Amikor eljött a névnapom, és azon gondolkodtam, milyen különleges dolgot csináljunk, mindjárt az jutott eszembe, hogy még egyszer, még most menjünk be a belvárosba egy klassz kis helyre, mert ki tudja, meddig tehetjük meg ismét a Covid helyzet miatt.

Az egyik legszebb napomat a nyaralás alatt Balatonföldváron töltöttem. Annyira nem volt meleg, hogy a strandon süttessük a pocakunkat, de annyira napos volt az idő, hogy a Balaton vize türkiz színben pompázzon. A kikötő fehér hajói a lágy szellőben csilingeltek, és felszabadító volt, hogy nem vagyunk időhöz, tennivalóhoz kötve, akkor jövünk és megyünk, amikor akarunk, ott ülünk le és pihenünk, ahol akarunk, és ez a nap csak a saját kényeztetésünket szolgálja...

Igen, már nagyon sokat írtak róluk, nagyon szépeket. Ezt most én is folytatom :D, csak „hétköznapiul”, és nem egy étel vagy étteremkritikus barokkos és cizellált mondataival.

A decemberi hidegben a Városligeti tó felett gomolygott a pára. Alig vártam, hogy megérkezzek a Robinsonba, ebbe a csodálatos környezetbe, mert egyrészt már nagyon hiányzott a dumcsizás a barátnőmmel, másrészt éhes is voltam, és élvezni akartam, hogy nem én főzök, mosogatok, készülök elő és pakolok.

Október utolsó napjaiban, még az óra átállítás előtt a természet megajándékozott minket egy gyönyörű indián nyárral, ami még utoljára meleg napsugarakkal töltött fel a napi sétáink közben. Egy hétköznapon jártunk a Kopaszi-gáton. Az árnyékban hűvös, a napon túl meleg volt, és dél közeledtével megéheztünk, ezért betértünk a Verandába, hogy megpihenjünk.

Mert a fővároson és a Balatonon kívül is van élet. :-) Színes gasztro- és borkultúra, csodálatos tájak, Magyarország minden részén gyönyörű. Az indián nyár, és az ősz színeinél nincs elragadóbb. Amikor a nap sugara ugyan már nem melegít, de még plédbe burkolózva a borozók teraszán szeretnénk tölteni néhány órácskát csevegve, lelassulva, élvezve a társaságot és a friss levegőt.

Nekem a Balaton a Riviéra. De tényleg. Minden gyerekkori és fiatal felnőttkori nyaramat a déli parton töltöttem, és a mai napig nem telhet el nyár a Balán töltött napok nélkül. Persze a napi programok már változnak, ahogy én is megváltoztam a sok-sok év alatt. Picurként csak a víz érdekelt, majd a szórakozás tinédzserként. Ma már a pihenés, a jó levegő, a finom borok, a család, a gasztronómia, a jó séták, kirándulások a meghatározóak.

Fotók: KockacZukor

Többször szerettünk volna már betérni a Kispiac Bisztróba, de mindig menet közben jutott eszünkbe, és már nem volt szabad asztal. Én még nem jártam náluk azelőtt, de a párom már megannyiszor. Annyi jót hallottam már az étteremről, hogy kíváncsian vártam, mi is az, ami így megfogta az én séfemet. :)

A BrumBrum Büfében, Egerben a télen jártunk. Amilyen pici hely, annyira szerettem. Már akkor megbeszéltük, hogy vissza fogunk jönni a mellette található Macok Bisztróba, mert arra is kíváncsiak vagyunk.

Már a név is megkapó, engem azonnal elvarázsolt. A tiszavirág egy olyan rovar, aminek az élete mindössze pár órás. Számomra ez gyerekként egy olyan furcsa és érdekes új információ volt az életről, aminek kapcsán kérdések hadát sorakoztattam fel azonnal: miért csak pár órát, és minek, ha csak ennyi, és azt a pár órát hogyan töltik, stb. Mély nyomot hagyott bennem ez a kis élőlény már akkor.

Lehetséges, hogy a szálloda és étterem tulajdonosát, névadóját a Tisza folyó egy virága ihlette meg, vagy magát a hotelt tekintette a Tisza legszebb virágának, engem mégis arra ösztönzött, hogy azt a tiszavirágnyi időt érdemes náluk eltölteni.

És ez mennyire igaz! A párommal imádunk újabb és újabb éttermeket meglátogatni, órák hosszat kényeztetni magunkat az izgalmas fogások és finom borok mellett, halkan beszélgetni, élvezni a kiszolgálást, az ízeket. Mindig keressük az újat és mást a gasztro világában.

A hely hangulatától kezdve a felszolgálók ruházatán keresztül a tányérokig és poharakig, evőeszközökig, a textíliákig, a mellékhelyiség, a fogadtatás, a figyelmesség, az étel látványa, a textúrája, az ízkombinációk, semmi nem kerüli el a figyelmünket, mindenre mindig figyelünk, és mindent észreveszünk.

A sok-sok étterem után ez volt az első olyan hely, amire azt mondtuk, hogy a legjobb atmoszférával rendelkezik. Ennek több tényező is az oka, amit rétegeire lehetne szedni, illetve ez egy érzet is, ami az étterembe lépéstől az asztalunkig elsétálva, és a helyünk elfoglalásáig részben ki is alakul.

Az este az étteremben gyertyafényben telt, mert a Föld órájának alkalmából, a villanyokat lekapcsolták. A sok gyertya nagyon megdobta a hangulatot, gyönyörű volt a kis étterem. Talán annyira nem is kicsi, és mégis. Az asztalokat pont úgy helyezték el, ahogy mi szeretjük – ne kelljen hallgatnunk a szomszéd beszélgetéseket. A bútorzat, a padló, a falon a festmények, a modern csillárok, a felszolgálók figyelmessége, a welcome falatok, a meleg kenyér és vaj mind azonnal arra ösztönöztek minket, hogy elengedjük a külvilágot, és merjünk megmártózni ebben a pár órás világban.

Ugyan az első pillanatokban megakadtunk a bor rendelésnél... hiszen nem volt raktáron, amit választottunk, az újabb választás és a négy fogásnyi étel, amit végig kóstoltunk, kiengeszteltek minket.

A kacsamáj-alga kombó mennyei volt. Kacsamájat rendszeresen esszük, és kóstolunk, mert ha ezt nem készítik el jól, akkor félig le is mondunk az étteremről. A morgóhal íze kicsit jellegtelen volt, de az omaha ribeye fekete fokhagymával maradandó emléket adott, ha lehetett volna még pár tányérral elfogyasztottunk volna.. :D Csodálatos volt. Nem tudtunk elmenni desszert nélkül, így egy créme brülée, és egy csokoládé-karamell-kávé költemény tette fel az esténk i-jére a pontot.

Három órát eltöltve az étteremben azzal köszöntünk el, hogy ezt a tiszavirágnyi kis időt csodálatosan töltöttük ezen a helyen, és sok más étteremhez képest ez az élmény emlékeinkben is megmarad.

Ha Szegeden járunk legközelebb, akkor a vacsoránkat biztosan a Tiszavirágban fogyasztjuk el újra.

Elérhetőség:

Szeged 6722

Hajnóczy utca 1/b.

http://tiszaviragszeged.hu/etterem/

- KockacZukor -

Brunch. Késői reggeli. A legjobb. Hosszú reggeli alvás, kényelmes készülődés, majd kiszolgálnak reggelire.

A Szentbékkállai kőtenger volt az utazásunk célpontja, majd onnan vissza a Balaton partra, sétálni, sütkérezni a már nem téli, de még nem tavaszi napsütésben. Imádom, hogy már a sejtjeimben érzem a meleg évszakot, és hogy nemsokára kizöldül a táj, meleg lesz, és a napsütés veszi át a főszerepet a szürkeség és hideg után.

Természetesen valahol meg kellett állnunk ebédelni, és ha már kőtengerben jártunk, akkor stílszerűen csakis a Kővirág lehetett a kiválasztott.

Gasztrokultúra. Fine dining. Művészet. Erős szavak, erős tartalommal, amik kíváncsivá tesznek, amit ki kell próbálni, megtapasztalni, utána járni. Az Olimpia egy kicsi étterem, visszafogott desing-nal, ami azt akarja mondani, hogy ne az enteriőrre, hanem az ételre figyelj! :-)

Már az asztalfoglalás és az is szimpatikus volt, ahogy a közeledő vacsora előtt visszahívtak, hogy megjelenünk-e.  Ennek az az oka, hogy ebben az étteremben nem egy étlapról választunk ételt, amit ott elfogyasztunk, hanem egy menüsort kóstolhatunk végig, a fogások számáról döntve csak. Az étterem ennek okán délidőben és vacsoraidőben van csak nyitva pár órára.

Igényes fogadtatás, igényes felszolgálás, igényes tálalás, igényes ételek. Hét fogást kóstoltunk végig, két és fél órán át tartott ez a kulináris folyamat. Az ételek apró méretéből arra gondolhatnánk, hogy vacsora után majd mehetünk haza vacsorázni, mert éhesek maradunk, de ez nem így van. Mire mindent elfogyasztunk, a bendőnk is tele lesz. Igazi kényeztetés. Minden fogást megszemléltünk, forgattunk, szagolgattunk, elemezgettünk látvány és íz okán. A fogások különlegesek, nyomot hagytak. "Azok a frappáns ízkombinációk!" – így dicsértem valamennyi meglepő ötletet.

Életem első olyan gasztroélménye volt, amire talán mindig emlékezni fogok. :-) De beszéljenek a fotók is.

Elérhetőség:

Olimpia Vendéglő

1076 Budapest, Alpár utca 5.

https://www.olimpiavendeglo.com/

Az ország tíz legjobb étterme között szerepel az „Anyukám mondta” nevű étterem, de én már azelőtt szerettem volna elmenni hozzájuk, hogy ezt tudtam volna. Az étterem neve megbabonázott, hiszen kinek ne dobbanna meg a szíve, kinek ne lenne bizalma azon nyomban, ha egy édesanya tanácsáról, intelméről, mondanivalójáról, pláne: főztjéről van szó. :D Vagyis a kíváncsiságomat már a névválasztás felkeltette.

Egy ideje az életem része egy kis francia buldog lány. Ha nem is mindennap, de hetente találkozunk, és próbálunk összeszokni. Úgy alakult, hogy pár napig én foglalkoztam ezzel a kis zömök gombóccal, mert a gazdája külföldre utazott. Komoly kihívás ez az ismerkedés, de úgy érzem, lassan barátok leszünk. A kis kópé megetetése után én is vágytam egy finom vacsira, és egy közeli utcában találtam egy vietnámi éttermet, ahol megbeszéltem egy találkozót a barátnőmmel.

Az indián nyár – talán – utolsó napját barátok körében a Tatai Öreg-tónál töltöttük. Simogatott a meleg szellő, a nap bágyadt sárgává tette a környéket. A gyerekek még bicajoztak, a párok összesimulva sétálgattak, az ismerősök vidáman beszélgettek. Olyan könnyű volt a létezés, mint már régen nem, és arra a néhány órára tényleg el tudtam engedni mindent, amin az utóbbi időben jár a fejem.