A Kistücsök az ország legjobb éttermei között szerepel. Arra viszont, hogy az étterem Balatonszemesen van, ami a családi nyaralónktól mindössze 20 km-re található, csak Pünkösd hétvégén jöttem rá. Már akkor tudtam, hogy a nyáron biztos elmegyek hozzájuk.
A család külföldön élő része augusztus közepén látogatott haza. Eljött a megfelelő pillanat, hogy ízes borokat és magyaros ételeket kellemes közegben fogyasszunk, élvezve egymás társaságát – ha már erre évente csak egyszer-kétszer kerülhet sor.
Egy keddi nap reggelén hívtam az éttermet, hogy estére asztalt foglaljak. Kissé elkámpicsorodtam, amikor kiderült, hogy aznapra már egyáltalán nincs asztaluk. Csütörtök estére tudtam foglalni. Aznap reggel zuhogott, szürke volt az ég. Pedig én már elképzeltem, hogy a vacsora közben a boros poharakon majd átcsillog a nap és kellemes nyári szellő fújdogál... Ehhez képest úgy tűnt, hogy az eső elviszi nem csak a fesztiválozókat, de az én kedvemet is.
Csak késő délután kezdett derülni az ég, és mire az étterembe értünk, a nap kisütött, csillogtak a gesztenyefák levelei, és előkerültek a napszemüvegek is. A kis szívem újra mosolygott.
Kedves felszolgáló fogadott, majd az asztalunkhoz vezetett minket. Kértük a borlapot, de amikor megláttuk, hogy az nem egy „lap”, hanem egy „lexikon”, akkor úgy döntöttünk, inkább segítséget kérünk. A felszolgáló türelmes volt, és ahogy azt illik, hozta, megkóstoltatta, és kitöltötte a nedűt. Csak ennyi kellett, hogy szimpatikussá váljon a hely.
A fiút, aki addig foglalkozott velünk, egy mosolygós lányka váltotta, akitől házi limonádét kértünk. Imádtam, hogy kancsóban hozták ki röpke másfél perc alatt.
A ház ajándékaként csemegekukorica krémlevest kaptunk pattogatott kukoricával kóstolóba. Kellemes kis gesztus volt, tetszett.
Bár az étlap kínálata 4-5 lapon elfért, olyan különlegességekről olvastunk, amikből nehezen választottunk, ugyanis mindent végigkóstoltunk volna. Tudom-tudom, talán nem illik, de azért megkóstolgattuk egymás ételeit is. Én végül kacsacombot ettem káposztás pirított tésztával. Még azt is kiválaszthattam, hogy balos vagy jobbos combot kérek. ;-) Ez persze csak vicc volt a felszolgáló lányka részéről, amin igazán ízeset nevettünk. Már nem csak szimpatikus volt az étterem, de szerettünk is ott ücsörögni.
Én ilyen kacsát még nem ettem. A bőre ropogott, a húsa szaftos, omlós volt. Megfelelő hőmérsékletű. A káposztás pirított tészta ízes. Gyönyörű tálalás, megfelelő mennyiség, imádtam... Pedig ilyen nehéz ételeket én nem eszem a hétköznapokon. Az ételekre mindössze 10 percet vártunk, csodálkoztunk is, többre számítottunk.
Miután tele volt a bendőnk, a bor is elfogyott, már imádtunk ott lazulni.
Mivel kerthelyiségben voltunk, és nem láttam a belső tereket, bementem körülnézni. A rusztikus és a modern keveredik a étteremben, sötétbarna, bézs, natúr színek, stílusos és kifinomult. A mosdó ultra higiénikus, egyszerű, és finom. A gyerekeknek egy polcon játékok, lefele a borospince.
Másnap reggel ismét zuhogott, de amíg mi a Kistücsökben a gesztenyefák alatt vacsoráztunk, a boros poharakon átcsillogott a nap, a szellő kellemesen fújdogált, és mi élveztük a hely szellemét, és egymás társaságát. Pont úgy, ahogy azt eredetileg elképzeltem. :)
- KockacZukor -
Kistücsök Étterem (Borospince, Vinotéka)
8636 Balatonszemes, Bajcsi-Zsilinszky u. 25.
GPS koordináták: 46.807800 – 17.780210
Asztalfoglalás: 06-84-360-133
Az Ízvadász korábbi bejegyzéseiből:
1: http://masteszta.blog.hu/2014/04/18/il_terzo_cerchio
2: http://masteszta.blog.hu/2014/06/11/jamies_italien_london