Egy péntek délelőtt kiállításon jártunk a Várban, és mivel éppen ebédidő volt, úgy döntöttünk, kipróbáljuk a Lánchíd budai hídfőjétől nem messze található Pater Marcus Belga Apátsági Sörözőt. Elöljáróban annyit: nem csalódtunk.

A Pater Marcus igazán hangulatos helyen, a Vár aljában, az Apor Péter utcában bújik meg, és maga a hely is nagyon rendben van. Hétköznap délelőtt lévén túlzás lenne azt állítani, hogy tolongtak a vendégek, de legalább nyugodtan tudtunk beszélgetni és élvezni az ízeket.

Egy belga sörözőben persze a sör a legfontosabb, de ezt eléggé el nem ítélhető módon kihagytuk, bár kétségkívül nagyon csábító volt a választék. Maradt a csipkebogyó üdítő, amiért szintén nem érheti rossz szó azt éttermet.

Hétköznap délelőtt nem volt tömeg

Levesek

Lévén még közel a Márton-nap, nem lehetett nem megkóstolni a sütőtök krémlevest, aminek a textúrája is, és az íze is remek volt, nem is beszélve a vékonyra szeletelt, házilag füstölt jércemellről és a hidegen sajtolt tökmagolajról.

Nem panaszkodhattunk másik választásunkra, a vargánya gomba leves szerecsendióval és pirított házi kaláccsal alulról súrolta a tökéletest.

A saláta, amit Cézárnak hívtak

A levesek után jöhetett a Cézár saláta roston sült csirkemellel, szardellás majonézzel, házi grissinivel és parmezánnal, aminek egyetlen bajaként azt tudnánk felhozni, hogy nem Cézár saláta volt.

Ízre rendben volt, de a Pater Marcust is elkapta az „amiben csirke van és saláta, azt hívjuk Cézárnak"-kór. Ha pozitívak akarunk lenni (és miért ne), akkor inkább fogalmazzunk úgy, hogy a szakács újragondolta a Cézár salátát és az ízre ebben az esetben sem lehetett panasz.

Sáfrányos ravioli fűszeres libahússal töltve

Nyilván sajátos ötlet ravolit kérni egy belga sörözőben, de ízlelőbimbóinkkal a blogot és a kedves olvasókat szolgáljuk, és különben is: a sáfrányos ravioli fűszeres libahússal töltve, zsenge póréhagymával és zsályás vajmártással olyan izgalmasan hangzott, hogy nem lehetett nem kipróbálni.

Haladjunk végig a nem rövid néven és nézzük egyesével, mit is kaptunk a tányérunkra! A sáfrányos ravioli rendben volt, a tészta éppen azon a határon mozgott, ahol még nem volt túlfőzve, ugyanakkor szétomlott a szánkban.

A fűszeres libahús érdekes volt, tulajdonképpen kis gombócokat kaptunk a tésztában, ami csak elsőre volt furcsa. Talán ha nem lett volna ennyire gombócszerű, jobban gazdálkodhattunk volna vele, de fűszerezésre és állagra is megfelelő volt.

A zsályás vajmártás az egyetlen, amivel kapcsolatban apró fenntartásunk van, egyszerűen azért, mert túl soknak éreztük. Nem vagyunk oda a vajban tocsogó raviolitól (sem), és a vaj mennyiségét kicsit soknak éreztük, túl töménnyé tette a raviolit.

Pár szót még a kiszolgálás is megérdemel, a pincér hölgy nagyon kedves és készséges volt, bár akadt izgalmas pillanat letörés közben kilövő üvegnyakkal – amiről persze nem tehetett és azonnal cserélte is az italt, úgyhogy inkább csak a sztorizás kedvéért jegyezzük meg.

Végítélet: 3 csillag

Régen adtunk már 3 csillagot, úgyhogy éppen itt volt az ideje. Természetesen ha nagyon szőröznénk, akkor a vajmártás miatt levonnánk egy fél pontot, de az összbenyomás messzemenően 3 csillagos volt, így most ettől eltekintünk. Frenetikusnak nem neveznénk az élményt, de nagyon jónak igen és jó szívvel tudjuk ajánlani mindenkinek – nem csak kiállítás utánra.

(Értékelésünk spártaian egyszerű, nem dobálózunk tucatnyi csillaggal, megelégszünk hárommal, mert egyszerűek vagyunk, mint egy igazán jó tészta.
Csillag nélkül: Ha fizetnek se!
1 csillag: elmegy, sok szódával
2 csillag: megfelelő
3 csillag: frenetikus)