és megszületett a ma is ismert pizzás papírdoboz.

Ami azért elgondolkodtató, mert a hatvanas évek óta azért történt egy s más a világon, a technológia is fejlődött csöppet, ám még mindig nem tudtak jobbat kitalálni a klasszikus pizzás doboznál.

Pedig akad vele probléma bőven, ezt bárki, aki rendelt már házhoz pizzát (és ki nem?) tudja: gondot okoz, hogy azért a pizza csak kihűl az utaztatás során, és a gőz okozta nedvesedés sem túl kellemes. Próbálkozások vannak, mi pedig a magunk részéről kíváncsian várjuk, születik-e majd újabb, általánosan elterjedő megoldás.