Nekem az étterem nevéről azonnal a Woody Allen rendezte film, a Vicky Christina Barcelona jutott eszembe, hiszen a filmet háromszor is megnéztem. Hogy miért? Mert annyira üdítő volt a szereplők életének lazasága, a környezet, amiben játszódik, a mediterrán élet, és a szellemesség, a komikum.

Az ünnepek után visszatértem a fővárosba a családdal töltött vidéki napok után. Természetesen, ahogy megkezdődött a munkahét, máris mehettem be a városba, annyi intéznivalóm volt gyógyszertárban, bankban, ilyen és olyan üzletben. Teljesen meghökkentem, amikor megláttam a tömérdek embert a belvárosban és a bevásárlóközpontban. Nem értettem, mi ez a forgatag, de aztán rájöttem, hogy az ajándékutalványokat és az ajándékba kapott pénzeket váltják be és költik el.

Novemberi tavasz. Kellemes, imádom. Remélem, ez nem azzal jár azért, hogy márciusban viszont hóviharok jönnek. Szombat, Gozsdu udvar, antik vásár. Imádom végignézni a kínálatot, szeretem a régit, az újat és a mást. Barátnős nap, ebéd, bor, olasz kávé, brüsszeli macaron a Paul-ból, és mozi.