A Szentbékkállai kőtenger volt az utazásunk célpontja, majd onnan vissza a Balaton partra, sétálni, sütkérezni a már nem téli, de még nem tavaszi napsütésben. Imádom, hogy már a sejtjeimben érzem a meleg évszakot, és hogy nemsokára kizöldül a táj, meleg lesz, és a napsütés veszi át a főszerepet a szürkeség és hideg után.
Természetesen valahol meg kellett állnunk ebédelni, és ha már kőtengerben jártunk, akkor stílszerűen csakis a Kővirág lehetett a kiválasztott.