Bob Marley kedvence: jamaikai puding ízzel, szeretettel

Energetizáló finomság, ahogy Bob Marley szerette: karamellizálva, jó adag „Livityvel” tálalva.

spp02.jpg

1994-től július 1-e a reggae ünnepe, ez alkalomból 24 órás megapartit tartanak a műfaj szülőföldjén, Kingstonban, Jamaika fővárosában. Bár a reggae-t sokan pusztán zenei stílusként ismerik, valójában egy komplex, a rasztafáriánizmusban gyökerező filozófiáról van szó, aminek a ’60-as, ’70-es években, Bob Marley színre lépésével vált kifejezési formájává a reggae. A műfaj nevét a szintén jamaikai „Toots and the Maytals” együttestől kapta: 1968-as, „Do the reggay” c. számukban először hangzott el a „reggae” kifejezés, mely aztán egy egész spirituális mozgalom zenei nyelvévé vált.

A reggae a skában, a rocksteady-ben és a mentóban (jamaikai népzene) gyökerezik, de fontosabb tulajdonsága, hogy a dalok voltaképp jamaikai angolul (patois) előadott versek, gospelek, melyek lényege a Livity: pozitív életerő-energia közvetítése. A reggae-nél alapvető a hallgatókkal teremtett kapcsolat, a költő (előadó) mondanivalója, a dal szövege, amellett, hogy ha a nyelvet nem is értjük, a nyugodt, feszültségoldó ritmus mantraszerű cirkulálása képes kirángatni a jelenből, oldani a mindennapi stresszt. Rasztafáriánus felfogásban a reggae célja az említett „Livity” kiterjesztése, emelkedett tudatállapot létrejöttének elősegítése, melyben megtapasztalható az ember egysége istennel és a többi emberrel. A mozgalom fő üzenete, a „One Love” Bob Marley egyik leghíresebb dalában átható energiával jut kifejezésre. (Érdemes megjegyezni, hogy bár a dalban egy világszintű egységről, egymás korlátok nélküli elfogadásáról van szó, a „One Love” koncepciója a pánafrikanizmus jegyében született, eredeti jelentése az elnyomásból, szegregációból kiutat kereső feketék – afrikaiak és a rabszolgatartás révén a világban szétszóródott afrikai diaszpórák – egysége.)

bob_marley.jpgBob Marley

A „One Love” a világ talán legismertebb reggae-albumán, az 1977-es Exoduson jelent meg, melyen Bob Marley társadalmi, nemi, politikai témákat dolgoz fel, a jamaikai reggae-t blueszal, soullal, brit rockkal, funkyval ötvözve. Sajnos ugyanebben az évben a reggae-királyt bőrrákkal diagnosztizálták, súlyosbodó betegsége ellenére azonban még 4 évig kitartott: világszerte koncertezett, albumokat vett fel. 1981-ben, Jamaika felé repülve állapota miatt Miamiban meg kellett szakítania útját, kórházba szállították, itt hunyt el május 11-én. Utolsó szavai: „pénzen nem vehetsz életet”.

Vidámabb vizekre evezve, míg élt, Bob Marley kimeríthetetlen energiával terjesztette a Livityt rasztáknak és nem rasztáknak egyaránt, örökségét pedig többek között a júliusi International Reggae Day-en ápolják tovább. A rasztafáriánizmus alapja, az univerzális egység (oneness) mindemellett nemcsak a zenében, hanem a raszta élet más területein is megnyilvánul: áthatja az emberi kapcsolatokat, a kommunikációt, a beszédstílust, az öltözetet, a hajviseletet (bár, mint a témában írtuk, kopaszon és szőkén is lehetsz tökéletes raszta), és persze a gasztronómiát is.

A raszta gasztro lényege a természetesség és a beavatkozás-mentesség: mesterséges adalékoktól, kemikáliáktól mentes alapanyagokból készült ételek fogyasztása, melynek logikája, hogy mivel az ember istennel egy, és istent nem mérgezné, így magát és környezetét sem mérgezheti (ugyanez a helyzet a raszta hajjal: a természetbe való beavatkozás-mentesség manifesztációja). Sok raszta vegán, ők csupán növényi eredetű – általában maguk által vagy a közösségben megtermelt – zöldséget, hüvelyest, gyümölcsöt, magvakat fogyasztanak, de vannak olyanok is – mint pl. Bob Marley – akik a növényi táplálékon kívül a halat, tojást is beveszik étrendjükbe. Bár nem előírás a húsmentesség (a raszták elutasítják a beskatulyázást), legtöbbjük kerüli a hús fogyasztását, mivel szerintük az „halott anyag”, mely gátolja a Livity terjedését.

rasta_village_montego_bay_jamaica.jpgRaszta falu Jamaika egy tengerparti városa, Montego Bay közelében. A közösség tagjai zöldségeket, gyümölcsöket termelnek, fűszer- és gyógynövényekkel foglalkoznak. Szervezett programok keretében a turistákat is szívesen látják (afar.com).

Bob Marley turné közben is igen körültekintően étkezett és rendszeresen fitneszelt, így emlékszik rá egyik szakácsa, Michael „Mikey” Dan Whyte, aki 1973 és ’76 között látta el a reggae-király kulináris igényeit. Bob Marley étlapján zöldségek, olajos magvak, hüvelyesek, gyümölcslevek, dzsúzok, tápláló mag és vörösmoszat-turmixok, többféle zabkása és hal szerepelt. Whyte felidéz egy lóbabból készült „Ital” (a raszta elveknek megfelelő) ragut is, amit finom jamaikai fűszerekkel és kókusztejjel gazdagított, majd párolt kelbimbóval tálalt: ez volt az együttes (Bob Marley & the Wailers) egyik kedvence. Bob Marley az édességet sem vetette meg, de Whyte elmondása szerint soha nem látta őt bolti desszertet enni, inkább készíttetett magának egy igazi jamaikai pudingot, amit a reggae ünnepe alkalmából most Önökkel is megosztunk:

Fűszeres-mazsolás jamaikai puding  

Hozzávalók 8-10 személyre:

  • 2 nagy, egészséges édesburgonya (a jamaikai vékony, lila héjú, de ha csak barna héjú, narancs belsejűt találunk, válasszuk a legfrissebbet – lényeg, hogy ne legyen túl puha)
  • 2 db 4 dl-es konzerv kókusztej
  • 30 dkg finomítatlan, barna nádcukor (vagy melasz) : a cukor mennyisége mindig csökkenthető, az eredeti recepthez képest már levettünk belőle 10 dkg-ot.
  • 12 dkg búzafinomliszt
  • 9 dkg finomszemű kukoricaliszt
  • 1 evőkanál eredeti vaníliakivonat
  • 10-15 dkg nagyszemű, sötét mazsola
  • 2 evőkanál jamaikai fehér rum a mazsola áztatásához
  • 2 teáskanál őrölt fahéj
  • 2 teáskanál (lehetőleg) frissen őrölt szerecsendió
  • 1,5 teáskanál finomszemű
  • A sütőforma kikenéséhez: kókuszzsír

spp04.jpgJamaikai puding rumos karamellöntettel 

Elkészítés:

  1. A mazsolát áztassuk rumba.
  2. A batátákat mossuk, hámozzuk meg, vágjuk negyedekbe, közepes lyukú reszelőn reszeljük egy tálba (ld. a videót).
  3. A kókusztejet öntsük egy tálba/kancsóba, habverővel keverjük el benne a nádcukrot és a vaníliakivonatot. Várjuk meg, míg a cukor teljesen felolvad, majd tegyük félre.
  4. Egy nagy keverőtálba szitáljuk bele a fahéjjal, sóval, szerecsendióval elkevert búzafinomlisztet és a kukoricalisztet. Az átszitált száraz hozzávalókat jól keverjük össze.
  5. Kapcsoljuk be a sütőt 180 fokra.
  6. Az ízesített kókusztejet folyamatos keverés mellett, vékony sugárban öntsük a szárazanyagokhoz. A kókusztejből kb. 1,5 dl-t hagyjunk meg.
  7. A simára kevert tésztához kisebb adagokban adjuk hozzá a reszelt édesburgonyát, lépésről lépésre keverjük simára.
  8. Tegyük a mixhez a rumban kiáztatott mazsolát: először a tálkában maradt rumot öntsük a tésztához, a mazsolát 1 evőkanál liszttel összekeverve szórjuk bele.
  9. Egy megfelelő méretű, mély sütőformát kenjünk ki kókuszzsírral. Öntsük bele a tésztát.
  10. 180 fokra előmelegített sütőben kb. 90 perc alatt készül el, 70 percnél ellenőrizzük, és ha majdnem jó, a tetejét kenjük meg a félretett kókusztejjel.
  11. Az ellenállhatatlanul krémesre, karamellesre sült jamaikai pudingot a sütőből kivéve pihentessük 1 órán át, majd tálaljuk ízlés szerint, nyár lévén pl. friss gyümölcsökkel. Enjoy yuh meal!

Itality: a raszta lélek gasztronómiája>>

Rasta pasta: a legkisebb fiú meséje karibi módra>>

„Simply the Best”: Tina Turner tippjei az élethez>>

(Képek, ahol nem jelöltük: Pinterest)